Kicsit újra önmaga lehetett. Rövid idő volt számára, és tudja hosszabb időn át valószínűleg egy hét után összeesne, és ágynak dőlne, az ingerek sokaságától. A mai nap mégis nosztalgiázott kicsit.
A “gyárban” ugyanis találkozott egy erős személyiséggel. Aki határozott, tekintéllyel rendelkező, mégis emberi tulajdonságokkal bír. Deja vu érzete támadt. A régi betegség előtti időszakának emlékei lobbantak lángra. Míg más összerezzen, ő maga csodálattal mereng. Tudja jól, ilyenkor első az ukáz. Minden más várathat magára. Nem aggódott, nem idegeskedett. Csinálta, amit mindig is: a dolgát.
A kezdeti fellángolás hevében nem volt ideje foglalkozni önmagával, gyengeségével, levertségével. Nap végére gyengült. Érezte a szellemi fáradtságot. A koncentrációképesség csökkenését, a zsongást. Magában összegezte a nap hátralévő teendőit. Szülői ház, gyógyszertár, takarítás. Mai nap édesanyja volt segítségére a vásárlásban.
Nem végzett mindennel, de végzett mindennel, ami a mai nap fontos volt. Ütemtervet készített. Összepakolt, a fények elaludtak, és útra kélt. Lábai nem akartak engedelmeskedni neki. Hiába a bot, a járása furává és darabossá vált. Idő kellett, mire nem akart botladozni mindenbe, és mindenhol.
Szemét behunyta. Végig futtatta – mint ahogy a filmekben egy robot képernyőjén végigfut a keresőprogram, optimalizálás, lehetőségek keresése – sajátos logisztikáját. Metró nyílik, lépcső, majd két út közül választhat. Úgy gondolta a tömeggel tart. Nehezebb, de közelebb van a buszhoz. Szokásává vált, hogy a tömeget elengedi. Ráér. Akkor is, ha netán “sietne”, vagy időre menne valahova. Ellenben ez ma nincs. Szerencsére a második busz optimális volt számára. Leült.
A megállók listáját nézegetve, folyamatosan figyelte az idő múlását. Eléri? Nem éri el? Percek. Sajátos logisztikája ismét átfut rajta. Megcsinálja! Meg tudja csinálni! Képes rá! Elérte. 16:34. Indulásig még van egyetlen egy perc. Egész nap hőhullámok voltak rajta. Most is elönti a meleg. Izzad, vetkőzik. Melege van.
Szülői ház, gyógyszertár, takarítás. Mindenképp kivitelezendő feladata. Csatlakozások. Három éve próbál a lehető legrövidebb, és a lehető legegyszerűbb módon közlekedni. Terhelések csökkentésére törekszik. Mérlegel. Érkezés 17:00. Dönt. Előbb a csatlakozás, szülői ház, a megvásárolt áruk összeszedése, majd a gyógyszertár.
A nap folyamán többször érdeklődik párja felől. Le sem tagadhatja a túlzott anyáskodási hajlamait. Félti, óvja szeretteit, akikért tűzön-vízen át sétálna. Tipikusan összeillenek. Egyik a másiktól kérdi, hogy van. Egyik a másiknak akar segíteni akkor is, ha épp nem a megfelelő egészségi állapotában van.
Utóbbihoz való sétálásakor azon tűnődik vajon mennyien lehetnek vele együtt a világban, akikről ránézésre meg sem mondják, hogy milyen kis sajátos rendszert építettek fel maguknak az egészségük megvédése érdekében. Kívülről ugyanolyan emberi testet látni, mint bárki másét. Netán egy segédeszköz a kézben. Azonban az idegrendszeri pályák összehangolása érdekében fejben minden kőkemény logisztika. Lehetőségek, mérlegelések, logisztikai lépések, akár a sakkban.
Hazaérve, alig várja, hogy írhasson. Üzenete érkezik. Felkérés. Megtisztelve érzi magát, és igent mond. Egy újabb kihívás, egy újabb lehetőség számára, amiben kipróbálhatja magát. Hálával teli szívvel eszi meg vacsoráját.
20:40. Ők következnek, tudja jól. Erőt, seprűt majd felmosót vesz. Rendbe hozza rá eső részt a közösben, a házban.
Fejben már a további teendői címszavakban röpködnek; mint valami emlékeztetők: e-mail, táblázat, kérdőívek, statisztika, pékáru, drogéria, mosás, meleg víz kiírás…
Saját magának is túl sok információt ad általában, így valami rendszeresen elmarad, és lemarad. Alig lépte át a három X-et, már három éve feledékenyebbé vált. Legyint. Zuhany után ágyához kanyarodik, és mára leteszi a lantot…megpihen.
♦ ♦ ♦ ♦ ♦
Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!
Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: