Előző évben is már felcsendült Orfű neve, ám az egészségi állapotom visszaesése miatt még a járdaszigeteket is nagy nehezen hódítottam vissza. Idén azonban éltem a lehetőséggel.
Orfű.
Sokan sokféleképpen írták le nekem e tájat. Utazásunk párommal nevezhető inkább röpke látogatásnak, mint teljes kikapcsolódásnak. Orfűre a késő esti órákban érkeztünk. Szállásunk a Fügefa Vendégházban volt mindkét éjszaka. A vendégházat szívből ajánlom bárkinek, akár csoportnak, akár kis- nagy családosoknak. Belépve lehetett látni, hogy minden új, minden csodálatosan tiszta, tágas, és felszerelt.
Megérkezésünk után hamar otthonossá vált a felső emelet; gyors zuhanyzás és már huppantunk is be a ránk váró ágyba.
Természetesen Orfűnek is van kapcsolódása a Guillain-Barré Szindrómához. A környéken ugyanis nem egy sorstárs éli minden napos életét a betegség után, vagy jelenleg is harcolva a betegséggel.
Másnap két sorstárssal, akiknek szintén bő 3 évvel ezelőtt diagnosztizálták a betegséget, és ők már teljes mértékben 100%-ban meggyógyultak, valamint párommal átmentünk megnézni az abaligeti Cseppkő-barlangot.
A barlang bejárás ideje körülbelül 45 perc. Ugyanazon a kis rácsos kapun jutunk be a barlangba, és jutunk ki a barlangból. Éppen ezért, hogy a barlangnak egy bejárati és kijárati lehetősége van, nem engedik meg, hogy bent a barlangban vaku nélkül fotózzunk, hiszen akkor feltartanánk a következő órában induló tárlatvezetést. Fotózni egyébként is a cseppkőt vakuval nem is szabad, hiszen a fény hatására a cseppkövek elszíneződnek, mohásodni kezdenek.
Bevallom nektek őszintén, a barlangban hiába van egyenes út kiépítve korláttal, bizony az én egyensúlyom, és az én érzékelésem néhol meginogott, és így hátra nyúlva a párom kezét kellett megfognom, hogy stabil legyek. A teljesen sötét, a félhomály bizony még nem a barátom közlekedés szempontjából. Ilyenkor abszolút a szemeimre támaszkodom, hogy lássam hova is lépek. Így én általában egy-egy ponton megálltam, hogy felfele is tudjak nézelődni, ne csak az orrom elé lássak.
A barlangból kijövet a napsütötte tóban gyönyörködve, egy kávé, egy üdítő kíséretében beszélgettünk.
Fotó: saját
Visszaérkezvén Orfűre, körbe autózva a “Pécsi-tavat” /ne kérdezzétek miért, de Orfűre beérve az első kisebb tó az Orfűi tó, majd utána balra a nagyobbat hívják Pécsi-tónak/, a horgász szektoros részen található hekkezősnél álltunk meg egy közös ebéd erejéig. Ki pisztrángot, ki hekket, és volt, aki hamburgert fogyasztott el.
Fotó: saját
Az idő délután két óra tájt járhatott. Egyik társunktól elköszöntünk, és mentünk tovább Pécs városába. Az ottani rehabilitáción fekszik jelenleg is egy sorstársunk. Az embernek mindig jól esik, ha meglátogatják a nehéz időkben, vagy két jó szót mond valaki, esetleg meghallgatja őt bárki. Mi pedig azért is mentünk, hogy megnézzük hol tart a javulás útján és motiváljuk őt, hogy nem szabad feladni és elkeseredni. Tovább mentünk egy másik hölgy sorstársunkhoz, akinek 2010-ben diagnosztizálták a Guillain-Barré Szindróma krónikus változatát a CIDP-t. Ezzel is kezelték őt 3 éven át, amikor is más egyéb betegségek jöttek színre az ő életében. Jelenleg pedig öt hetes térd fájdalmai, láb műtét előtti állapota miatt nem ő jött át Orfűre, hanem mi mentünk hozzá, ha már Pécsett voltunk. Itt is egy órát beszélgettünk, így már az órára nézve este 18 óra körül járt az idő.
Aznapi utolsó program, melyet vendéglátónk és egyben sorstársunk szervezett nekem és a páromnak, a magyarhertelendi Termálfürdő volt. A termál víz, a wellness, a szauna nekem a GBS-AIDP verziójára nem javasolt. Jómagam ezért a hidegebb kategóriás medencéket céloztam meg egy órás lubickolás erejéig. Mindig félek ilyen helyen, hogy elcsúszom, mert nem jól érzékelek tappancsaimmal. Szerencsémre nem történt semmi, azon kívül, hogy a melegebb víztől jobban felerősödtek a bizsergések a lábujj alatti párnás részben. Az éjszakai fürdőzés pénteken és szombaton 24 óráig lehetséges, a belépő ára nem vészes. Fedett részben három medencében pihenhetjük ki aznapi fáradtságainkat. Jómagam csak kettőbe merészkedett be.
Fotó: http://de.gotohungary.com/ungarn/-/netaview/1232673/%7B0%7D
Vasárnap délelőttöt Orfűn töltöttük, és érkezett hozzánk még egy sorstársunk lánya, aki elhalmozott minket mindenféle egészséges kiegészítővel, melyet ezúton is köszönök. A délelőtt beszélgetéssel, sztorizgatással telt, miközben már elkezdtük magunkat felkészíteni a haza útra. Délután fél háromkor indult vissza Székesfehérvárra a buszunk.
Fáradtan, a buszon lévő légkondi miatt áthűlve érkeztünk meg. Jól esett vacsorára egy tál meleg gulyásleves.
♦ ♦ ♦ ♦ ♦
Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!
Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: