Átok vagy Áldás?

A nyugalom szigete

1 hét telt el, hogy kórházba kerültem. Szerencsére a második hetemet már abban a kórházban kezdtem meg, akik a betegségnek a specialistái.  Durván itt is 2 hétig voltam az intenzív osztályon, majd onnan kerültem fel a Neurológia-Infektológiai osztályra. Ez idő alatt agyon lettem szurkálva, én aki egy vérvételtől rosszul van, bírtam. Nem tudtam mást tenni…. Tovább »

Jing és Jang…

Visszagondolva talán ez a lehető legpoénosabb, legviccesebb rész a betegségem alatt és ezt ironikusan értem, mielőtt bárki hülyének nézne. 🙂 lesz még érdekes ezzel kapcsolatosan. Összefoglalva 1 hétig voltam egy bizonyos kórházban, ahonnan jobb volt távoznom, egy másikba.  Ezalatt az egy hét alatt is már meg lehetett tapasztalni, hogy bajban kire számíthatsz és kire nem…. Tovább »

Az a bizonyos sokszor emlegetett videó…

Miután bekerültem a másik kórház intenzív osztályára testvérem elmesélte, hogy próbált utána nézni és minél több információt megtudni a betegségemről. Említett egy 12 perces kis filmet, nagyjából elmesélte a történetet, és biztatott, hogy igenis én meg fogok gyógyulni. Annyit tudtam, hogy a videóban a főszereplő, akinél ezt a betegséget diagnosztizálták sokkal rosszabb állapotba volt az… Tovább »

Ha ott maradok, tuti a patológián kötök ki…

Senkinek nem kívánom, hogy tudatánál fogva lélegeztető gépre legyen kötve. Viszont engem talán ez mentett meg. Ha bárki utána olvas a betegségnek láthatja, hogy a betegek 4-5%-a meghal, amennyiben lélegeztető gépre kötik, tüdőgyulladással és altatják is. Nekem szerencsém volt (talán nekik nem), hogy nem altattak. Viszont ennél a pontnál a szeretteim két fillért nem adtak… Tovább »

Életveszélyben

Közeledik a hétvége, és még nem vették le az agyvizet. Péntekre olyan szintre romlott az állapotom, hogy tehetetlenné váltam a szó szoros értelembe. Nemhogy mosdó, még szoba wc sem jöhet szóba, marad a katéter, pelenka. Nem elég, hogy lebénultak a végtagjaim, folyamatos zsibbadásba voltak a kezeim, alig bírtam beszélni, akkora már a nyeléssel is voltak… Tovább »

“Rémálom az elm utcában” – mondhatnánk, csak épp a helyszín más.

Mondanom se kell, hogy alig alszol. Egyrészt a fájdalomtól, másrészt pedig az izgalomtól, hogy mi vár rád.  Eljön a másnap. Vizit. “Húzza fel a lábát! Óóóó ez jó. Ma még se vesszük le az agyvizet.” Megkönnyebbülsz egy kicsit. Közben visznek mindenféle vizsgálatokra. Egy baj van, hogy estére már azt érzed a tőled 10 lépésnyire lévő… Tovább »

A nap, amikortól megváltozik az életed….

28 évesen éled az életed, ahogy minden fiatal, majd egyszer csak az életedben jön egy nagy STOP tábla… Olyan, amelyre rémálmaidban sem számítottál. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy 28 évig nem volt szükségem meglátogatni egyik kórházat sem saját magam miatt, természetesen látogatóban én is voltam a rokonságomnál.  Egyik nap még elmész “edzeni” (vibrotrénerre – amolyan flabelos,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!