Végre itt a nyár, iskolai szünetek megkezdődnek, vizsgaidőszakok lezárulnak, a szabadságokat pedig szépen sorjában veszik ki egymás után a mókuskerékben taposó munkás emberek. Ki, hova merre fog idén utazni? Spontán választunk, vagy már jó előre eltervezzük utazásainkat?
Mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai is, attól függően az úti célunk belföld, vagy külföld. Utóbbinál pedig, hogy európai országrész, vagy az Európai Unión kívüli országrészbe kívánunk elutazni. Elárulom mindenfélében volt már részem, a kuponos utazásoktól kezdve, a magánszervezésen át, az utazási irodákig, a spontán foglaljunk lesz, ami lesz alapon keresztül a jól megtervezett pontokba szedett utazásokig minden szerepelt már a repertoárban. Ez idáig elmondhatom, hogy általában az apróbb bosszúságokon át, a hihetetlen és felejthetetlen emlékekig, feltöltődve érkeztem ezekből haza.
Jelenlegi utazásom spontán ötletből jött. Tavaly elkezdtem nézegetni, hogy mibe is “fájna” nekem kiutaznom és felfedeznem azt a kontinenst, melyet Cristoforo Colombo, vagy magyaros nevén szólítva Kolumbusz Kristóf felfedezett az 1450-es években, és ahol rokonaim is élnek.
Tudtam, hogy ez azért nem egy mindennapos utazási táv, ahogyan nem is egy mindennapos anyagi kiadás, így némi spórolást és szervezést igényelt, főként a három éve stagnáló egyéb egészségügyi okok miatt is. Persze ez utóbbi engem semmiben sem szokott eltántorítani, hiszen aki mer az általában nyer. Nekem meg felesleges rágörcsölnöm, és paráznom, ha ezt mindenki más megteszi helyettem, aki félt és óv. Azon kívül, hogy minden hivatalos formalitásnak utánanéztünk testvéremmel, az ott élő rokonság bevállalta három heti elszállásolásainkat, valamint némi nemű elemózsiával is ellátnak, pluszban mi őket, ők minket fognak szórakoztatni. Esetleg még valami ottani kultúra is szorul belénk a három hét alatt.
Imádom a spontán ötleteket, így azon kívül, hogy nagy vonalakban körvonalazódott, hogy a három hétben mely nagyobb város részeket tudjuk megtekinteni, bízom abban, hogy lesznek spontán, meglepetésszerűen ért élmények is. Azok mindig jól sülnek el!
2 nap múlva utazom. Ilyenkor mindig előre lázasan felhozom a bőröndkémet a garázsból, előkészítem a handbag-em, majd össze-vissza, amikor épp valami az eszembe jut beledobom. Természetesen én is az utolsó pillanatokban pakolom át vagy tízszer a bőröndöm, mert mégis kitalálom, hogy nem azt szeretném, hanem a másikat vinni, és hasonlók. Nőből vagyok vagy mi. Pláne előre három hétre, hát honnan tudom én azt, mit szeretnék felvenni és mivel?
Képzeljétek el, ahogy a kisangyal és a kisördög a vállamon beszélget; csak a kisangyal a női énem a kisördög a férfiakra jellemző pakolási jellem. Kész káosz szokott lenni belőle. Általában egy napos hiszti, hogy nincs semmi göncöm, ez túl sok, az úgy túl kevés lesz, végül pedig csak sikerül azt a nyavalyás bőröndöt úgy telepakolni, hogy nemhogy egy hét, a három hét alatt a fele holmit sem hordja az ember. De legalább sikerült útra kelnünk a zárt bőröndünkkel. Sanda gyanúm, hogy most is valami ilyesmi fog kisülni a dologból.
Az elmúlt három évemben megszokott volt, hogy vagy egészségügyi probléma miatt voltam távol hosszabb időre, vagy mert utaztam, vagy mert épp vidéki a párom, és ingázom. Nincs bennem izgalom, nincs pánik. Legfőképpen testben még kis hazánkban, lelkileg meg már egy másik kontinens, másik országába képzelem magam. Kimaradnak az életemből a hármas metró leállások, a budakalászi körforgalmi fennakadások, az emberek mormogásai, helyette pedig kezdetét veszi egy új ország nyújtotta lehetőségek megismerése, találkozások, beszélgetések, kirándulások, sok – sok fotózás, lazulás, napozás.
♦ ♦ ♦ ♦ ♦