SZABAD-idő(m) vagy ÉNidő(m)? :)

“Mondtad, hogy állítson meg valaki, Teeeeeeeeeee, süket, Teeeeeeeeeeeeeeee!” 

…hallatszik lentről a kiabálás, a játszótérről egy gyermek szájából, miközben én épp elhatározom, hogy megnyitom a szerkesztőm, és írok Nektek a mai napomról, melyben volt énidő, volt regenerálódás, szépülés, nevetések, napozás egy padra leülvén, cikázó gondolatok, egyszóval minden ami én vagyok belül és kívül. Gondoltam kicsit átadom milyen érzés is, mikor szánsz időt magadra, és ehhez megteremtesz belül is egy kellemes hangulatot, mindaddig, míg odalentről a hang nem terjed fel a negyedik emeletedre, és mindebbe az életérzésbe nem ront bele egy mondat erejéig. 🙂 

Vannak napok, melyek kifejezetten a testem regenerálódására hagyok, de van, hogy ilyenkor is megejtek egy-két ügyintézést. Ma például ugyanúgy felkeltem a szokott időben, és ugyanúgy felszálltam arra a buszra, mellyel reggelente szoktam, ha munkába megyek. Most nem munkába mentem, vagyis nem a sajátoméba. Testvéremet kísértem munkába, ahol még együtt megejtettünk egy ügyintézést az utunkkal kapcsolatosan, majd nekem a nap hátralévő részében programom volt, így onnan mentem tovább.

Mielőtt újra belevágtam, hogy a korábban elkezdett blogom folytassam, körbe néztem, hogy milyen irányba tudnék elindulni, és tanácsokat kérni olyan külsős emberektől, akik önfejlesztésben, önismereti témakörben, akár coach-ként foglalkoznak olyan útkeresőkkel, mint jómagam is vagyok/voltam. 

Egy könyvet olvastam, melyben volt egy név, egy mentor, egy segítő. Később rátaláltam erre a névre, és a hozzá kapcsolódó kifejezésre: “énidő”. Sokat nyitogattam meg az oldalt, olvastam a bejegyzéseket, mire rászántam magam, hogy felveszem a kapcsolatot, akármilyen személyiség vár rám az oldal mögött. Nem bántam meg. Rávilágított az énidő fogalmára, arra, hogy mindenkinek szüksége van énidőre, olyanra, melyben egymaga van csendben, a gondolataival, amit esetleg papírra is vet, és szűretlenül kiírja magából a dolgokat, melyek benne kavarognak, bármi is legyen az. A mai nap egy része is az Ő társaságában telt. Már rég találkoztunk és azóta rengeteg élményem és beszámolóm volt. S ugyanúgy mindig rengeteg olyan kérdést, tényállást kapok tőle, mint külső szemlélőtől, melyen ismét lesz időm gondolkodni, fejlődni, haladni az utamon. 

Neki köszönhetem, hogy élő lelkiismeretként mindig ott van mögöttem, és ezáltal mindig tudom magam figyelmeztetni, hogy megálljt parancsoljak, és szánjak időt – sokkal több időt saját magamra. A bennem lévő ÉN-re. 

Köszönöm, és hálás vagyok azért, hogy útjaink keresztezték egymást. 

A bő két órás személyes coach után, picit csúszásba voltam, ám szerencsémre csak pár percet késtem az extrém hajaim megvalósítójánál, Adrimnál. Zsúfolásig volt az üzlet, és reméltem, hogy időben végzem, mert délután 4 órára meg már máshol kellett lennem. Még jó, hogy szoktam hagyni magamnak ilyen regenerálódós napokat 🙂 

Az elmúlt két hónapban – de lehet három is van az már -, visszatért a sima semmit mondó, konszolidált énem, így mellőztem az extrém színeket a hajamból, mert épp olyanom volt. Viszont, hogy elutazom, szerettem volna, ha valami életet, azaz színt viszünk a hajkoronámba, így fodrászomat már jó előre bombáztam egy-két képpel, hogy mit is szeretnék. Meglett a szín. Azonban, most, hogy közöltem, láttam ismét félig, vagy másképp felborotvált fejeket, a válasza az volt: “Felejtsd el! Most növesztetted meg, most meg ismét leborotválnád?! Majd jövő nyáron!” – hát igen, ő a frizurám élő lelkiismerete 😉 Valóban most olyan képek jöttek sorra iszonyatosan brutál színes hajköltemények formájában, melyeknél hátul is, oldalt is le van borotválva az illető hölgy haja. Én pedig valóban fél éve kitaláltam, hogy az nekem úgy már nem jó, mert unalmas, és inkább növesszük meg. Fél év, és már ez is unalmas, inkább legyen leborotválva. Tipikus nő vagyok azt hiszem! 🙂 

A hossza maradt, de legalább vittünk bele színt, méghozzá most lilát, és az alapot pedig még inkább vörösesebbre festette. Íme az eredmény: 

Végezetül pedig a nap hátralévő részét egy kicsit a munkával is töltöttem, illetőleg töltöm még ma este, hogy legyen mit olvasnotok és ne maradjatok színes és érdekes cikkek nélkül!  A mai nap, pedig elmondhatom, hogy ami ÉNIDŐ-nek indult, végül SZABAD-idővé vált, de hogy mai is legyen egy kis ÉNIDŐ-s rész az életemben, ezért ha mindennel végeztem elvonulok, befészkelem magam az ágyamba, elcsendesedem, adok teret a belső világomnak, és végül majd hálával a szívemben, hunyom le a szemem. 

♦  ♦  ♦  ♦  ♦

Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!

Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!

Amennyiben kérdésed van, véleményed van a cikkről, oszd meg velem!