Átok vagy Áldás?

Az ünnep bennünk van

Ünnep. Szeretet ünnepe. Feldíszített fák. Ajándékok. Sütés-főzés.

 

A közösségi oldalon több, mint egy hónapja másra sem készülnek az emberek, csak az adventre, a Karácsonyra, jönnek az utolsó percekben való rohanások. Csak még egy kis ez, csak még egy kis az. Minden megvan? Biztos? Nem! Rohanás ide, rohanás oda. Kapkodás, logisztika, koordinálás. Szeretet ünnepe? Szeretni egész évben kell! Nemcsak az év elején február 14-én Bálint napkor, vagy ha úgy tetszik Valentin napkor; és nemcsak év végén Karácsony ünnepén; hanem egész évben. 

Nézem a kiírásokat, a készülődéseket. Jönnek a reklámok, hogy vegyél fel hitelt, és meg van oldva a karácsonyi problémád, hiszen hitelből aztán tudsz vásárolni dögivel. Igaz utána meg fizesd vissza és tartozz egy életen át.

Látom, hogy egyesek azon is képesek leragadni, hogy ki mikor díszít fát, miért nem 24-én áll minden a feje tetejére, mert ez volt régen a hagyomány. Vajon tényleg számít mindez? Számít, hogy valaki mikor állít fenyőfát? Mikor díszít? Egyáltalán igazi fenyőt vásárol, vagy beruházott egy műfenyőre?

Számít, hogy az ünnepkor tényleg ünnepi dínom-dánom legyen? Hal hallal, és a töltött káposzta, vagy ha éppen úgy esik jól akkor teljesen tökéletes egy húsleves is. Főként, aki esetleg allergiás a halra, vagy épp nem szereti azt. Akkor Ő-t már el kell ítélni, mert nem a hagyomány szerint étkezik? Ha nem kapunk ajándékba toronyórát lánccal, csupán egy új felsőt 2000,- forintért, akkor az már nem ajándék? Valakinek a ruhanemű például nem ajándék.

Ahány ország, annyi ember, annyi változatos hozzáállás.

Mi nekünk az ajándék? Hol és milyen értékhatártól kezdődik? Mennyit és mit vásárolj? Készülj, süss-főz hat fogásos étkeket, takaríts, díszíts fát, lásd el a családod, állj helyt a munkahelyen, és még sorolhatnám. Utána pedig hulla fáradtan, nulla vagyonnal a zsebedben huppanj le a karosszékedbe, fotelodba, ágyadra, és mond mosolyogva vidáman, hogy BOLDOG KARÁCSONYT!

Sokan pontosan ezért nem szeretik a Karácsonyt. Nyűg, és gond számukra. Inkább az elvárások, kötelezettségek ünnepe, minthogy a szeretet ünnepe lenne jelen századunkban. 

 

Milyen elvárásaink vannak magunkkal, másokkal szemben? 
Vajon mi számít nekünk ilyenkor, Karácsonykor? 

 

Az ünnep bennünk van, a szívünkben, lelkünkben.
Nem a külcsín teszi azzá,
nem a hagyomány vagy szokás;
nem is a fenyőfa feldíszítve; vagy az ajándékok…

 

 

Aranyosi Ervin: Ami számít…

 

“Ami számít az ünnepben,
azt fa alatt nem leled,
nem tudja becsomagolni,
bármily ügyes két kezed.
Ami számít, áruházban,
s pénzért nem is kapható,
csupa olyan kedves dolog,
ami szívekig ható.

Minden nap lehetne adni,
s többet érne, azt hiszem,
befoltozná a sérülést,
a sok meghasadt szíven.
Ami számít láthatatlan,
az csomagban nem lehet,
mert az igazi ajándék:
Ölelés és szeretet…”

♦  ♦  ♦  ♦  ♦

Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!

Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!

 

 

Amennyiben kérdésed van, véleményed van a cikkről, oszd meg velem! 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!