Ismeritek az érzést, mikor reggel alig láttok ki a szemetekből, mégis valahogy összekaparva magatokat elindultok a szokásos “taposó malomba húzni az igát”, avagy valahogy álmos fejjel beestek a munkahelyetekre. Leginkább ahogy lehuppantok a széketekre azzal a lendülettel a fejetek is koppan az asztalon, becsukjátok szemeiteket és újra visszatértek az álmok mezejére.
Valahogy így éreztem magam a tegnapi nap alatt én is. Egyszerűen aludni, aludni és aludni szerettem volna. Szerencsére vannak olyan napok mindenki életében, ami kicsit lazább, vagy nincs főnökség, vagy nem kell annyi mindent hirtelen egyszerre időre elkészíteni. A tegnap ilyen volt, bár ez nem mindig jó, hiszen a pörgés rövid távon felráz, hosszú távon estére kipurcansz és ágyba huppansz. A lazább időszak pedig miről is szól? Hogy újra ásítasz, nem történik semmi érdekfeszítő, és azon kapod magad ismételten, ahogy az álommanók ráncigálják le a szemhéjadat, hogy térj már észhez és aludj egy jó nagyot!
Egész nap nyomott voltam, álmos, fáradt. Pedig higgyétek el, hogy egyáltalán nem erőltettem meg magam.
Emlékszem még az indulás előtt visszatettem a kulcscsomóm, mondván minek vigyek magammal felesleges dolgokat, ha vannak itthon, ergo be tudok jönni. Az egész napos zombiként létezés után, hazafele belenyilalt a megvilágosodás a kis agyamba, hogy “Bmeg‘ hát a garázsba akartam menni!” – ergo kéne a kulcsom, hogy ne kelljen még ezzel a zombiként élő kiásítalak a világból testemet felvonszolni a negyedikre, majd levonszolni magam a garázsig, hogy aztán amit akartam onnan azzal együtt visszavonszoljam magam a negyedikre.
Miután pedig az agyam annyira kihagyott reggel, hogy nem végig gondolván aznapi teendőim, így hazaesvén megveregettem saját vállamat, hogy azzal a kijelentéssel, hogy:
“Jól van Adrika, ma is sikerült valamit alkotnod”!
♦ ♦ ♦ ♦ ♦
Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!
Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: