Átok vagy Áldás?

Érzelmek. Nehéz róluk beszélni. Ha még sikerül is, vajon a hallgatóság megérti-e? Egy idő után, egyáltalán akarunk-e bármiféle érzelemről beszélni másokkal? Vagy éppen úgy érezzük, hogy totálisan felesleges.  Én már eljutottam az utóbbira. Feleslegesnek érzem, hogy a saját közösségi adatlapomon saját magamról, az állapotomról, a napi küzdésekről, jó vagy épp rossz szituációról beszámoljak. Az elmúlt… Tovább »

Elérkezett a nap, amikor is vissza tudtam menni személyesen és elmondani a panaszaim. Őszintén, volt bennem para, hogy most tényleg ennyire én lennék bonyolult esett és ennek tényleg úgy kell kinézni, ahogyan…. Aztán a mai nap a fiúk is, és a pedikűrösöm is megerősített benne, hogy nem nekem magasak az elvárásaim, hanem hogy is adhat… Tovább »

Miután több, mint egy hónapja várok arra, hogy az általam leadott kép alapján elkészüljön a gyógycipőm, mostanra ténylegesen elegem lett ebből a szakembernek nevezett egyénből.  Néha a sírás kerülget így is, de szeretem, amikor még úgy rá tudnak tenni egy lapáttal. A gyógycipész honlapján az áll: 10 nap után próba, majd rá 2 napra kész… Tovább »

Sokan kérdezték, hogy nem-e kellene kompressziós harisnyát hordanom. A válaszom: kéne, viszont 40 fok van, ami pedig van, azt láthatjátok, hogy combig ér…. Szeretnék térdig érőt magamnak, mert bizony kellene, de annak még utána kell járnom.  Most, hogy picit lehűlt a levegő, így itthon ismételten felhúztam magamra 🙂 Eléggé elegáns kinézet, nemde? ... Tovább »

“Bátor az az ember, ki csalódásai ellenére szeretni mer. Kit nem törtek meg a múlt megpróbáltatásai és dacolva néz farkasszemet a jövő buktatóival. Bátor az ember, ki ezer okot találhatna, hogy miért ne, mégis talál egy ezeregyediket, hogy miért igen. A gyáva inkább visszavonulót fúj. Védi magát mindenféle igaz érzelemtől, elmélyültebb emberi kapcsolattól. A gyáva… Tovább »

Egy év elteltével ideért a postás. Mondhatnám írónikusan. Elvégre is a postásnak nem kell mit szégyelnie, nem kell szembenéznie a be nem teljesített ígéreteivel. Nem kell visszagondolnia, hogy egyik nap még valaki kezét fogja, másnap kórházba köt ki az illető, de Ő maga képtelen ott lenni, támaszt nyújtani. Magában lezárni egy kapcsolatot inkább, mint szemtől… Tovább »

Alkalmam volt hétvégén a szerelmemmel tölteni a napot. Nincs is jobb, mint egy kisgyermek. Már eltelt 2 év, pedig most született. Imádom. A játékosságát, a huncutságát, a gyermeki énjét. Egy nap a keresztfiammal. Meglepően nem volt alvás, helyett egy kis kirándulás a Római partra. Istenem mennyi ember! S én mennyire nem éreztem magam egyébként biztonságban… Tovább »

A mondás tényleg igaz. S azért is teszem ezt legelőre, mert nem kívánok a mai naptól bővebben és részleteiben semmibe se beleszólni. S valahol az este, sikerült ismételten más faszsága miatt felbosszantani magam. Írtózatosan szar érzés, mikor valakinek szeretnél segíteni, de nem lehet, mert nem hagyja. Tipikusan: kell a jó? Nem! Kell a szar? Két… Tovább »

Attól, mert sokat mosolygok, és sok mindent nem mondok ki, nem panaszkodom 0-24-ben, attól még közel sincs az, hogy esetleg jól lennék. A tegnapi nap írtózatosan fájt a lábam. Sajnos ma reggelre se múlt el az érzés, hiába pihentettem.  Van, mikor csak némán tűrök. Fáj. Egész nap érzem, hogy valami nem stimmel az Achillesemmel. De… Tovább »

Ha jól megnézitek medve barátunkat, láthattok rajta egy képet. Egy közös kép az egyik kezelőmmel. Igen ez a lány ott barna hajjal, rózsaszín kis vastag kötött zokniban, jobb oldalt a kis Rodeo Rudimban én volnék. Mellettem pedig az egyik kezelőm, akit rávettem, hogy közösen Rodeo rudizzunk, és így legalább nem éreztem magam kellemetlenül egy kicsit. … Tovább »