Amit tudni kell rólam, hogy imádtam a vendéglátásnak azon részét, ahol kedvesen és mosolygósan odalibegve az asztaltársasághoz teljesíthettem minden – na, azért még se minden – kívánságukat a jó népnek. Éppen ezért fiatalabb koromban jelentkeztem vendéglátói szakmenedzser szakra, melyet 2007-ben sikeresen el is végeztem. Ehhez hozzájárult, hogy ott megtanítottak minket különböző konyhatechnikákra, és ételek elkészítésére, az imádott felszolgálás mellett. Mégis valahogy én ezt a főzőcskés részt túlságosan mélyen nem igazán kedveltem meg. Ha sütés, vagy főzés közül kellene választanom, egyértelműen az inkább megfőzök, minthogy megsütök részt választanám.
Fotó: saját tulajdon – részlet a bizonyítványból
Ez egyébként szerintem a természetemnek is köszönhető, hiszen kos-bika – én csak így nevezem magam, miután hajszál híján cseppentem percre pontosan a bikába, de még a kos igen jellemző vonásai is élnek bennem -, révén valahogy a pepecselős dolgokat nem igazán szeretem az életben sem. Amolyan “haladjunk már” típus vagyok, pörgős, és nem belemélyedős, részletekben elveszős. Amit viszont szeretek, azok a könnyen, egyszerűen és gyorsan elkészíthető ételek.
El kell áruljak egy titkot. Nem én találtam fel a spanyolviaszt, így a recept sem az én kis szürkeállományomból pattant ki.
Valóban édesanyám készítette el ezt a gyors és egyszerű húsos ételt – persze én átalakítottam a saját szájízemre – , s melyre egy újságban – már ő se tudja melyikben – talált rá. Éppen ezért lehet már ismered, pl. csípős tarja vagy tepsis tarja néven – guglibá az én barátom -; de az is lehet, hogy eddig nem ismerted, most pedig elolvasva és megnézve a képeket a holnapi, vagy a hétvégi menüdben fog szerepelni.
Sacperkábé‘ az előkészületed tíz percet fog igénybe venni, ha minden alapanyag már készen ott sorakozik a konyhádban, a sütés pedig durván húsz-huszonöt perc lesz.
Nos, akkor nézzük miket kell beszerezned:
A hús szeleteket klopfold ki. A két ételízesítőből nyomj egy kis tálba, keverd össze őket. majd kend be a hús szeletkéket és rakd őket egymás mellé egy tepsibe. Valahogy így…
Ezután elleped őket tejföllel, majd reszelsz rájuk sajtot. Opcionális, hogy ki mennyit, hiszen mindenkinek más a szájízlése. Bevallom én nem sajnáltam a sajtot!
Eredetileg egymás mellé kellene tenni a szeletkéket, de nem is én lennék, ha ezt a részt se költöttem volna át, ugyanis én egymásra tettem őket, vagyis készítettem még egy réteget…
A feladat ugyanaz, mint az első rétegnél. Hús szeletek, majd bekenni őket az ételízesítők keverékével (szintén opcionális ki mennyit rak rá), tejföl és sajt. Ha ezzel készen vagyunk, akkor természetesen előmelegített sütőnkben, amely 180 fokra van kapcsolva, már mehet is be sülni.
Köretkén én rizst főztem ki, és mellé csalamádéval tálalom majd, de ez a rész megint opcionális, vagyis ki mit szeret!
♦ ♦ ♦ ♦ ♦