Gyerekként emlékszem, ahogy szépen kettes sorba rendezve sétálunk az osztállyal az sztk-s gyerek fogorvoshoz. Sose szerettem oda járni. Általában nem az empatikus oldalát ismerhettem meg a kezelések alatt. Fogorvos a mumusom!
Ki az, akinek egy élmény volt már gyerekkorban a fogászat?
Őszinte leszek, hamarabb megyek egy nőgyógyászhoz, mint egy fogorvoshoz. Pedig az elmúlt években nem egy nőgyógyászati beavatkozásom volt, és volt; ami bizony a nem túl kellemes élmények közé sorolandó.
Három évvel ezelőtt, mikor a test totális bénulásba burkolózott a fogmosás se volt egy túl egyszerű mutatvány. Emlékszem, mikor édesanyám mesélte, az egyik drogériába ment vásárolni, ahol keresett kifejezetten ujjra húzható kis baby fogkefét, és az eladó hölgy megkérdezte anyukámtól, hogy mennyi idős a gyermeke.
Édesanyám lazán rávágta: 28!
Az eladó hölgy csodálkozva nézett, aztán miután döbbenten végighallgatta a történetem, jobbulást kívánt.
Ez a kis baby fogkefe, igen hasznos találmány. Ha esetleg valaki hasonló helyzetbe kerülne, most már tudja, hogy mit kell keresnie a drogériákban.
Természetesen ezen időszak alatt nem volt teljes a fogápolásom, hiszen alternatív megoldások jöhettek szóba. Bevallom a gyerekkori élményeknek köszönhetően, és annak, hogy nagyon nehezen bízom meg az orvosokban, főleg a fogorvosokban; nincs rendszeresség ilyen téren az életembe.
Ezért eshetett meg, hogy a betegség után most három évvel, a fogkő felhalmozódott, ami már a fogínyt bántotta. A nemzetközi konferenciám előtt, ezen segítettünk, ám ennek eltávolításánál szembesültem azzal a ténnyel, hogy a bölcsesség fogaimat ki kell húzatnom és van még egy pár mini lyukakkal megáldott egy-két fog is, amit pedig tömnie kell a fogorvosnak.
Így jár az, aki fél elmenni a fogorvoshoz legalább évente egyszer egy általános ellenőrzésre, és halogatja addig, míg majd a fájdalomtól fog szenvedni napokat. Évente egyszer legalább nézessük meg fogainkat! Főleg, ha találunk számunkra megbízható, jó fogorvost, akinek a kezei között nem félünk.
A Guillain-Barré Szindróma óta nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy ha érzéstelenítést adnak, akkor ismételten az arcunkat fogjuk érezni zsibbadni, érzéketlen lesz a nyelv, és a nyelés is furcsa lesz. Félünk. Félünk, hiszen átéltünk valamit, aminek a tünetei pontosan ezek voltak. Nem egymagam jutott el a mesterséges lélegeztetésig. Van olyan, akinek még az arca nem teljesen jött helyre, a bénulásból, és nyilván kellemetlen lesz újra átélnie, még ha csak kis időre is, a zsibbadást, bizsergést, érzéketlenséget az arcban.
Mindenkinek azt tanácsolom, aki átesett ezen a betegségen, hogy bármilyen más egyéb orvosi kezelés merül fel az életében, említse meg a Guillain-Barré Szindrómát, a jelenlegi maradványtüneteit. Az orvosok legyenek tájékoztatva a betegséget illetően, hiszen nem biztos, hogy minden gyógyszer, vagy gyógymód ajánlott számunkra; illetőleg ha valami komplikáció fellépne, akkor tudják, hogy mi volt az alapbetegség.
A minap kihúzták az egyik bölcsesség fogam. Érzéstelenítést kaptam, és valóban fura volt újra, hogy zsibbad, bizsereg az arcom, a szám, érzéketlen leszek, de agyban tudatosítottam magam, hogy ez csak átmeneti érzés, és nem lesz gond. Inkább zsibbadjon újra, minthogy továbbra is fájjon, vagy maga a kihúzás fájdalommal járjon.
Fontos, hogy találjunk egy orvost – legyen szó bármiről -, akire teljes mértékben rá tudjuk magunkat bízni. Nekem most sikerült hosszú évek alatt találni egy magán fogorvost, aki a bölcsesség fogam kihúzásakor bizonyított számomra, hogy a lehető legjobb kezekben vagyok.
♦ ♦ ♦ ♦ ♦
Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!
Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: