“Csipkecsokrok és gasztrobloggerség” – Aki ezt így kombinálva hallja, annak bizony egyetlen egy név lesz ismerős, Katica. Korábban találkozhattunk vele a TV2 Mokka reggeli főzőcske című műsorában, a Diéta & Wellnessben, a Kisalföld Megyei Hírlapban, a szentendrei Skanzenben, és még sok helyen.
Hende Katica a Laktózmentes fakanál blog írója, és a Something Old Bride megalapítója és tervezője jelenleg várandós állapotában is készségesen állt rendelkezésemre egy interjú erejéig.
Hogy párosul össze a csipkecsokrok és a gasztrobloggerkedés?
Ez a történet egészen messzire nyúlik vissza. Mindig is érdekelt a gasztronómia, egész életemben szerettem főzni. Kislány koromban épphogy felérve az asztalt álltam a Mamám mellett, és csodáltam, hogyan a tojásból, lisztből, cukorból tészta lesz, majd sütemény. Mindig elbűvölt a kelt tészta rugalmassága, és élénken él a fejemben az a hang is, ahogy a Mama gyűrűje hozzákocog a befőttesüveg falához, miközben nyikorognak az uborkák, ahogy tolja őket bele savanyúságnak. Aztán én is sámlira álltam, és én verhettem fel a tojásfehérjehabot, aztán egyre nagyobb feladatokat kaphattam. Tizenévesen már rengeteg dolgot tudtam sütni, és a főzésben is szárnyaimat próbálgattam.
Aztán húszas éveim végén kialakultak az érzékenységek, és lassan rájöttem, hogy az a biztonságos, amit én főzök. Megannyi kísérlettel a hátam mögött szívesen osztottam meg a tapasztalataimat másokkal. Egy alkalommal egy gluténérzékeny kislány anyukája kérdezte meg, miért nem írok blogot? Aztán el is hessegette ezt a témát, hogy időigényes.., ne is hallgassak a fecsegésére. Ellenben megütötte a fülem; majd feltettem magamnak a kérdést, hogy tényleg, miért ne? Amiket lehetett akkor az interneten találni vagy laktózmentes receptek voltak, vagy gluténmentesek, olyat sosem találtam, ami mindkét érzékenységemnek megfelelt volna. Így 2012-ben bemutatkoztam a világnak, vállalva, hogy ilyen nyavalyáim vannak, és így tudok főzni! Megalakult a Laktózmentes fakanál blogom. Nagy érdeklődést váltott ki az emberekből. Sok olvasómmal tartottam a kapcsolatot.
Így volt ez Ágival is. Neki is sok érzékenysége volt, és neki is volt egy blogja. Ő esküvői dekorációkkal foglalkozott. Beszélgettünk. Kiderült, hogy van más közös érdeklődés is, ugyanis én már évek óta menyasszonyi ruhák tervezésével és készítésével foglalkoztam, kitaláltuk, hogy elkezdünk valamit együtt. Esküvői kiegészítőket kezdtünk el tervezni, de mivel neki útban volt a baba, nem sok közös munka lett belőle, ellenben én annyira magaménak éreztem a márkát, hogy egyedül vittem tovább. Idén már a negyedik évet kezdtem meg, mint a Something Old Bride tervezője és alkotója, fő csapásirányként az életembe! Nagyon élvezem, mára már csak ezzel tudok foglalkozni, nem kell varrnom, nem kell ruhákkal foglalkoznom, amit őszintén már untam. 14 év még gombócból is sok. Ennyi idő alatt mindent kipróbálhattam; nem volt olyan dolog, amit ne varrtam volna, így elég volt, hogy váltsak. Maradtak hát a finom, antik csipkék, a krémesebbnél krémesebb színű szaténok, a selyemfényű gyöngyök és még sorolhatnám akármeddig! Imádom a munkám! Elégedett vagyok azzal, amit csinálok, és mások is. A legnagyobb esküvői magazinokkal dolgozom együtt, pillanatok alatt ott termettem a legjobb ajánlásokba, legyen szó Menyasszony stylistról, vagy esküvő szervezőkről, fotósokról, de a legfontosabb, hogy a menyasszonyaim adják át egymásnak a névjegyem, aminél nincs is jobb ajánlás. Hálás vagyok a sorsnak, hogy erre terelt az életben!
Te magad glutén és laktóz érzékenységgel küzdesz. Életed mely szakaszában derültek ki ezek a betegségek? Hogyan befolyásolt téged, mikor megtudtad, hogy mellőznöd kell ezen alapanyagokból készült ételeket?
Huszonéves voltam, mikor először lettem rosszul. Nem tudtam, mi a baj. Sokat émelyegtem, hányingerem volt, álmos voltam és fáradt. Azt hittem, kisbabám lesz, de sosem volt pozitív a terhességi tesztem. Aztán egyre rosszabbul éreztem magam, egyre kevésbé voltam terhelhető, egyre vékonyabbra fogytam, és egyre inkább kezdett szürkülni a bőröm is. Hónapokig csak azt kaptam, hogy „ez egy könnyű nyári vírus” és/vagy
- egyek vajas pirítóst, míg rosszul vagyok ( nyilván egyre rosszabbul voltam)
- egyek azt ami jól esik, úgy legalább hamar kijön, aminek ki kell jönnie ( mondanom sem kell, minden kijött, de nem lettem jobban..)
Aztán vérvételek, tükrözések, csövek alulról felülről, alternatív vizsgálatok, míg ki nem derült, hogy komolyabb kicsit az esetem, mint az a bizonyos „könnyű nyári vírus”.
Amikortól tudtam, hogy mi a probléma, és elkezdtem diétázni, máris jobban lettem! Hatalmas törés volt az életemben. Azt mondják a felismerés fél gyógyulás. Ez félig igaz csak. Mert nyilván onnan tudni fogod, hogy mit nem ehetsz, és jobban leszel, de életed végéig ott lesz az a félsz, hogy mi van akkor, ha bakizol? Életem egy részét teljesnek élem, olyan vagyok, mint a többiek, jövök-megyek a világban, kutyát sétáltatok, férjhez mentem, dolgozok, babát várok, átlagos életet élek, de mondanom sem kell, van baki… Így évek után is mindig van baki!
Olyankor jönnek a rosszullétek, a sírás és a teljes elkeseredés, hogy „miért pont én?”
Aki ilyen helyzetben van, mint én, ezt biztosan ismeri.
Ha jól tudom mindehhez mellé tejallergia is társult, tehát végképp szűkítened kellett a kört. Ez volt a csúcspontja, hogy elkezdtél blogot vezetni, vagy korábban is érdekeltek már ezek a diéták?
Nagyjából egy éve már beállítottam a diétám, és ismertem a határaimat, írtam a blogomat, szerepeltem médiában vele, de valami még mindig nem stimmelt. Hiába vettem be laktáz enzimet (ami a laktózérzékenyek nagy segítsége), még mindig nem bírtam a tejtermékékeket. A laktózmenteseket se. Elmentem egy sztk-s diabetológiai szakrendelésre. Azt mondták, hogy hát nem nagyon tudnak segíteni, olvassak blogokat a interneten, ott sok segítség van.. Hát köszi, de én írom az egyiket, úgyhogy becsuktam magam mögött az ajtót, és bőgtem megint egy hetet.
Ebben amúgy az a legszerencsétlenebb dolog, hogy senkire nem számíthatsz, csak és kizárólag magadra, a kitartásodra, és türelmedre magadhoz, mert helyetted senki nem tudja, és nem csinálja! Még komolyabban kellett vegyem az apró betűt. Nincs olyan étel az otthonomban, ami akár csak tejterméket „tartalmazhat”. Az sem jó!
És hogy kicsit tovább menjek, nem csak tejtermékekben lehet benne a laktóz vagy a tejfehérje , gondolok itt a sajtokra, tejföl, joghurt, pudingok, fagyi, csokik, imádott mogyorókrém, sütik Benne lehet a kenyerekben, felvágottakban, még a töpörtyűben is, a savanyú káposztában (tejsavban erjesztett) és készételekről, feldolgozott élelmiszerekről nem is beszéltem. Lehet ezeken kívül a gyógyszerekben, annak vivőanyagaiban is (persze ez sokszor csak akkor derül ki, mikor már megvetted és kibontottad a dobozt.), majdnem az összes probiotikumban. A kecsketejes szappanban is, ami felszívódik a bőrön keresztül is, és igen, aki fehérje érzékeny, annak minden sejtjében kódolva van az érzékenység!
A legkellemetlenebb élmény a hüvelyflóra visszaállítás alkalmával szerzett rossz tapasztalat, kényes téma, de mivel ott is nyálkahártya van, és minden ph helyreállító termék tartalmaz valamilyen tejszármazékot, hát… nem egyszerű. Itt már bőven nem csak arról van szó, hogy az ember lánya mit nem ehet!
A diétázások mennyire vannak hatással jelenlegi áldott állapotodra? Hogyan oldod/oldottad meg a 9 hónap alatt, hogy mind számodra, mind születendő gyermeked számára megfelelő minőségi és mennyiségű étel jusson a szervezetedbe?
Kétféle kismama létezik. Vannak azok a “kismamik“, akiknek javulnak (esetleg elmúlnak) az érzékenységek, és vannak azok, akiknek felerősödik. Én persze a „B” verzió vagyok.
Egyrészről szerencsésnek mondhatom magam, és próbálom ezt szem előtt tartani, mert a tipikus terhességi rosszullétek elkerültek. Se hányás, sem émelygés, sem semmi nem volt az első trimeszterben, amit annak tudok be, hogy nagyon egészségesen táplálkozom. Még a csokievés is alábbhagyott, nem kívántam, így le is ugrott rólam jó pár kiló, ami nem rossz, mert így az „alap súlyomról” tudtam kezdeni a terhességem. Most a hetedik hónapban még mindig a saját ruháimat hordom 🙂 Ez nagyon baráti!!
Másrészt viszont felerősítette a rosszulléteket, ha diétabaki van, és mivel sokkal érzékenyebbé tett, így tényleg minden icipici szervezetembe kerülő allergén kiüt. Az nem vicces. A bélrendszerem átköltözött a testemben valahova teljesen máshova, ezzel is csak fokozva a furcsaságokat!
Nincs mese, nagy odafigyelést igényel, hogy megfelelő táplálékhoz juttassam magunkat, minden nap eszek húst, nagyon sok zöldséget, megfelelő szénhidrátot, és gyümölcsöket is. Eddig úgy néz ki, jók is vagyunk, kicsi lányom hozza a papírformát, méretben szépen fejlődik, egészséges az ultrahangok alapján, szépen mocorog, ahogyan kell neki. Az én bőröm ragyog, a hajam dús és egészséges, szóval nem megoldhatatlan a feladat!
Maga a teherbeesés lehetetlenebbnek tűnt, koromból, és a már említett érzékenységeknek a tükrében. Pláne úgy, hogy van egy kis pajzsmirigy működési zavar is, és az inzulin rezisztencia határán is egyensúlyozok. De megoldottuk, jönni akart!
/Fotó: Daniel Karczag International & Destination Wedding Photography/
Örökölhető a glutén és laktóz érzékenység, valamint a tejallergia? Nagyobb szerinted a kockázata annak, hogy ha már valamelyik szülőnél ezek fennállnak, esetleg a gyermeknél is diagnosztizálhatják?
Természetesen fennáll a valószínűsége, hogy örökölhető. Ez nyilván attól is függ, hogy az embernek szerzett érzékenységei/allergiái vannak, vagy eleve örököltek. Nálunk a családban van más is, aki laktózérzékeny, így valószínű én is örököltem. A férjemnek is vannak ezzel gondjai, bár más tüneteket produkál. Hogy őszinte legyek, ennek eddig nem jártunk utána, hogy a miénk melyik kategória. Nem tartottuk fontosnak. Most is úgy vagyok vele, hogy nem szeretnék erre rástresszelni, hogy ha én genetikailag vagyok laktózérzékeny, akkor a babánk is az lesz. Lepjen meg! Tudni fogom, ha panaszai lesznek, milyen irányba kell vizsgálódjunk, de nem szeretném eleve felcímkézni! Kapja meg az esélyt, induljon csak tiszta lappal!
Véleményed szerint, azoknál, akiknél nem diagnosztizálták a glutén, – laktóz érzékenységet, mennyire jó ötlet ezen diétát követni és elhagyni ezeket a minden napok étkezéseiből?
Ha cinikus akarok lenni, akkor csak ennyit mondanék: „Ha van elég pénzük..” De ennél talán kicsit összetettebb kérdés ez!
Kezdem a gluténnal: gluténmentesen étkezni nem feltétlenül annyira egészséges és bio. Nagyon sok gyors felszívódású szénhidrátot tartalmaz, rengeteg benne a keményítő, ami a glutén helyetti tapadást biztosítja, ami viszont nem a legjobb a bélfalakra nézve! Ha nincs elég rosttal kiegészítve, eltömődéseket okozhat a bélbolyhok közt, ami árthat a felszívódásnak. Nagyon kontrollált diétának kell lennie a gluténmentes diétának!
Nem is beszélve arról, hogy a sok kukoricaliszt szerintem hizlal, az én nagypapám a malacokat etette vele. Valamint az, hogy rákerül a gluténmentes logó, az nagyjából tízszeresére növeli a termékek árát. Nagyon szigorú követelményeknek kell megfelelni egy terméknek, hogy gluténmentes lehessen, és ennek ára van! Ja, és ezek az élelmiszerek nem is mindig finomak. Ma már vannak nagyon jó készítők, de ki kell fogni! 🙂
De ha van valami betegség a héttérben (pl gluténérzékenység, chron betegség, pánikbetegség, autizmus) akkor sokat javíthat, ha anélkül étkezik az érintett, mert pl idegrendszeri betegségeknél nem okoz további „túlpörgetettséget”, vagy gyulladt bélszakaszokban nem okoz további irritáltságot. Itt leszögezném, nem vagyok orvos, de amit látok, és tapasztalok, mindenképpen ezt mutatja! Én pl a pánikbetegségemet is sikerült magam mögött hagyjam (egyéb módszerek együttes alkalmazása mellett), mióta nem eszek glutént! Összességében gluténmentesen étkezni indokolatlanul, buta és drága, értelmetlen hobby, de ha szükség van rá, akkor kikerülhetetlen!
Nézzük a laktózt, tejfehérjét: ami tény: mi vagyunk az egyetlen olyan emlős faj, aki más emlős faj tejét issza. Nem fura? Mire jó a tej? A baba táplálására. Mindegy, hogy „tehénkisbaba”, vagy „emberkisbaba” 🙂 Amit az anyától kap, arra van szüksége, a többire nem. Amit mi csináltunk a tejtermékekből, az nagyon finom, de nincs szükségünk a fejlődéshez rá. Nyilván ez most sokakban okoz megrökönyödést, de ha megnézzük, hogy vannak olyan kultúrák, ahol évezredek óta élnek egészségesen emberek tejtermékek nélkül, máris elgondolkodtatóbb, ugye?
Ma Magyarországon a felnőtt lakosság 30% kimutatott laktózérzékeny. Mi elmentünk, megnézettük. De rengeteg rejtett érzékenység van, és sokan nem tudják, hogy a fokozott bélgáztermelődés, hasmenés és emésztési zavar, pattanások, ekcéma, hajhullás hátterében is a laktózérzékenység áll! Véleményem szerint a tejtermékeket kihagyni az étkezésből nagyon hasznos lehet! 1 hét tejmentes étkezéssel már kiderülhet, hogy nekünk van-e problémánk vele.
A főzés, a blog írás, a csokrok elkészítése, mind – mind kreatív tevékenység. A kreativitás mindvégig egyfajta tehetség volt számodra már gyerekkorod óta?
Igen, azt hiszem mondhatom, hogy „anyatejjel” szívtam magamba a kreativitást. Nálunk a nagyszülők, szülök is kreatív emberek, így én is az lettem. Az már más kérdés, hogy bátorságom is van ebből élni. 🙂 Nem tudnám elképzelni az életemet ilyen szintű önkifejezés nélkül. Folyamatosan igyekszem nyomot hagyni magam után. Valahogy így érzem magam teljesnek. Már gyerekkoromban is mindig rajzoltam, festettem, szőttem, fontam, kézműves szakkörökre jártam, zongoráztam, népi táncoltam, 8-10 évesen már televízióban szerepeltem, mint kis kézműves alkotó! Mindig-mindig fontos volt számomra az önkifejezés, ez megmaradt felnőtt koromra is. Szeretném, ha gyerekeim, és az unokáim is emlékeznének majd rám, és örömmel emlegetnék, hogy igen, ezt is az én Nagyim csinálta 🙂
Várható, hogy ahogy a visszatérsz a csipke csokrok készítéséhez gyermeked megszületése után, úgy a Laktózmentes fakanál blogod is folytatni fogod?
Az, hogy viszem a márkám, nem kérdés. Jelenleg is dolgozom, és úgy rendeztem be a babaszobát, hogy a másik fele a műhely. Nekem a márka az egyik „gyerekem”, nem tudok megválni tőle. Nekem dolgozni önkifejezés, megnyugvás, feltöltődés, terápia. Nagyon fontos része az életemnek. Nálam nem ér véget, mikor leteszem nap végén a ragasztópisztolyt. Az egész világ inspiráció, mindenből ötletet merítek, ezer dolog jár a fejemben, sokszor álmomban látok megoldásokat. Tudom, hogy a baba jöttével nem lesz ennyire hangsúlyos rész az életemnek, egy darabig biztosan, de az is lehet, hogy még több inspiráló dolog fog hatni rám, és még inkább szárnyra kapok. És ami a legjobb, hogy mindig karnyújtásnyira marad, nem úgy, mint sok anyukánál, aki mikor otthagyja a multit, és a pörgést, szembe kell nézzen az otthon bezártságával, és nehezen bírózik meg az új élethelyzettel, és az ingerszegény környezettel. Én ebbe a környezetbe várom a kislányom, így nyugodt vagyok, mert bármikor dolgozhatok majd 🙂
A blog most más kérdés. Eleve egy éve alig jutott időm rá, amit nagyon sajnálok. De úgy érzem, hogy lehet, hogy ez is változni fog. Nem mondtam le róla, most egyszerűen csak annyi minden történt hirtelen az életembe, hogy önző módon azokkal foglalkoztam, és nem a bloggal. Sok receptet mentettem el, így piszkozatban már be van ékelve a blogtárba, de vagy nem lett befotózva, vagy nem lett szépen megírva, és mivel én maximalsita vagyok, így ezek nem mehettek ki. Lehet, hogy erre is sort kerítek, amint tudok!
Kérlek írd meg a kedvenc motivációs idézeted, amiből mások is erőt tudnak meríteni.
Azt hiszem az első, amit említenék itt 20 éves korom körül olvastam egy női magazinban, amit egy 6 éves kislány mondott:
„Az élet nem egyszerű,.. és tele van kutyákkal”
Számomra ez mindig azt jelentette, hogy sosem lehet elég felkészültnek lenni a dolgokra, mindig lehet valami. Akkor még nagyon féltem a kutyáktól 🙂 … Ma már a kutyákhoz IS értek 😀
Aztán felváltotta ez a sokkal optimistább szemlélet:
„Csak attól fogadj el tanácsot, aki már most ott van, ahová te tartasz!”
És ez:
„Az élet túl rövid, vedd meg azt a cipőt!”
Azt hiszem, ehhez semmit nem kell hozzáfűzzek 🙂
Szeretném megköszönni Katicának, hogy hozzájárult az interjúhoz, valamint Katicának és egész családjának, kislányának jó egészséget kívánunk! 🙂
♦ ♦ ♦ ♦ ♦
Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!
Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: