Tamás Rita hosszú évek óta sportújságíróként dolgozik, közel 21 éve pánikbetegséggel küzd, a közösségi oldalon közel 23 ezren követik mindennapjait a Ne pánikolj, sportolj! – oldalán. A sors neki sem kegyelmezett, átélt családi drámákat, egyedülálló anyaként neveli gyermekét, és ha úgy gondolta volna, hogy ennyi épp elég, az élet még megajándékozta őt újabb egészségügyi gondokkal. Rita két munkahely közt ingázik naponta, mellette kezeli közösségi oldalát, és még így is jut ideje saját testével és egészségével foglalkozni, mert ez az, amit egy ember sem hanyagolhat el.
Miből meríted az energiát, erőt ezen, sok minden tevékenység megfelelő működésére?
A pánikbetegség és a súlyos magánéleti problémák pokollá tették a mindennapjaimat, ebből akartam kiszabadulni. Gyakran mondogatom, hogy a nagyon rossz sokszor nagyon jó, mert lök a megoldás felé. Amikor óriási küzdelmek árán kontroll alá vontam a pánikot és tíz év harcnak köszönhetően a magánéleti gondok végére is pontot tettem, addigra már annyira stabil volt az életvitelem, hogy abból ostobaság lenne engedni. Bevált ez az életmód, tudom, hogy mennyi engedmény fér bele, miben mennyire kell következetesnek lennem.
Azt írtad, hogy 1996 óta vagy „gyakorló” pánikbeteg. 21 évvel ezelőtt, mikor kiderült, hogy pánikbeteg lettél, hogyan tudtad feldolgozni az ezzel járó tüneteket? Ha össze kéne hasonlítanod, akkori éned, a mostanival, nyilván elmondhatjuk, hogy a 21 év alatt rutinosan kezeled már ezt a betegséget.
Egy 23 és egy 44 éves ember akkor is nagyon más, ha közben nem nyírja az élet úgy, mint engem. A pánik, a házasságom nehézségei, a melleltávolító műtét mind-mind formált. A pánik tüneteit a kezdetekkor nem tudtam kezelni, sőt, még a kórházi kezelés után körülbelül 10 évig uralta az életemet a pánik. Amikor a házasságom egy olyan szakaszába ért, hogy szinte az életben maradásom volt a tét, akkor indultam el az életvitel-váltás útján, és tulajdonképpen ekkor döbbentem rá, hogy nem a tünetek ellen kell harcolni, hanem egy általunk szerethető életet kell élni, telerakni élményekkel, tartalmas dolgokkal. A 23 éves Rita nagyon fiatal volt, bizonytalan, aggodalmas, nem volt békében magával és a környezetével. A mai Rita magabiztos, energikus, járja a maga útját, boldog.
Pánikbetegséged a terhességi időszak alatt, vagy a kislányod születése után mennyire erősödött fel?
A terhességem szó szerint áldott állapot volt. Csak egyszer lettem rosszul, amikor a védőnő rám ijesztett, hogy nem hallja a baba szívhangját, amúgy csodálatos terhességem volt, mondom ezt annak ellenére, hogy egyéb gondok miatt kétszer majdnem elvetéltem. A lányom születése után egy évvel omlott össze a magánéletem, az nehéz időszak volt, de a lényeg, a lányom alig érzékelt valamit az egészből, akkoriban sokat segítettek anyósomék.
Mit éreztél mikor megtudtad, hogy mindamellett, amit idáig adott az élet neked, 2015-ben mindkét melled szövetállományának eltávolítása szükséges, és helyette, ahogy te fogalmaztál „műanyagot” kaptál? Nőként, hogy tudtad ezt lelkiekben feldolgozni?
Annyi szenvedés, fájdalom és aggodalom előzte meg a műtétet, hogy én már megváltásként éltem meg, annak ellenére, hogy a mai napig korlátoznák a műmellek, szörnyű fájdalommal járt az operáció és esztétikailag sem szép látvány. Viszont nyugodt lehetek, hogy azon a fronton már nem történhet baj. Ebben az esetben is az a szemléletem érvényesült, hogy félre tudtam tenni a kevésbé fontos érveket és tudtam logikus döntést hozni, a részletkérdéseken pedig nem szomorkodni, bosszankodni.
Ha jól tudom, a mellműtét előtti évben nőgyógyászati műtéted is volt. Rám is most vár egy kisebb nőgyógyászati műtét, amely már volt is a betegségem előtt. Szerencsére az enyém semmi komolyabb, csupán egy fél órás. Az évek folyamán kikre számíthattál ezekben a nehéz időszakokban? Milyen tanulságokat, leckéket vontál le, – ha egyáltalán levontál – az élet eme kegyetlen játékaiból, melyekkel megajándékozott?
Igen, 2014-ben és 2017-ben is volt műtétem és nem kizárt, hogy még lesz is. A szüleim, a volt férjem, a barátaim és a lányom azok, akikre mindig számíthatok. Tanulság? Egy-egy krízis esetén mindig ugyanaz a forgatókönyv játszódik le, az első nap padlót fogok, a másodikon már éledezek a romjaimon, a harmadikon csak előre nézek, gyorsan döntök, és csinálom, amiben hiszek. Ezt a gyors regenerálódási képességet az évek folyamán fejlesztettem ki. Magabiztosságot ad, hogy eddig mindenből talpra álltam, sőt, a jellemem is jó irányban változott, nem torzult a személyiségem, inkább erősödött és árnyaltabb lett.
Hogyan tudod az idődet megfelelően beosztani? Esetleg valamilyen tanács azok számára, akik hasonlóan az idő hiányára hivatkozva nem jutnak el edzeni?
Nincs tanácsom. Csinálom és kész. A mozgás olyan, mint a levegő, nincs élet nélküle, illetve ha van, akkor az rossz élet. Ki kell alakítani egy olyan életritmust, amelyikbe belefér. Mi nem nézünk tévét, nem plázázunk, viszont a munka, család, sport mellett sokat olvasunk, fontos, hogy a testünk és a lelkünk mellett a fejünk is rendben legyen.
Edzőként csoportos, vagy egyéni edzéseket tartasz? Hol lehet téged megtalálni? Hogyan jelentkezhetnek nálad, azok az emberek, akik segítségre szorulnak ilyen téren, és hozzád szeretnének járni?
Személyi edzéseket tartok, de egyszerre mindig többen vannak nálam, nagyon jó közösséget alkotnak a fiúk-lányok. A Facebook-oldalamra https://www.facebook.com/tamas.rita.ne.panikolj.sportolj/?fref=ts tud írni, aki szeretne jönni.
Mit kaptál az évek alatt a sporttól?
Az életemet.
Mit gondolsz a mai világban elterjedt különböző diétákról? Kellenek-e egyáltalán, vagy inkább törekedjünk az egészséges táplálkozásra?
Minden extrém diétát ellenzek. Kiegyensúlyozottan kell táplálkozni, mindenkinek magának kell kitapasztalnia, persze a korrekt alapelvek mentén, hogy neki mi válik be. De az emberek itt is meg akarják spórolni a gondolkodást, ezért követik vakon a trendeket, holott pár hónap elég arra, hogy az ember magán kikísérletezze: mi jó neki és mi nem.
Ha egyetlen motiváló tanácsot adhatnál, mi lenne az?
Ne elsején kezdd el, ne majd hétfőn, ne holnap… hanem ma!
Ritának köszönöm, hogy készségesen és villám gyorsan rendelkezésemre állt, és vállalta az interjút.
♦ ♦ ♦ ♦ ♦