Hadd tegyek fel egy egyszerű kérdést: MIÉRT NE?

Kételyek. Az emberek telis tele vannak kételyekkel. Ahogyan Te is, ugyanúgy én is.

Vegyük az írást. Sokunknak az írás egyfajta önterápia, önismeret, önfejlesztés. Az írással tudjuk kifejezni önmagunk. Azokat az érzelmeket – legyen az egy vidám, vagy egy dühös ego -, amik bennünk vannak. Egész egyszerűen azért írunk, mert jól esik. Névvel, vagy álnévvel, ebből a szemszögből teljesen mindegy. Írunk, mert szeretünk írni. Szeretjük valamilyen módon kiadni magunkból, amivel nap, mint nap szembesülünk, vagy megküzdünk.

Kinek írjak?

Ki az, akit érdekelni fog a történetem?

Miért indítsak blogot, vagy írjak könyvet?

Minek írjak? A közösségi oldalon se olvass senki…

Az irodalmi, írói ismerőseim nem lájkolnak, biztos jelent valamit… 

A kérdések sokaságát tudnám most feltenni, mind olyan kérdésekért, melyek bennem is ugyanúgy megvoltak, vagy talán meg is vannak.

Minden Miért-re, a válaszom a Miért, ne?

Kezd el, alkoss, írj, légy kreatív! Miért? Magad miatt.

Lesznek, akik majd olvasni fognak. Lesznek, akiknek fog tetszeni, amit írsz, és biztosan lesznek olyanok is, akiknek nem. És? Egyet tanuljunk meg: Nem vagyunk Nutella, hogy mindenki szeressen minket. S elárulok valamit, de csak halkan…. Nem mindenki szereti a Nutellát sem! De Psszt!

A kórházban, és a rehabilitációs intézetben töltött napjaim alatt, számtalanszor hallgattam az ismerőseimet, arról, hogy miért kellene írnom. Nyaggattak, ahogy most is, három év elteltével, hogy még mindig nincs meg az a bizonyos könyv, melyet nekem meg kellene írnom. Igazuk van. Szeretnék könyvet írni, és ahogyan esetleg Te azokat a bizonyos kételyes kérdéseket felteszed magadnak, hidd el, én ugyanazokat teszem fel magamnak a könyvírás kapcsán.

Azáltal, hogy engem noszogattak, hogy meg kéne írnom a történetem, amit meg is írtam itt a blogon, azáltal csak tereltek egy útra. Az írásaim ugyanúgy önmagam tükörképei. Személyesen, és élőben sem vagyok más, mint az írásaimban. Önmagamat adom. Azt az Adris énemet, aki szókimondó, határozott, makacs, kedves, és bunkó is akár. Ember vagyok, másoknak egy csoda, mert túléltem, és farkasszemet néztem a halállal. A lényeg, hogy itt is az vagyok, akivel az utcán találkoznál. Önmagam. 

Mindig is lesznek bennünk kételyek. Mindegy, hogy az írásról beszélünk, vagy más témáról. Mindig mindenkiben vannak kételyek. Lehet hímezni, hámozni, lehet ezeket a kérdéseket részleteiben darabjukra bontani, boncolgatni. A végén tedd fel a kérdést: Miért ne vágnál bele abba, amit igazán szeretsz? Ha szeretsz írni, hát nyiss egy blogot kezdetnek és írj. Egyet sose felejts el, bármit is csinálj:  

LÉGY ÖNMAGAD!

Ui: Ugyanitt, ha valakinek van valami némi ötletbörzéje, hogyan is kéne megírnom azt a könyvet, vagy milyen könyvírós programmal célszerű bepötyögnöm sok ezer karaktert, ne tartsa magában!

Ui. 2: Valaki esetleg helyettem nem szeretné megírni azt a bizonyos könyvet, melyet három éve követelnek tőlem az ismerőseim?! 

Ui. 3: Petrámnak szeretettel, akinek ezúttal is azt üzenem: VÁGJ BELE!  

♦  ♦  ♦  ♦  ♦

Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!

Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!

Amennyiben kérdésed van, véleményed van a cikkről, oszd meg velem!