Levél magamhoz.

Kedves Én,

Az életem első perctől kezdve nem volt egy leányálom. Nem voltak tündérmesék, nem voltak király kisasszonyok, és fehér lovagok se mentettek meg egy-egy szituációtól. Ellenben a sötét gonosz mindig ott lebegett köztünk. Az alkohol csábító ereje, a cigaretta mérgező füstje, a sárkányok, melyek tüzet okádtak, vitatkozások szinte majdnem mindennapos formájában megjelentek. Ha ezek épp szabadságon voltak, akkor jöttek elő a gonosz betegségek, vagy a társadalom által szült konfliktusok. Az idő elteltével a sötétség szürkévé változott, megjelenései ritkultak, így egy-egy fénysugár beragyogta létünket a jobb napokon.

Jusson eszedbe, hogy mennyiszer gondoltál arra, hogy miért pont te, miért neked, miért veled? S mindig a lehető legjobbat hoztad ki magadból. A körülmények még ha adott esetben, Te magad nem úgy láttad, valójában téged szolgáltak.

8 évesen már érett, felnőttként gondolkodtál. Szembenéztél a felnőttek kegyetlen világával, a játszmákkal, már akkor tudtad, hogy az életedben mit nem szeretnél, hogy hogyan fogod felépíteni azokat, amiket szeretnél. Sosem hátráltál meg. Nem menekültél el, mint ahogyan a gyengék teszik. Te kiálltad az idők próbáját, és mai nappal már fát is hasogathatnának a hátadon, meg sem éreznéd. Erősödtél és acélosodtál.

Te, akit anno a kíváncsiság hajtott, vajon milyen lenne egy radírral eltörölni az emberi létet, Te voltál az, aki szembenéztél a halállal, s onnan győztesként kerültél ki.

Emlékezz kicsi lány, hogy mennyi mindent éltél át. Mennyi küzdelem volt az elmúlt éveid során. Megtanultad, hogy a te életutad a tanítás, és hogy a tanítók élete nemcsak móka és kacagás, ahogyan a törpöké sem.

Ez a levél motiváljon hát téged, ha ismét egy küzdelem előtt állsz.

Üdvözlettel, a te harcias éned.

♦  ♦  ♦  ♦  ♦

Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!

Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!

Amennyiben kérdésed van, véleményed van a cikkről, oszd meg velem!