Átok vagy Áldás?

Fiatal vagy… – bla, bla, bla

Te még fiatal vagy, neked bírnod kell!

 

sokszor hangzik el ez a mondat akár a középkorosztály, akár az idősebb korosztály szájából.

Vannak azonban olyan életkörülmények, amikor nem számít, hogy fiatal vagy idős az illető. Egy betegség legyen az enyhe vagy nagyon súlyos lefolyású, ugyanis nem válogat. 11 hónapos gyermeknél ugyanúgy diagnosztizálták a Guillain-Barré Szindrómát, mint nálam 28 éves koromban, de mondhatnám, hogy van olyan sorstársam, akinél a krónikus változata merült fel és 77 éves.

A Guillain-Barré Szindrómán kívül teljes őszinteséggel állíthatom, hogy még rengeteg a láthatatlan betegség, és ez által a láthatatlan beteg, akik köztünk élnek. Csak egy pár: különböző sportsérülések, porcleválások, reumás betegségek, Endometriózis, Chron, Colitis ulcerosa és a lista a végtelenségig nyúlhat.

A baj, hogy láthatatlanok vagyunk. Miután nem látszik kívülről jobbik esetben semmi rajtunk, ezáltal elkönyvelnek minket, és beskatulyáznak egy körbe: fiatal vagy. Fiatal vagyok, de nem egészséges.

 

Miben is nehezíti meg életünket ez a láthatatlanság?

Nézzünk néhány témakört!

 

  • Tömegközlekedés: Kezemben a bottal sokszor felrúgnak az emberek, vagy nekem jönnek. Ha a bot nem lenne, még inkább láthatatlan lennék számukra. Egy frissen hasi műtőt ember ugyanúgy le szeretne ülni és biztonságba tudni testének érzékeny részét, mint ahogy egy idős a korára való tekintettel vagy; ahogy egy kisgyermekes a gyermekre való tekintettel. Azonban a hasi műtétes „láthatatlan”. Ezért biztos nem adják át a helyet, állsz; hiszen honnan tudnák, hogy neki szüksége lenne rá. Egészen biztos, hogy egy tömött buszra, metróra nem fog felszállni, hiszen védeni szeretné a frissen műtött testét. Felmerül a kérdés, ha lenne egy egységes, nemzetközileg elfogadott jel, amit a „láthatatlan” betegek kitűzőként hordhatnának, vajon a társadalomtól mennyi figyelmességet kaphatnának? Elfogadóbb, és befogadóbb lenne-e a társadalom? Az is kérdés, hogy a láthatatlan betegek vajon kitűznék a nekik készült kitűzőt? Hordanák-e? Felvállalnák-e magukat?

 

  • Munkahely: Láthatatlan betegként ugyanúgy, ahogy az utca embere, a kollégák is gondolhatják azt, hogy nincs semmi bajod. Hiszen azt látják rajtad, hogy Te egy mosolyalbum vagy. Megváltozottként élni az életet nem egyenlő az érvágással és a depresszióval. Miért baj, ha én megváltozottként, láthatatlanként is ugyanúgy jól tudom magam érezni abban a csökkentett módban, ahogyan azelőtt a 100%-os módomban? Miért baj az, hogy nem sírok, nem rinyálok, nem beszélek állandóan a problémáimról mindig mindenkinek? Csupán a nehezebb időkben, csendben, csökkentett módban igyekszünk kihozni magunkból a lehető legjobbat. Attól, mert hangulatilag vagy testileg nem látsz rajtunk semmit, még nem az jelenti, hogy mi nem küzdünk legbelül folyamatosan. Küzdünk az állandó fura érzetekkel, a fájdalmakkal, a nehézségekkel, amik befolyásolnak minket.

 

  • Párkapcsolat: Ha csak magamból indulok ki, a betegségem óta folyamatos kételyek vannak bennem, ami a párkapcsolatot illeti. Lassan egy éve leszünk együtt a párommal, és bő egy hónappal ezelőtt költöztünk össze; mégis van mikor felmerül bennem a kérdés, vajon elég vagyok-e. Hamar fárad az idegrendszerem, ezáltal hamar ágynak dőlök; na nem azért, hogy „A szürke ötven árnyalata” című könyvben olvasott játékszereket kipróbálhassuk. Nem feltétlen tudok akkora távokat megtenni sem gyalog, sem kerékpárral, mint egy átlag fitt, edzett ember. Hosszú távon nem tudom mellőzni a botot, főleg, ha egy helyben állnom kell. Egy koncertet így leginkább vagy bebiztosítva, oldalról megtámogatva, hogy ne lökjön fel a tömeg, botra támaszkodva; vagy pedig a kispadról figyelve élvezem. Nálam a maradvány a bot, a nem tökéletes koordináció, a fáradtság, és az örökös furcsa érzetek. Minden láthatatlan betegség más, és más, a maga velejárójával.

 

Gondolkozott már azon, hogy aki lehuppan Ön előtt az ülésre, nem illetlenségből siet, hanem mert nem egészséges, annak ellenére, hogy fiatal? Miért hisszük azt, hogy csak egy idős ember lehet fáradt, beteg? 

 

 

 

♦  ♦  ♦  ♦  ♦

Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!

Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!

 

 

Amennyiben kérdésed van, véleményed van a cikkről, oszd meg velem! 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!