Három éve a betegségem akut fázisában se volt mindegy, hogyan is tornáztatnak a kezelőim. Miután hiperérzékenység állt fel nálam, vagyis a hátam közepétől a combom közepéig akkor is fájt, ha senki sem ért hozzá; és ez a fájdalom csak tetőzött, így nem volt mindegy ki hogyan fog meg, mozgat át.
Eltelt három év, de jelenleg a lábujjakban van még egy kevés hiperérzékenység, mely a három év alatt ugyan csökkent, de azért még egy-egy pedikűrözésnél elhangzik néhány b….g, „azt a kutyafáját”. Tudom sokszor hihetetlen, hogy mi tud fájni egy pedikűrözés során, hogy fájhat egy köröm vágás. Nos, ilyenkor olyan, mintha amúgy egy lábujjamba 30 tűt szúrna valaki, ami valljuk be nem egy kellemes érzés. Persze erről szó sincs, mégis ilyen jellegű éles fájdalommal jár, ha épp pedikűröznek.
Pedikűrözés közben.
A betegség után számunkra a folyamatos a torna, gyógytorna, mozgás kell. Csakhogy ezt leginkább magunknak kell beiktatni az életünkbe, ami a piszkos anyagikat illeti. Támogatásra jár 2*14 alkalom, és a jobbik, ha az amúgy illetékes gyógytornász tudja, hogy mi a betegség, nemcsak annyit, hogy neurológiai.
A betegség utáni két évben folyamatosan járt ki hozzám a gyógytornászom, aki karbantartott. Utána pedig a masszőröm lazított a beállt izomzatomon. Még ha aznapra el is fáradtam, tudtam, hogy olyan izmokat tudunk a torna által megmozgatni, amit én egyedül nem lennék képes. Nem utolsó sorban a koordinációm és egyensúlyom fejlesztése is a cél volt.
A labdán egyensúlyozva, ami éppen az ágyhoz téve, ha netán esnék, viszonylag előre és puhára. Nem percek, csupán pár másodpercek, melyeket sikerült így megtartanom.
Tudtam, hogy az érzékelésem egyenlő a nullával. Hiába kellett nekem befeszítenem a popó izmom, mikor automatikusan csak a comb izom volt hajlandó dolgozni, és a többi kiesett a munkából. Számos előnye van annak, hogy van valaki ott veled, és melletted, aki segít. Hiszen Te magad megcsinálhatod ugyan a gyakorlatot, de mi értelme, ha rosszul végzed? Az idei évben már nem tudtuk összeegyeztetni, éppen ezért váltottam: jóga. Lecsendesedés, relaxáció, nyújtás, ellazulás. Fél évig a stramm tornát, a jóga váltotta fel.
Aztán jött az álomutazás, amit több mint, egy éven át szerveztem. Visszatérve pedig hirtelen annyi feladat várt rám, és megkeresés, hogy ami anyagit a mozgásomra szántam, azt a tudásomba fektettem be: felfrissítettem az angol nyelvtudásom. Ez pedig igen jól jött, hiszen nemzetközi önkéntes kapcsolattartóként az angol nyelv alap kommunikáció forrás volt a kinti orvosi konferencián is. Mozgásként pedig megmaradt a jobb időben lévő kerékpározás. A séták, és a lépcsőházban lévő lépcsők megmászása.
Nemzetközi GBS/CIDP meeting Amszterdamban. Bal oldalt Dr. Bart Jacobs, a jobb oldalamon pedig sorstársam Joanna, aki megírva saját történetét, jelenleg is krimi írónő.
Beköszöntött a rossz idő, és most már a tél is. A szervezetemen pedig érzem, hogy egyre inkább levert, fáradt. Nincs karbantartva. Hiányzik a torna. Érzem. Lehet csupán a megfázás miatt éreztem a hátam már egy ideje, hogy fáj, de az is lehet, hogy a törzsizmaim nincsenek olyan állapotban, amilyenben éppen kellene, hogy legyenek. Éppen ezért határoztam el, hogy a jövő évben ismételten heti egy alkalommal kérem a gyógytornászom segítségét, hogy olyan izmokat is mozgásban tudjak tartani, melyeket egyedül egymagam nem tudok. Ezen kívül a jövőben szeretném kikérni egy korrektív tréner véleményét is, illetőleg légzéstechnikák alkalmazásában már elláttak tanácsokkal.
TRX. Utáltam. Őszintén, ha valami, akkor egy ilyen edzés után 2 napig nem keltem fel az ágyból. Mégis olyan izmokat mozgatott meg, amiért érdemes volt csinálni.
Nagyon szépen sétálok a botommal egyenes és száraz terepen. Szinte versenybe is szállhatnék egy gyors gyalogló versenyen a többi jelölttel, ha lenne ilyen. Ha a botot nem használom, akkor rövidtávon lefárasztom az idegrendszerem az állandó járáskoncentrálással, és mind e mellé totálisan ki kell, zárjam a külvilágot, ami bezavarhat a menésben. Az emelkedők, a lépcsők már sokkal jobban fárasztanak. A sötét az ellenségem, vagyis inkább az egyensúlyom ellensége. A csúszós, nyirkos, jeges utak szintén blokkolnak a járásban. Valamelyik nap az utcán ott voltam, hogy felhívom telefonon a párom, hogy jöjjön elém, mert előttem is az idős korosztály csúszkált a járdán. Ilyenkor teljesen el tudom veszteni a kontrollt. A friss ropogós havon, a fűben bátor vagyok, akár egy oroszlán. A csillogó járdán pedig, mint aki betojt a nadrágjában, olyan lassan, megfontoltan, meg – megállva közlekedem, mint aki azt sem tudja, hogy mit is akar valójában.
Nem azt mondom, hogy most mindenre és ész nélkül adjunk ki pénzt, de nekem is meg kell újra találnom azt a lehetőséget, hogy heti egyszer segítséggel, koncentrálással, odafigyeléssel igenis karban tartsam a szervezetemet.
Nem másért, mint csupán saját magamért. Az egészségemért!
Koordinációs létra. Edzés. A TRX-hez képest egy fokkal könnyebb, és mégsem. Nem tudom melyik volt a kedvencem. Egyensúlyra, koordinációra tökéletes.
Ha egyszer elkezdted a mozgást, ne hagyd abba! Csináld!
♦ ♦ ♦ ♦ ♦
Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!
Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: