Itt a jó idő! Egyre többen szánják rá magukat, hogy kitörjenek a négy fal közül és a szabadba mehessenek sportolni. A kinti sportágak közül a kerékpározás mellett, a futás az örök.
Egy olyan hölgyet szeretnék nektek bemutatni, aki volt tanár, szerkesztő, üzletvezető. Jelenleg a Vegatár cég tulajdonosa, mellette bloggerkedik, ír, rendszeresen sportol, fut; szerethető társ és családanya.
Mindig is csodáltam azokat az embereket, akik kitartóan a futásnak szentelik az életüket. Jómagam a betegségem előtt jártam le a Bükkös patak partjára egy hosszabb szakaszt lefutni oda és vissza. Aztán jött a teljes körű kiszolgáltatottság, az újra járás, és jelenleg talán elmondhatom, hogy valami kocogás félét én is be tudnék mutatni. Azonban saját magammal nem vagyok elégedett ilyen téren, és éppen ezért nem is gyakorlom. Hiba.
Fogadjátok sok szeretettel Kiss Virág blogger társammal való beszélgetésemet.
Tanárként kezdted pályafutásod. Majd szerkesztőként folytattad. Mostanra pedig biobolt tulajdonos vagy, hivatásoddá vált a futás. Minek köszönheted, hogy a tanári állásból egy teljesen más területre sodort az élet?
Volt még egy kis kanyar az életemben, mert néhány évig egy kis kávézó majd egy drogéria tulajdonosa is voltam. Különös, mert mindig attól féltem, hogy nem tudok majd alkalmazkodni az élet követelte változásokhoz, aztán egyik érdekes munkából sodródtam a másikba. De talán nem is sodródásnak nevezném. Imádtam tanítani: nappali és esti képzésen is oktattam magyar nyelv és irodalmat, később mentálhigiénét és pszichológiát is. Tanítottam néhány évig elítélteket is, és itt is olyan tapasztalatokra és élményekre tettem szert, ami örök életre megmarad. Szóval valójában mindig új és új pályákra sodródtam, ahol egy dolog közös volt: emberekkel kellett és kell foglalkoznom minden nap.
Egyrészt, mentem az álmaim után (így próbálhattam ki magam az online médiában), másrészt voltak családi kötelezettségeim is (anyósom betegsége miatt kellett átvenni a vállalkozását).
Rövidebb ideig (4-5 évig) dolgoztam vendéglátásban és a hagyományos kereskedelemben, amikor úgy éreztem, ideje váltani. Ez utóbbi vállalkozási forma annyi terhet rakott rám, és annyira nem éreztem magaménak, hogy egyre gyakrabban lett enyhe pánikrohamom, majd folyamatos szorongássá alakult az életem. Ekkor (2015.) vágtam bele életem első nagy kalandjába (Balaton Szupermaraton). 4 nap alatt futottam körbe a tavat, és mire célba értem, megszületett a döntés: mindent feladok, és új pályára helyezem a munkáimat.
Átadtam az üzletet, én magam pedig megnyitottam a webáruházam, ami már korábban is szívügyem volt, csak nem tudtam elég energiát fektetni bele. Ma már elsősorban ezzel, az írással és a futással kapcsolatos dolgokkal foglalkozom.
Diagnosztizáltak nálad, vagy bármely családtagodnál súlyos, kevésbé súlyos egészségi állapotot, ami meghatározta, az egészséges életmód felé fordulásodat?
Igen. Sajnos anyukámat korán elvesztettük daganatos betegség miatt, és az ő életén keresztül is tapasztaltam, mennyire fontos a lélek folyamatos karbantartása is. E nélkül a test is súlyosan megbetegszik.
Anyu halála után nem sokkal később anyósom is súlyos beteg lett, őt itthon ápoltuk a párommal hónapokon át. Mivel ő folyamatos felügyeletet és segítséget igényelt, így muszáj volt olyan elfoglaltságot találnom, ami -ha rövid időre is- de kikapcsol, és rugalmasan tudom alakítani az időmhöz. Ráadásul volt rajtam 15 kg felesleg is, amit nagyon utáltam. Így kezdtem el futni, és egyúttal életmódot váltani.
Vegatár. Ez lett a neve internetes bio boltodnak, melynek életmód blogja is van, az Ez egy chopper, édes néven. Segíts nekem, hogy képzeljenek el olvasóim téged: ülsz a tanári székedben, otthon vezeted a háztartást, majd egyszer elkezded az alapanyagokat más nézőpontok szerint használni? Később pedig azon kapod magad, ahogy oldaladon te fogalmazod: „reformélelmiszerekkel, étrend-kiegészítőkkel, világmegváltó újdonságokkal” kezdesz el foglalatoskodni?
Tulajdonképpen a váltás tényleg egyik napról a másikra történt. Elhatároztam, hogy fogynom kell, és elkezdtem futni. Attól a naptól fogva elkezdtem egy sor dolgot tudatosan kiiktatni az életemből. Így kihajítottam a cukrot és a fehér lisztet azonnal. Először ezzel a két dologgal kezdtem, és még szinte alig mozogtam, máris leszaladt 5-6 kg azonnal.
A többi új alapanyag fokozatosan jelent meg az étrendemben, és az újítás, próbálgatás azóta is tart. Nem vagyok ortodox egészségmániás. Én is eszem fagylaltot, és imádom a csokit (nem is tartok itthon egy kockányit sem), csak igyekszem mindent mértékkel csinálni és enni.
Nem köteleződtem el semmilyen étkezési irány felé sem. Arany középút (aurea mediocritas) – ahogy Horatiustól tanulhattuk.
Mindezek mellé társult a futás. A családban egyedül te képviseld ezt a sportágat, vagy párod és gyermekeid is követnek ezen az úton?
A fiam lassanként belenő a futásba, és a személyisége is kiválóan passzol a futómunkához. Hat évesen már el-elkísér rövidebb futásokra (4-5 km), és a kezdő futóknak tartott edzéseimen is mindig részt vesz, ahol csinálja a feladatokat lelkesen. A párom inkább a súlyzókat emelgeti, a lányom pedig épp a kötelező lázadó korszakban van (tinédzser), így jelenleg épp utál sportolni. De ezzel nincs semmi gond. Meg fogja találni a saját útját ő is.
Mit ad számodra a futás? Hogyan jött a Futásról Nőknek Magazin? Mit lehet erről tudni?
A futás egy életszemlélet. Talán merész hasonlat spirituális úthoz hasonlítani, pedig valóban az. A futás által olyan gyökeres változások történtek az életemben, a világszemléletemben, a személyiségemben és az emberekhez való kapcsolataimban, ami számomra is hihetetlen. A tudatosság értelme 37 évesen jelent meg az életemben a futás által. A mélységekből való felkapaszkodás, a kudarctűrő-képességem kicsiszolódása, a világ felé nyitásom a sport által fejlődött ki. És még mennyi minden vár rám.
A Futásról Nőknek Magazin is egy “véletlen” találkozásnak köszönhetően jelent meg az életemben. Németh Györgyi futóblogját, illetve Facebook oldalát (Futásról nőknek) már régóta figyelemmel kísértem. Rengeteg segítséget kaptam innen más futóktól, és tetszett, ahogy Györgyi hatalmas lelkesedéssel kezeli oldalt, válaszol a kérdésekre, és vezet be egyre több embert a futás világába.
Amikor felmerült, hogy az oldal Magyarország első női futómagazinjává alakul, Györgyi megkeresett, hogy lennék-e a magazin egyik állandó szerzője. Ekkor már ő is hosszabb ideje olvasta futós blogomat, és emiatt kerültem látótérbe.
Mesélj nekem a futóiskoláról, amit helyi kezdők futóknak tartasz! Hogy kell ezt elképzelni, hogy jött az ötlet és a megvalósítás? Mennyien kérik segítséged?
Az egész történet onnan indult, hogy egy kedves ismerősöm nem akart egyedül futni, ezért társakat keresett Facebookon. Ekkor ajánlottak engem, én pedig úgy döntöttem, miért ne csatlakozhatna más is ehhez a közös megmozduláshoz. Így szerveződött meg körülbelül három nap alatt a kezdők futóiskolája, amit hétvégente tartok. Kezdetben az első 5 km teljesítése volt a cél, de jelenleg már a 10. km-t is elérték a futók. Mindezt két hónap alatt úgy, hogy heti 1-2 alkalommal futottak. A futók közössége nagyon összetartó, egymást támogató és rendkívül lelkes. persze ez nem véletlen. Futónak lenni jó!
Sokan kérik a segítségemet, és lépten-nyomon megállítanak az utcán is. Úgy érzem, hogy sok emberben benne van a mozgás iránti természetes vágy, amihez csak a kezdő lökést és a támogató közeget kell megadni.
Segítettél-e már újra meg tanulni futni valakinek aki, mint például én, egy betegség kapcsán újra meg tanult járni? Hogy tudnál és miben segíteni nekem, ha szeretném valahogy fokozatosan visszavezetni életemben ezt a sportot?
Két hónapnyi futóiskolázás mellett egyelőre még nem volt ilyen tapasztalatom. Elsőként biztosan megkérnélek, hogy alaposan beszéld meg a dolgot a kezelő orvosoddal és a gyógytornászoddal. Egy egészséges, de korábban egyáltalán nem sportoló ember esetében is fontos a fokozatosság, de egy komolyabb betegséget követően különösen veszélyes ész nélkül belevágni a futásba. Bizonyos (mozgásszervi) betegségek esetén a futás sajnos ellenjavallt is lehet.
Bár sokan azt hiszik, hogy a futáshoz nem kell más, mint egy pár futócipő, valójában számtalan sérülés forrása lehet ez a hobbi sport is.
Kezdők esetében akár hetek tartó tempós gyaloglás vezetheti be az első futólépéseket. Később át lehet térni a gyaloglás-kocogás váltogatására, de itt is fontos a fokozatosság.
Rengeteg helyre írsz, blogokat vezetsz, cégtulajdonos vagy, sportolsz, és mindezek mellett helyt kell állnod anyaként, feleségként, nőként. Honnan meríted az energiád? Nem félsz a túlhajszoltságtól? Betegségektől?
Abból merítem, hogy mindent, amit csinálok, nagy lelkesedéssel csinálom. A családom és a futás mindenképpen a fő mozgatórugója az életemnek.
Lassan négy éve futok, de ha hiszed, ha nem, gyakorlatilag nem voltam beteg azóta. Az influenza, a gyerekek hazahurcolt betegségei messziről elkerülnek. Ez persze egyrészt annak köszönhető, hogy télen-nyáron, -10 és +40 fokban is futok, sokat vagyok levegőn és igyekszem egészségesen étkezni. Másrészt lelkileg is törekszem az egyensúlyra. Ez utóbbi a gyenge pontja a személyiségemnek. A hatalmas lelkesedés mellett fel kell készülnöm a másik oldalra is, a mélypontokra, (főként a téli hónapok hozzák ki belőlem), amikor tudatos munkával kell kidolgozni magam a depresszív időszakokból.
Hajlamos vagyok a túlhajszoltságra, ilyenkor a párom szokott jelezni, hogy fékezzek. Bár -bevallom őszintén- néha rosszul esik, utólag mindig igazat kell neki adnom.
A futásban már megtanultam a testem jelzéseire hallgatni, és tudom, mikor kell pihennem, és valami mást csinálnom. Ezért is iktatok be hetente másféle sportokat is az életembe: télen jógáztam, jelenleg pedig trx-re és erőnléti edzésekre is járok.
A futás könnyen beszippant, és túledzettséghez vezethet. Ennek sokszor lelki tünetei vannak: álmatlanság, depresszió, étvágytalanság, hangulat-ingadozás, sértődékenység. Észre kell ezeket venni, és hallgatni kell a józan észre és a külső (a család felől érkező) jelzésekre is!
Hogyan, és mivel vennél rá valakit, aki nem a saját bőrén tapasztalta meg, hogy igenis az egészségünk a legfontosabb, amire vigyázni kell? Hogyan motiválnál bárkit is arra, hogy sportoljon?
Szerintem mindenki a saját személyiségén és élettörténetén keresztül tud hatni. Jómagam 37 évig semmit nem sportoltam. A futásnak köszönhetően elértem a számomra ideális testsúlyt, megszűntek a migrénes rohamaim és a pániktüneteim is minimálisra mérséklődtek.
Erről részletesen beszámoltam egy korábbi posztomban.
A sportnak köszönhetően több szuper futóközösség tagja is lettem, és immár sportegyesületünknek köszönhetően a tágabb környezetemben is inspirálhatok másokat a mozgásra. Ez óriási öröm.
A fényképek Virág saját tulajdonai, engedélyével kerültek fel az oldalamra.
Virágnak köszönöm szépen az interjút, személyében ismételten, egy küzdő, nem feladó, mindenhol helytálló személyt ismerhettem meg.
♦ ♦ ♦ ♦ ♦