Reggel már korán felébredtem, ránéztem az órámra, magyar idő szerint déli 12 óra, Chicagoi idő szerint reggel hajnali 5. Itt már 7 óra az eltérés.
Itteni idő szerint reggel fél 8-kor mentünk le reggelizni, hogy minél hamarabb elinduljunk a Shedd Aquarium-ba. Az első hely, ahol egyébként a sajtó igazilványt elfogadták, és ha jól néztük a jegy árából nemcsak mi, hanem akikkel mentünk, ők is kaptak 3 dollár kedvezményt. Sok kicsi sokra megy. Érdemed kiváltani a due általi press kártyát, független, hogy médiában vagy sem dolgoztok.
Rengeteg aquarium, rengeteg hallal, különféle teknősbékával, hüllővel, csoportosítva a tavi, folyóvízi, tengeri, stb. állatok. Láttunk delfineket úszkálni, cápákat, de a kedvencünk a közösségi oldalamon már megosztott kis videóban látható fehér Beluga volt.
Big Bus Chicago Hop On – Hop Off buszával Navy Pier állomásnál szálltunk le. Ez egy szabadidős stég, tele üzletekkel, óriás kerékkel, mint nálunk a Deák téren, rengeteg kiülős helyekkel a Michigan tó partján.
Mi a legjobb érzés itt? Hogy szabad vagy! Tudjátok mivel foglalkoznak az emberek? Saját magukkal! Nem nézik mi van rajtad, tele vagy e tetoválva vagy sem, még a munkahelyeket sem érdekli ez. Munkahelyeken van mindenhol egy dresscode és azt elhagyva mindenki átvált laza öltözetbe. Mindent mindennel felvehetsz, a mozgáskorlátozottakat tisztelik, ha valaki a helyükre parkol keményen megbüntetik 150-500 dolláros birságra. Lehetsz önmagad. Nem néznek le, nem mennek neked. Senkit se érdekel, hogy nézel ki.
Mindenhol, ahol elfogadott a másság, a homoszexualitás, ott szivárvány színű zászlók lógnak, és legtöbb helyen kint is van. Elfogadóbbak, mint mi magyarok. Navy Pierben volt is ilyen “felvonulás” féle, sokkal kulturáltabb módon, mint nálunk. Ahogyan a hajléktalanok is kulturáltabban néznek ki az utcákon, mint nálunk az aluljárókban.
Az autósok esetében kemény szankciók vannak, ha szabályt sértenek. Rengeteg az út, így talán ha kétszer ültünk mininális dugóban. Pedig szinte bárhol jártunk, mindenhol egyik-másik oldalt épp út építések voltak. A sebességhatárt betartják, a táblák akkorák, hogy csak egy idióta nem veszi őket észre. Minden jó előre nagyba ki van írva. Nem dudálnak, nem cikáznak előzésekkel, nem k.anyáznak.
Az excuse me, a sorry, és a thank you alap szavak!
A nap utolsó állomása az Art múzeum volt. Monet, Picasso, és egyéb más híres festők képeit nézhettük meg. Egy – kettőt most hoztam nektek is, melyek tetszettek számomra.
Vacsorázni a hotelhez közeli olasz étterembe vacsoráztunk. Itt szeles, hüvös idő volt, és a fáradtságtól is kirázott minket a hideg, úgyhogy a menüt levessel kezdtük (Italian wedding soup ~ hasonló a magyar máj gombóc leveshez), majd steaket kértem magamnak, aztán zárásként pedig a jól ismert olasz tiramusut.
Hazaérve a hotelbe pedig kidőltünk.
♦ ♦ ♦ ♦ ♦
Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!
Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: