Itteni idő szerint reggel 6, magyar idő szerint déli 12 óra, mikor ébredeztem. Reggeli elmaradhatatlan kávé, és reggeli után körbe néztünk második otthonunkban.
Meseszép kertecske a szobám kilátásából. Az utca csendes, a házak előtt tilos a kerítés. A postaládáknak is megvannak a jelentésük, és hogy melyik oldalt kell lenniük. A fű egyformán mindenhol rendezett, lenyírt, nem gazos. A házak elején különböző jelképek. A kertekben rend, virágok, kerti party-s részek kialakítva, néhol medence. Határok fizikailag lekerítve nagyon nincsenek. Szabadság érzetem van. Őzek, mókusok, vad nyuszik, különleges madarak, itt teljesen természetes jelenségek.
Elindulunk vásárolni. Deja vu érzetem van, mint anno Pandorfban. Egy két hobbi, ruha, illatszeres, cipő boltokba térünk be, és persze nem üres kézzel jövünk ki.
Van, mikor a naplód Téged talál meg. Az egyik ilyen üzletben figyeltem fel egy füzetre, mely végül szerelem lett első látásra. Tudtam, hogy ő hozzám passzol. A design, a felirat. Jönni akart velem.
A várlás után, hazatérvén ebéd, majd indultunk is tovább a helyi nemzeti parkba és kis városkába megnézni az ottanni természet által létrehozott vízeséseket.
Az embert megnyugtatja a természet, a zöld övezet, a víz morajlása. Imádtam.
Az emberek nyugodtabbak, a mozgásukban korlátozottalakat elfogadják, tisztelik. A kertvárosi részek idáig megukkal ragadtak.
♦ ♦ ♦ ♦ ♦
Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!
Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: