Elérkezett a nap, amikor is vissza tudtam menni személyesen és elmondani a panaszaim.
Őszintén, volt bennem para, hogy most tényleg ennyire én lennék bonyolult esett és ennek tényleg úgy kell kinézni, ahogyan…. Aztán a mai nap a fiúk is, és a pedikűrösöm is megerősített benne, hogy nem nekem magasak az elvárásaim, hanem hogy is adhat ki valaki ilyen minőségi munkát.
Beérvén elmondtam a panaszaim. Látván a cipőt elismerte, hogy valóban nem az ő keze munkája, és sűrű elnézést kérés következtében akkor most újra terveztük a cipőt. Elismerem, hogy korrekt volt, és nem kellett eljutni az “anyázás” színvonalra. Ez azért büszkeséggel töltött el.
Most még ugyan várnom kell rá ismét, de elvileg 2 hét múlva már talán látok egy normális cipellőt.
Bizakodom, hogy most már talán jó lesz. Elvárni már ezekután semmit se.
Meglátjuk. Elvégre is a vak is ezt mondta 🙂
♦ ♦ ♦ ♦ ♦
Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!
Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: