Hamarosan évet zárunk. Ezzel együtt pedig picit mérlegelnünk kéne saját magunkat is.
Mi az, amit adott nekünk 2017?
Mik történtek velünk? Hogyan változtunk év eleji önmagunkhoz képest? Hogyan változott a környezetünk? Milyen hatások értek bennünket, melyek befolyásoltak minket.
Nem arra gondolok, hogy a szomszéd gyerek sírás miatt hányszor volt fejfájásunk, vagy hogy a munkahelyünkön a főnök hányszor cseszett le valamiért, esetleg az időjárás szeszélyes és kiszámíthatatlan játékainak köszönhetően hányszor izzadtunk le, vagy áztunk meg. A lista véges is lehet, ha ezekre fókuszálunk. S valljuk be, ezek mind külső hibáztatások, kifogások, melyeket remekül meg tudunk diplomatikus énünkkel magyarázni.
Betekintés kell a saját bensőnkbe, a lelkünkbe. Hogyan is kezdtem ennek az évnek az elejét? Milyen célokat, álmokat tűztem ki magam elé, és abból milyen irányba, és mi valósult meg? Milyen fogadalmakat tettem, amik beteljesültek netán, vagy azóta is megmaradtak jövőbeni fogadalmaknak? Saját magunk elemzése, boncolgatása az, amire szükség van ahhoz, hogy kellőképpen lezárjuk a mostani évet, a mostani énünket, és 2018. január 01-el kinyitva szemünket, azt tudjuk mondani, hogy az új év, egy új élet áll előttünk.
Tapasztalva, tanulva az előző évtől, megerősödve, felfrissülve és átszellemülve léphetünk a következő évbe.
Nem is olyan rég valaki nekem szegezte az alábbi mondatot: “…neked tuti van, valami jó kis újévi fogadalmad jövőre”. Őszinte leszek, persze én is próbálkoztam azelőtt réges régen egy messzi galaxy-sban naív fogadalmakkal, például ha egy szakítás után voltam: “Ünnepélyesen fogadom, hogy…” – hangzott szilveszter éjjelén az Anna and the Barbies nagyszerű slágere az én számból is.
Azonban három éve megváltozott az életem. A sors olyan leckét adott számomra, melyben az adok kapok úgy zajlott oda-vissza, mintha egy pin-pong labda lettem volna. Megtanultam értékelni azokat a dolgokat, melyek mellett, lehet, hogy azelőtt simán elsétáltam volna. Fizikálisan és lelkileg is megváltoztam.
Számomra 2017 egy utazásokkal, kalandokkal, lehetőségekkel, új ismertségekkel gazdag év. Az idei évben is voltak egészségügyi gondjaim, és problémáim, mind nekem, mind a szeretteimnek. Ebben az évben is voltak akadályok, problémák, és küzdelmek.
Az elmúlt fél évben kezdtem igazán érezni, hogy egyre erősebb és erősebb a változás szele. Még magam sem látom ez szél fuvallat, merre fog sodorni, de érzem és tudom, hogy az életemben további változások lesznek.
Feladatok, tervek a jövőt illetően is vannak. Szeretném ha a mi hazánkban is létrejönne egy GBS/CIDP alapítvány, érdekelnek a terápiás állatokkal való foglalkozások, aki ismer tudja, hogy kutyás vagyok, és szívesen részt vennék képzésen, illetve szívesen foglalkoznék terápiás állatokkal. Saját egészségi állapotom javításán már három éve dolgozom, és ezután is fogok, hogy szinten tartsam az állapotom. Szeretnék az írással is foglalkozni, ha lehet sokkal többet, mint idén. Könyv is tervben, de még arra meg kell érni, és egyelőre picit pihentetve. Tudom, már rég meg kellett volna írnom… Szeretnék minél több konferenciára eljutni, szeretném ha még inkább ismert lenne a társadalom számára az általam képviselt, és ezen kívül még rengeteg autoimmun betegség, hogy elfogadóbbak legyünk a láthatatlan betegek iránt, és még sorolhatnám.
Hogy ebből mi fog megvalósulni? 2018 év végén ezt is megírom nektek!
Ha valaki mégis azt kérdezné tőlem, hogy milyen újévi fogadalmam lesz idén szilveszter éjjelén, csupán csak ennyit mondanék:
“Jövőre ugyanitt, ugyanúgy veletek!”
Köszönöm, hogy velem vagytok!
Egészségben Gazdag Új Évet kívánok Nektek!
♦ ♦ ♦ ♦ ♦
Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!
Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: