Még el sem kezdődött a hét, de újabb pofonok. Mikor nincs elég bajod a már meglévő betegségeddel szemben, vagyis a maradványtüneteiddel, még kapsz párat úgy szeretetből.
Nem elég, hogy a hétvége úgy sikerült ahogy. Hogy csak tényleg empátia kérdése lett volna, jelenleg a szervezetem mit bír és mit nem. Egy hatodik emberke, aki ott se volt, de eddig ő is a barát kategóriába tartozott elkezdett ebbe a történetbe beavatkozni. Mondván, hogy ő sokkal jobban tudja a hétvégét, és én állítólag valamit beszóltam a sofőrnek, ami miatt minket a vártól nem hoztak haza. Nagyon kiakadtam. Ugyanis februárban ez a személy volt az, akivel valamit megbeszéltem, és nem úgy lett. Azóta szintén nem tartottam vele a kapcsolatot, mert teljesen egyértelművé vált minden közeli ismerősöm és családom számára is, hogy szart kever. Egyáltalán nem úgy ad vissza dolgokat, ahogyan azok elhangzottak, nem figyel az emberre, csak a saját sztorija érdekli. Február óta én nem is tartottam vele a kapcsolatot, és jelenleg ez a személy sehol se volt a hétvégén, de szeretem, hogy ő mindent jobban tud. S megint rám van fogva minden.
Tesóm hamar utána akart járni, hogy ki keveri megint a szart, mert speckó a hétvégén ott állt mellettem és semmi olyat nem hallott, amit ez a személy állít. Természetesen a forrását nem adta ki, de egyértelművá vált számunkra kitől tudhat történetet. Azon “kedves” barátnőmtől, aki már korábban megmondta rám szánja az idejét és kísérget. Miután ők tartják egymással a kapcsolatot, régen közelebbi szálak is fűzték őket egymáshoz. S miután a másik két ember akikkel voltunk nem ismerik azt, aki nem volt ott. A kör egyre inkább csökken.
Felhívtam és igen volt egy stílusom, mondván mit képzel, hogy hazugságokat állít rólam. Természetesen játszotta a hülyét, hogy ő semmit sem tud. Majd jött azzal, hogy nincs közöm, amit mondott a tesómnak. Hát onnantól kezdve, hogy a tesómnak lejött szart kavar, és ő elmondta nekem, azt hiszem megvédhetem magam, hogy ne hazugságok terjengenek rólam. Természetesen az akitől az információt megtudta személy, aki még tegnap délelőtt tőlem “bocsánatotkért” nem volt elérhető. Micsoda véletlen. Azt a személyt, akivel viszont összehozott hírben tesóm meginterjúvolta és egyértelművé tette, hogy nem hangzott el olyan állítás, melyet az ott se volt emberke állít. Bebizonyosodott tehát: hazudik és szart kever.
Egyetlen gond, hogy mégis ez az emberke van védve. Hogy miért? Ne kérdezzétek, még nem sikerült megfejtenem. Estére kikerekedett az egész történet, merthogy emberke azért már körbe is kotyogta másoknak az információt, és megtudtuk a történetben a “kedves” barátnőmnek semmi kedve nem lett volna a hétvégén se hozzám, se a tesómhoz. Egyedül csak a többieknek, mert megígérték anno. Itt a másik bebizonyosodás: ígéret betartásáról szólt semmi másról.
Az is érdekes, hogy emberünk a teljes történetet ismét olyannak mesélte el, aki szintén nem volt sehol. Majd a legnagyobb fájdalmuk az én stílusom. Mert én mit meg nem engedek magamnak, és hogy beszélek emberekkel. Talán úgy ahogy megérdemlik.
Tudjátok, amilyen az Adjon Isten, olyan lesz a Fogadj Isten is. Ezt ne felejtsétek el!
Az elfogadott stílus, hogy valaki megalázza a másikat folyamatosan. Az elfogadott, hogy akit barátnődnek hittél szart kever jelenleg is, és kiderül csak érdek barátság volt az egész. Az elfogadott, hogy a harmadik is adja a lovat mindenki alá, hogy egyedül én legyek a hibás, és hazudik egy olyan történetet, mely nem igaz; és ez be is bizonyosodik. Az elfogadott, hogy ha valamire elmondom eme társaságban a véleményem, és az nem egyezik eme emberkékkel, akkor azzal lelki terrorizálnak, hogy miért azokat bántom, akik szeretnek?
Drágáim akkor egy idézet nektek, kik annyira hangoztatjátok, hogy Ti annyira szerettek:
“Aki lépten-nyomon mást se tesz, mint a szeretetről prédikál, az roppant erős gyanút kelt (és ez a gyanú az esetek túlnyomó többségében be is igazolódik).
Miért van az, hogy minél többször hangoztatja azt valaki, mennyire szeret, annál kevésbé hiszünk neki? Ez azért van, mert a szeretet intim érzés, a legintimebb dolog, végtelenül személyes, normális esetben szükségtelen úton-útfélen hangoztatni. A hangoztatás a kompenzációja valaminek. És ha valaki állandóan csak kompenzál, akkor annak baj van a szeretetével.”
Ennél a társaságnál minden elfogadott, csak Te magad nem. Érdekes, hogy február óta ez volt az egyetlen “közösebb” program és ez is szarkeverésekbe torkollott. Az is érdekes, hogy ezen időszak alatt, amíg én nem voltam, addig is a szarkeverések megvoltak. Az is rettentően érdekes, hogy egymás háta mögött mindenki fikázza a másikat, de így kiállni, mint én teszem egyik se mer. Mondván, jajj ők nem konfrontálódnak. Inkább belemosolyognak máskor is egymás szemébe és nem vesznek tudomást arról, ahogyan viselkednek az emberek.
Van egy stílusom. Mint mindenkinek. Lehet szeretni és nem szeretni. Őszintén kívánom, hogy az élet visszaadja mindezt a jót, és hogy én az első sorból nézhessem végig egy popcorn-nal és egy cola-val a kezembe mosolyogva.
Elárulom a hírszerzőknek, meg a fikciók kitalálóinak, és azon embereknek, akik ezeknek még adják alá a lovat, hogy: attól, mert a madarak nem csiripelik még meg van a családom, és más személyek véleménye ugyanúgy rólatok. Attól, mert erről nem tudtok, még van. S a rossz, attól, mert ezen társaság szerint jó, attól még sosem lesz jó.
Miután sikerült a dokival tegnap feliratnom nyugtatót, így hálásan köszönöm a remek kis, most már volt baráti körömnek, hogy élhetek is eme bogyesz szedésével, mert idegileg köszönöm szépen már kicsináltatok.
♦ ♦ ♦ ♦ ♦
Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!
Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: