Átok vagy Áldás?

Szeptember 5. pénteki nap. Reggel felkelünk anyuval, majd jönnek be a nappalos nővérek. Mondják, az éjszakások hajnalban nem akartak felébreszteni, hogy kell-e pelenka csere, mert annyira jól aludtunk, de most már nézzük meg. Mi így néztünk anyuval, hogy milyen rendesek itt az emberek. Anyu ugyanúgy kapott reggelit, mint én; aztán ebédet is. Ebédnél megkérdezték, hogy… Tovább »

Talán jó az időzítés, hogy a 2014-es év utolsó napjára hagytam azt az időszakot, amely az életemben egy fordulópontot jelentett. Egyetlen jó döntése az igazgatónőnek és az összes neurológusnak Budapesten, hogy egy olyan emberhez küldtek, aki szakmailag elismert, szaktudásban szerintem is a lehető legjobb. Pécs hozta meg számomra azt a lelki megnyugvást, amely utána az… Tovább »

“Volt egyszer egy öregember, aki egy oázisszélén üldögélt a Közel Keleten, egy városkapujában. Egy napon, odament hozzá egyfiatalember és megkérdezte tőle: – Soha nemjártam még itt. Milyenek e város lakói? – Azöreg, egy kérdéssel válaszolt neki: – Milyenekvoltak annak a városnak a lakói, ahonnan tejössz? – Egoisták és rosszak. Ezért örülök, hogyeljöttem onnan. – Pontosan… Tovább »

... Tovább »

Telnek a napok, s próbálkozol újra ember lenni. Augusztus végét írunk. A hétköznapok relatív a tornák, kezelések miatt “gyorsan” elteltek, de a hétvégéket utáltam. Ilyenkor felváltva voltak bent nálam a családtagjaim. Apukám hetente egyszer hétvégén tudott jönni (őszintén ő az a típus, aki nem igen van oda ezekért a helyekért – meg tudom érteni), anyu… Tovább »

Ahogy a közösségi oldalon lévő csoportba is egyszer kiírtam a legjobb dolog, mikor egy betegtársadat meg tudod lepni (gondolok itt Ádira), és a legrosszabb érzés, mikor egy augusztusi hétvégén, vasárnap este elválsz édesanyádtól, akit tudod, hogy másnap reggel jön be hozzád látogatni és akkor van a névnapja. Te meg maga tehetetlenül még mindig csak fekszel…. Tovább »

Igazából sokat gondolkodtam, hogy hol említsem meg Őt. Mindenféleképpen szerettem volna, mert a mai napig közel áll hozzám, hozzánk, a motoros világhoz, a motoros embertársaihoz. S a mai napig, ha róla kell írnom, beszélnem, csak ülök és sírok. Tudom Ádi, hogy nem ezt szeretnéd, hogy azt, mindig is mosolyogva emlékezzünk rád, de még nem megy…. Tovább »

Augusztus elejét írunk. Tanuljuk az ágy szélén való ülést, a többi kezelések és torna mellett. Már nemcsak az “Adonisom” ültet ki, hanem minden kezelő ezt kapta úgymond utasításba. Ahogy említettem 2 emberben bíztam akkor, amit érzékeltek is, mégis a kiültetést csak egyetlen egynek engedtem mondhatni “teljes” bizalommal. Érthető okokból ezt a külső alapján ítéltem meg…. Tovább »

Amikor beteg vagy, pláne az én helyzetembe, hogy alapjáraton van időd agyalni és gondolkodni, akkor eszedbe jut, hogy már vagy 7-8. hete fekszel maga tehetetlenül, nemcsak Te magad szenvedsz, de ez igazi megpróbáltatás mindenkinek, a környezetednek, a szüleidnek, a testvérednek, a barátoknak, ismerősöknek. Aki utána olvas ennek a betegségnek olvashatja, hogy a gyógyulás fájdalommal jár,… Tovább »

Ahogy ígértem nemcsak a rosszakat a jó pillanataimat is el fogom árulni.  Július 7.- e óta nem kaptam a szteroidot. Eddig tartott a szteroid kúrám. Nem szerették volna, ha a szervezetem hozzászokik, hiszen ahogy említettem egy korábbi bejegyzésben, a szteroidnak nemcsak jó, hanem rossz hatásai is vannak.  Sokan nem tudták, vagy tudják, de hobbiként imádok… Tovább »