Átok vagy Áldás?

Talán mondhatom, hogy… Múlt heti nem túl barátságos oldalam bemutatása után, így csupán 2,5 hónap alatt és egy szutyok minőségű lábbelinek sem nevezhető valami után, az elmúlt két napban olyan mértékű “nyalást” kaptam, hogy már-már csöpögött a helyiség. Most mondhatnám, hogy “de legalább”….. az előzőhöz képest sokkal inkább cipőbb formája van számomra. Igaz, most még… Tovább »

Tavaly a fantasztikusnak hitt kapcsolatomban, amiről bebizonyosodott, hogy annyira azért még sem az, tervbe volt véve egy Állatkerti séta. Családostul, nővérestől, szülőstül, párostól. Azon héten már a László kórházban feküdtem az intenzíven, amikor is megüzentettem, hogy az akkori hétvégére tervezett kiruccanás elmarad részemről, ugyanis én fekszem….fekszem….és fekszem…. No hát mit tegyek, lusta voltam lebénultan felkelni… Tovább »

Az első hosszabb utam egymagam, egyedül, pár napra, nem itthon gubbasztva.  Nemsokára egy nagyobb utazásban lesz részem, és sokak kérdezik tőlem, hogy fogom bírni, hogy rengeteget kell majd ülnöm. Halvány fogalmam sincs, ahogy az egész egy hetet se tudom előre, hogy fogja bírni a szervezetem, de nem is így indulok majd neki. Van bennem egy… Tovább »

A cím így erős túlzás, merthogy azoknak, akik bármivel is küzdenek a minden napjaikban még egyáltalán nincs betegségtudatuk. Mi úgy élünk, vagyis próbálunk, ahogy eddig is. Viszont egy valamit be kell látnunk, és ezt a többségnek is el kéne fogadnia: sosem leszünk a régiek. Sem fizikailag, sem lelkileg, sem sehogy. Akkor lenne betegségtudatunk, ha egész… Tovább »

Nem olyan régen Szabó Péter motivációs tréner volt egyik kolléganőm vendége. Bár a felvételen sajnos nem tudtam ott lenni, mert éppen a szokásos tornán voltam, a későbbiekben visszahallgattam a feltett adást.  Szerettem volna valami kis személyes motivációt kapni tőle, éppen ezért megkértem kolléganőmet, hogy ha lehet ilyet, akkor kérje meg egy autogram. Másnap mikor bedöcögtem,… Tovább »

Nem olyan régen az egyik közösségi oldal bevezette, hogy megajándékoz az emlékeiddel. Azokkal, amelyek 1-2-3 vagy netán még 4 évvel ezelőtt voltak. Minden nap az ember vissza tudja nézegetni, és leginkább néha jót röhögni magán, hogy miket is posztolgatott ki pár évvel ezelőtt.  Augusztus 7. Ahogyan egyik kolléganőm fogalmazta: Emlékezetes nap! Számomra mindenképpen. Bár a… Tovább »

Régebben láttam belőle előzetest, vagy pár a filmből vett idézettel találkoztam. Igazán rászánni magam már az itthonlétem alatt sikerült, hogy megnézzem A békés harcos útja című filmet.  Jelenleg is a közösségi oldalamon ebből a filmből idéztem, és újra néztem pár előzetest. Az előzetesekből pedig ami megfogott, és visszanézegetve a képeimet, egyetlen egyet ragadnék meg: HUMOR… Tovább »

Néha egy – egy hét annyira le tud fárasztani, hogy sokszor érzem képes lennék bárki helyett aludni. Aludni, csak aludni. Semmi mást nem csinálni. A tornák folyamán is folyamatosan azt érzem, hogy “fáj”; s persze ez a jó, hiszen minden egyes edzésnél az kell, hogy fájjon, hiszen akkor dolgozik az izomzatom, a testem. A maszírozások… Tovább »

“Volt egyszer egy öregember, aki egy oázisszélén üldögélt a Közel Keleten, egy városkapujában. Egy napon, odament hozzá egyfiatalember és megkérdezte tőle: – Soha nemjártam még itt. Milyenek e város lakói? – Azöreg, egy kérdéssel válaszolt neki: – Milyenekvoltak annak a városnak a lakói, ahonnan tejössz? – Egoisták és rosszak. Ezért örülök, hogyeljöttem onnan. – Pontosan… Tovább »