Átok vagy Áldás?

“Maradjon egyedül a betegségével és sírjon” – Mi van?!

Június 29-én vasárnap, mikor épp Zsolt volt bent nálam, és mondta, hogy az egyik ápoló írt a csoportba, hogy majd jön meglátogatni, hirtelen nyílt az ajtó és betoppant valaki. Meglepődtem. Hiszen Zsolt Brigiről beszélt (akivel a mai napig nagyon jóba vagyunk – ő is részese az én életemnek, ahogyan én is az övének), viszont aki… Tovább »

Rehabilitáció – egy hosszú folyamat kezdetei….

Szerencsére a közösségi oldalaknak, már korábban létrejött egy csoport, ami kifejezetten azon családtagoknak, barátoknak, kollégáknak, ismerősöknek készült, akik a betegségemmel kapcsolatos információkra kíváncsiak. Ebben a csoportban kegyetlenül a valós igazságokat írták le a hozzátartozóim, vagy én, mely sajnos a jelenlegi egészségügyi intézményekre igaz, mint láthatjátok az előzményeket is. Nemcsak a rossz élményeket, de a jó… Tovább »

“A kéz, amely sosem fog elengedni…”

Durván 1 hétre rá, hogy felkerültem a neurológiai osztályra a hangulatom jó volt, a stílusom a régi odamondom a frankót, mégis újabb agyvizet kellett venni tőlem, és számos vizsgálaton kellett átesnem, mert az orvosok nem voltak elégedettek a gyógyulásommal. Mondhatni, hogy egy jó hullámban felkerültem az osztályra, és ott folyamatosan, mintha az óceán közepén lettem… Tovább »

Telnek a napok…

Aki ismer az tudja, hogy nem vagyok 100-as 🙂 A hülyeség mindig is meghatározó, ami engem illet vagy a családomat, és természetesen ugyanígy vannak a barátaim is. Talán másképp ki se lehet bírni. Mindig kell, hogy meglegyen a humorérzéked, még ha vannak olyan napok, amikor eleged is van a világból. A következő napon már mosolyogsz…. Tovább »

Kezdetek a neurológián, ismerkedések, hullámzások…

Elkezdődött egy újabb helyen lévő életem 2014. 06.10-től. Az ágy probléma másnapra megoldódott, kaptam távirányítós ágyat, mellyel tényleg kicsit önállósodni tudtam. Értsétek: reggelit meg tudtam fogni a kezemben úgy ahogy, de önállóan tudtam enni. Ugyanez ebédnél és vacsoránál.  A betegségem szinte kezdete óta testvérem az egyik közösségi oldalon létrehozott egy zárt (mai nappal már titkosított)… Tovább »

Költözés

Az intenzív osztályon eltöltött idő alatt, sikerült megszabadulnom néhány “műanyagtól”. Ilyen volt pl. a gyomorszonda, és az a cső, amelyen át levegőt kaptam. Kicsi – a kedvenc nővérem ott – segítségével elkezdtem valamilyen szinten önállósodni. Ő volt az a határozott nő, akinek köszönhetem, hogy elkezdtem pépes ételeket enni, illetőleg természetesen a folyadék mennyiségre is ügyeltem. Szóltam… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!