Sem a lelkem, sem a testem nem igen állt még át a minden napos mókus kerekes életkémhez a nyaralás után így pár nap elteltével. Nagyjából, ami ma összejöhet az össze is jön nekem, ezért dupla – tripla koncentrálással igyekszem végezni ügyes-bajos dolgaim.
Reggel fél 5 körül cseréltem a “kötésem” ismeretlen eredetű púpomon, melyre az orvosom látatlanban párakötést és Gentamicin kenőcsöt javasolt, míg nem sikerül a héten eljutnom hozzá, hogy ne csak kép alapján, hanem fizikálisan is megnézze, ugyan mi a szösz jöhetett már megint ki rajtam. Kezdek rájönni, hogy szeretem halmozni az élvezeteket!
Kötés csere után, visszaalvás, mondván még van időm…. Két telefon, két ébresztővel, egyikre se keltem fel. Elaludtam. Persze tudtam, hogy elkészülök, de mégis a kis komfortzónám, hogy van időm bőven elkészülni, lecsökkent, nagyjából 40 percre, ami már kicsit stresszessé tesz akarva akaratlanul. Nyilván az ember lánya, ilyenkor van megáldva piros betűs napokkal, és felkelvén tapasztalja, hogy o-o, na akkor “mossunk” is gyorsan egyet. Fél kómásan azt sem tudván, mihez is kezdjek hozzá, hol kezdjem a napom, sikerült levernem édesapám előre kikészített gyógyszereit a konyhában, így még indulás előtti percekben bújócskát játszadoztam a bogyókkal, hogy vajon merre is gurulhattak szét. Ha netán ezzel úgy lettem volna, hogy “rendben, három a magyar igazság, meg volt”, akkor az élet bebizonyította nekem, hogy lehet ezeket még fokozni. Elindulva, rosszul lépve belül a bal bokámban fájdalom, alig bírtam ráállni. Megkeresni gyorsban a kompressziós boka szorítót, hogy valami egybetartsa, felhúzni, lábbeli és kész is. Mindezen ügyes bajos dolgok mellett, még időben érkezvén meg a buszmegállóba, eldöntötte fejecském, hogy ez bizony akkor is az én napom lesz, ha fene fenét eszik is! S inkább viccesen, mint “mérgelődve” fogom ezek után elkezdeni a napot.
Megérkezvén, beérve, az őrtől elkérve a kolléganő kulcsát, aki megkért helyettesítsem már reggelente egy-két feladat alkalmával, már meg sem lepődtem, mikor jön a válasz: “Felvehetem-e egyáltalán a kulcsot?” – no comment.
Az élet szép, a napocska süt, és én akkor is boldog vagyok, ha a reggelem ilyen ügyefogyottan, és értelmetlen kérdésekkel teli indult, mert nevess magadon, és Isten is megsegít!
♦ ♦ ♦ ♦ ♦
Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!
Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: