Átok vagy Áldás?

A szobatársam valóban egy középkorú hölgy volt, akinek az egyik lába hiányzott, mű lába volt. Viszont ő most a rehabilitáción nem a lába miatt volt bent, hanem a karjával. A hétvégére hazamehetett, mert ő járóbeteg volt. Emlékszem egy taxis jó barátja volt, aki ha kellett ment neki bevásárolni, illetve ő volt, aki jött érte és… Tovább »

Nem mondom, hogy nem volt fárasztó a visszafele út is Pécsről Budapestig, hiszen háttal fekve utaztam. Aki azt hinné, hogy milyen jó nekem, mert fekve utazom, az bizony téved. Egy idő nagyon is rossz, hogy csak egy bizonyos pózba tud meglenni az ember, és idővel ugyanolyan kellemetlen, mintha egészségesen elaludná valaki valamelyik testrészét.  Viszonylag gyorsan… Tovább »

“Az igazi ajándék a masni alatt csakis az odafigyelés lehet, az ölelés, a törődés, az, ami erőt ad. Hiszen amikor már nincs honnan erőt merítened, amikor teljesen kimerülve azt hinnéd, hogy már nincs több erőd, akkor jön valaki, meg még valaki, meg még sokan mások, és valahogy mindannyian rámutatnak arra, hogy nincs igazad. Talán még… Tovább »

A napok teltek, az eredményeim jók voltak. Konzultáltunk a doktornővel, még egy vérvételt kellett megejteni, mert volt, amit itt fent Budapesten nem néztek. Onnan tudtam, hogy már kezd javulni az állapotom, hogy sosem bírtam, ha vért vesznek, szúrnak és ekkora újra visszajött ez az érzés. Csak ne kelljen vért venni tőlem, tuti elájulnék, ha nem… Tovább »

Eljött a hétfő. Bevallom őszintén kicsit azért még féltem, mi várhat rám. Lesznek-e további vizsgálatok, de valahol bíztam abban a mondatban, amit vasárnap a professzor mondott: hétfőn konzultálunk. Konzultálunk, vagyis megbeszélik mi legyen. Reméljük, csak megbeszélés és nem kell több vizsgálat.  Hétfő reggel a megbeszéltek szerint volt szerencsém találkozni Prof. Dr. Komoly Sámuel klinikaigazgatóval, akit… Tovább »