Közösségi oldalak, közösségi csoportok. Jó érzés, ha valahova tartozhatsz, ahol még segítségre is lelsz. Ahelyett, hogy (jó magyar szokás szerint) egymásra lennénk irigyek, vagy egymás alá akarnánk rakni a másiknak, mi inkább segíteni próbálunk a másiknak. Minden kis közösségnek megvan a maga összetartó szelleme, ezt már többször tapasztaltam. Legyen szó a motorosokról, a Zumbásokról, az íráskurzusos csoportról, vagy akár a bloggerekről. Ezen kis csoportokat legbelül az összetartozás jelképezi.
Az egyik nap Petra bejegyzése felkeltette az érdeklődésemet, amely mi másról is szólhatott volna, mint az ékszerekről. Nőként elmondhatom, hogy az ékszerek engem is elvarázsolnak. Manapság már odafigyelek, és sokkal jobban érdekelnek a kézműves termékek. Nem véletlen, hogy több egyedi készítésű kiegészítőm lapul otthon, ami nem tömegcikk.
Egy-két privát levélváltás után, mely az ékszerekre irányult, a beszélgetésünk fordulatot vett, és az egészségügyi témában folytattuk tovább. Innen tudtam meg, hogy nevelő apukája Bechterew-kórban (Spondylitis ankylopoetica, rövidítve SPA) szenved. Erről a kórról pedig szerettem volna többet megtudni, és nagyon érdekelt, hogy milyen érzés lehet egy gyermek számára (még ha az felnőtt már) látni, ahogy idő előtt épül le valamelyik szülője.
A különböző internetes oldalakon leírtak mellett kíváncsi voltam, hogy milyen együtt élni ezzel a gyógyíthatatlan betegséggel, mint “áldozat”, és mint hozzátartozó, így Petrának feltettem pár kérdést, melyekre laikusként kíváncsi voltam.
“A nevelőapukám, és kb 3 éves korom óta van velünk. Az én emlékeimben már jelen volt a betegség a kezdetektől, amiről persze nem tudtam gyerkőcként, hogy betegség. Nagyon fontos, hiszen nekem ez természetes állapot volt nála. A helyzetből adódóan anyásabb vagyok. Ennek ellenére azt gondolom, hogy szerencsésebb nem is lehetnék azért, hogy Ő lett az apukám, hiszen bár genetikailag nem Ő az, mégis teljes mértékben a saját lányaként nevelt fel. Ez azután sem változott semmit, hogy megszületett a Húgom.
A Bechterew egy furcsa betegség, akár évtizedeken keresztül is stagnálhat, ezért nem igazán kellett szembesülnöm azzal, hogy leépülne. Természetesen vannak feladatok, amiket nehezebben lát el, pl: szekrényeket nem emelget, de ez, ahogy feljebb is említettem, nekem nem volt megrázó, hiszen ezzel éltem együtt.
Apa 60 éves, talán az elmúlt pár évben lehetett észrevenni, hogy meggyorsult a folyamat. 100 %ban le van rokkantosítva, hiszen ez nem visszafordítható. Bizonyos szinttől már nem mernek vele semmit kezdeni, gyógyfürdőket ajánlanak, de ez ideig-óráig használ valamennyit. Van egy Bowen nevezetű „masszázs”, ez tudott neki többet segíteni, mert az egyik tünet az az, hogy nem tudja mozgatni a fejét oldalra a csigolyák összecsontosodása miatt. A Bowen ezen javított.
Apa utolsó műtétje a betegsége kapcsán már nagyon régen volt, én még kisgyerek voltam akkor. Győrben műtötték, és nekem erről az időszakról nincsenek negatív élményeim, vagy legalábbis nem emlékszem rájuk. Lehet, erről ő másképp mesélne. Annyi biztos, hogy akkoriban a győri kórház és a főorvos, aki a sebészetet vitte nagyon jó hírű volt. Én is élveztem térdműtét keretében a vendégszeretetüket, és egy szavam sem lehetett rájuk.
Az epekő műtét inkább volt negatív élmény, melyet személyesen éltem át. Ezt a műtét már Budapesten végezték. Furcsa kettősség van bennem emiatt a mai napig. Én laikus voltam, ami a betegséget illeti. Epekő, oké, kiveszik, oké. Gyakorlatilag az utolsó pillanatban világosítottak fel, hogy ez nem kő kivételt jelent, hanem az epehólyag eltávolítását. Engem ez teljes mértékben sokkolt. Arról nem is beszélve, hogy kőkorszaki diétát írtak volna elő – nagyjából az egyél fényt, volt a meghatározó. Nagyon komoly utánajárást igényelt, hogy mit és hogy is szabad valójában enni, és mi az, ami a legnagyobb segítségemre lehet abban, hogy mielőbb normálisan étkezhessek.
Szerencsére a műtét rendben volt, a kórház és a dolgozók rendben voltak, de az hogy milyenek a körülmények az nonszensz számomra, pedig még egy jó színvonalú intézményben voltam.
Miben változtatott meg apa betegsége? Inkább azt mondanám, hogy alapból másképp látom a mozgáskorlátozott embereket, mint akiknek nincs ilyen tapasztalatuk. Lehet, furcsán hangzik, de bennem nem sajnálat van feléjük, hanem tisztelet és elfogadás. Talán ennek is köszönhető, hogy az egyik választott munkám a segítői/ családállítói hivatás. ”
A Bechterew kór éppoly egyedi, mint Petra saját kezűleg készített ékszer kollekciói, mellyel több női szívet elvarázsol. Térjünk is át ezekre az egyedileg készített ékszerekre.
Petra Design. Ez lett a különlegesek ékszer kollekciók márka neve. Mit lehet tudni az oldalról, mit lehet tudni Petra egyediségéről, ezekről a csodálatosan szép, kifinomult ízlést tükröző ékszer kollekciókról?
“A családállítás egy nagyon szép hivatás, lassan 10 éve dolgozom segítőként emberekkel, és szüntelenül fejlődök, tanulok. Eredetileg azonban marketinget tanultam, gondoltam ott majd kiélhetem a kreatív énemet, idővel persze rájöttem, hogy erre nem vevők a cégek. Lassan elengedtem az álmot, hogy egyszer majd olyan dolgokat készítek, amik megszületnek a képzeletemben, mikor szembejött egy ékszer a interneten. Napokig nem aludtam, mert kutattam, hogy és miből készül, majd beszereztem mindent, és elkezdtem gyakorlatozni. Nem viccből írom, majdnem 1 év tesztelésbe került mire ki mertem állni az ékszerekkel a közönség elé. Az egész nagyon gyorsan történt, észre sem vettem és már el is varázsolódtam. A legnagyobb élmény pedig az volt, és ma is ez, hogy amit elképzelek, azt életre tudom hívni, és jön valaki, aki majd örömmel viseli.
Általában saját ötlet alapján dolgozom, gyakorlatilag a következő 10 évre tele van a fejem ötletekkel. Elsősorban a 30-45 éves korosztályból kerülnek ki a vásárlóim. Valószínűleg ez az ékszereim stílusából is fakad. Alapvetően a letisztult, de extra ékszereket kedvelem. Tudom kicsit ellentmondásosan hangzik, de képzelj el egy áttetsző karkötőt egy lila tollal a belsejében.
Olyan nőknek, hölgyeknek ajánlom az ékszereimet, akik szeretik a prémium minőséget, és fontos számukra, hogy amit viselnek az kézzel készült egyedi darab. A Petra Design ékszerei minden esetben arra hívják fel a figyelmet, hogy a pillanat tökéletes, hiszen egy adott pillanatot örökítenek meg.
Nagyon megtisztelő lenne, ha egyszer divatbemutatókon is szerepeltethetném egyedi tervezésű ékszer kollekciómat, magamat ismerve egy ilyen felkérés esetén nem ugranék el a feladat elől.”
Petra jó tanácsa mindenki számára
“Felejtsétek el a sajnálatot és az önsajnálatot. Forduljatok szerettetek felé tisztelettel és megbecsüléssel, hiszen nagy dolog egy komoly betegségből felgyógyulni vagy együtt élni vele. Mikor pedig tükörbe néztek, adjatok egy mosolyt magatoknak is, hiszen ott vagytok és segítetek, ahol csak tudtok. A sajnálat rombol, a tisztelet erőt ad.”
♦ ♦ ♦ ♦ ♦