Voltatok már úgy, hogy egyszerre több minden érdekelt Titeket és mindenbe belekezdtetek, de semmit sem csináltatok végig? Én pont ugyanígy vagyok az olvasással. Az utóbbi időmben rengeteg könyv tippeket kaptam, mindent elkezdtem olvasni, el is jutottam mondjuk az első 50 oldalig, majd jött valami ami miatt letettem a könyvet, becsuktam a laptopom, kikapcsoltam az e-bookom, és tettem-vettem, majd ismét belebukkantam valakibe, aki ismételten ajánlott egy jó könyvet…. A kör pedig folytatódott csupán azzal a különbséggel, hogy a befejezetlen könyvek listája bővült.
Valahogy a képen illusztrált módon örülnék, ha a fejembe vándorolnának a könyvben leírt mondatok 🙂
Ma megírva az új menü pontom alatti első posztom eszembe jutott Viku motivációs beszélgetése, és az Emberi játszmák Eric Berne-től 🙂 Egy újabb könyv, ami hasznos, és már ott is van az e-bookomon. 🙂 Imádom a játszmákat, néha sokszor az a típusú ember vagyok, aki felismer egy szituációt és belemegy a játékba. Erre kaptam meg “flúgos” lénytől, hogy “van baj, de nagy”. Szerintem ezzel sincs baj. Egyszerűen, mikor felismerek egy szituációt és már nem dühöngök rajta, mert inkább szánalmas ám, de érdekel a másik személy egyénisége, hogy mi van még ott legbelül kicsiny rejtekében, akkor belemegyek a szituációba, provokálok. Játszom. 🙂 Ez sokaknak nem tetszik, de hát ilyen egy “kíváncsifáncsi” kisleány.
Rekeszizmaim hangosan hahotáztak odabent, hogy jól van kislány, nincs probléma, bővítsd az elolvasatlan könyveket, majd úgyis lesz durván 20 órás repülőutad, ott majd kénytelen leszel lefoglalni magadat, és hát nem lesz más fontos teendőd a felhők felett odafent, mint a könyveid, melyekbe belekezdtél.
Lesz időd végigolvasni legalább egyet! Ha-ha-ha… 🙂
Miután beszereztük az újabb érdekes könyvet számunkra, jöhetett egy kád fürdő lazulásképpen. Aztán olyan gondolatok suhantak át elmém rejtek zugaiban, mint a másoknak medence, strand, vagy természetes vízben lubickálás, én panel negyedik emeletén lévő fürdőkádban is úgy lazulok el, vagy épp gyermeki énem tör felszínre, mintha egy 25 méteres úszómedencében pancsikolnék. Már csak a kis gumikacsa hiányzott a vízből, de esküszöm legközelebb majd Őt is viszem magammal megfürdetni, és még képet is készítek nektek 😉
Addig érjétek be a pixabay adta lehetőségekkel:
Ha még úgy érezném kellőképpen a hetek forgatagos mindennapjaiba nem őrültem kellőképpen meg, akkor akár elénekelhetem a “Kis kacsa fürdik” című nótát, miközben pancsikolok a saját gumikacsámmal miniatűr panel medencémben.
Eljött a pillanat, amikor azt mondhatom, hogy a hétvégére kellőképpen nemcsak fizikai állapotomban, de szellemileg is totálisan lefárasztottam magam, és a szimpla hülyeségen kívül, mától nem feltétlen leszek használható, ami azért gáz picit, merthogy ma még van egy személyes találkozóm, igen komoly témakört érintőlegesen, de jómagam előre készültem! Felhívtam a figyelmet arra, hogy néha ön és közveszélyes szoktam lenni az élettől kapott hülyeségeimmel együtt, ezért előre is már elnézést kértem interjú alanyomtól, hogy ha valami orbitális nagy ostobaság hangozna el tőlem, vagy éppen ami nekem vicces, az számára nem lenne az, tudja be, hogy vannak néha dilinyós napjaim.
Láthatjátok, 2014-ben Guillain-barre szindróma nevezetű barátomnak köszönhetően lebénult állapotomban, a rehabilitációs intézetben való fejlődésem során sem untam a banánt korlátozottként, inkább alkottam, mert alkotni jó! 🙂
♦ ♦ ♦ ♦ ♦