Megszületünk. Cseperedünk. Játszunk. Nevetünk.
Megnövünk. Tanulunk. Fejlődünk.
Létezünk. Dolgozunk. Szolgálunk.
Öregszünk. Betegszünk. Elmegyünk.
Sokan és sokszor úgy élik le életüket, hogy a gyerekként átélt önfeledt kacagások, nevetések; lényüknek egyénisége elhalványul az évek folyamán. Beleesnek abba a bizonyos mókuskerékbe és csak tekerik-tekerik azt. Elmarad a játékos énjük, az a kisgyermek, aki ott él bennük valahol mélyen, eltemetve, akit már homály fed.
„Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk; hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.”
Engedd felszínre gyermeki éned, játssz!
♦ ♦ ♦ ♦ ♦