Átok vagy Áldás?

Hiába a lélek, ha a test jelez…

Félig kinyitva szemeit, alig magánál a fáradtságtól, megkérdőjelezte ébresztő órájának csipogását. Előtte lévő este kidőlt. Párja érkezésére mindig fel szokott ébredni, de most úgy aludt, mint a mormota. Felőle az egész lakásban bulit csaphattak volna, ő  mélyen aludt. Mintha a tengerfenék mélyére süllyedt volna, ahonnan nem hallja a felszín zaját.

Kibotorkál a sötétben, át a dolgozó szobájába. Megpihen. Próbál ébredezni. Percek kellenek neki, mire összeszedi erejét, elkészíti reggeli teendőit. Péntek. Szervezete belül reszket, ő maga kételkedik teljesíteni tudja-e bejutását. Nagyon lassan, tyúklépésben indul el. Szokásos járat, szokásos emberek. Magához képest lassú. Megfontolt.

Tudja, erejét be kell osztani. Mindenkit maga elé enged. A buszokat elengedi, ameddig nem tud stabilan meglenni rajtuk. A tömeg kikészíti. Az emberi butaság, logikátlan közlekedés, és az eltiprás, nem törődömség, szintén szánalmat kelt benne.  Hétvégére semmi másra nem vágyik, mint párjának szeretetére, és pihenésre.

A delet is elhagyja a mutató, mire úgy érzi ismét visszatért az erő benne. Feladatok most is vannak. Ez a hét pontosan olyan volt számára, mint az első hat évében a mindennapok ugyanezen a helyen. Tisztában van képességeivel, ahogyan az is bizonyossá válik számára, hogy ha az év 365 napján ugyanígy teljesítenie kellene, mint a héten, valószínűleg két hét után kifeküdne tőle. 

Fiatal, mégsem a régi már. Nehéz ezt saját magának is belátnia. Gyógyult, hiszen a betegség három év után már nem akkut nála, ám egészsége sosem lesz százszázalékos. Ahogyan azzal is tisztában van, hogy a betegek nyolcvan százalékánál a krónikus fáradtság, mint maradványtünet a többi tünetekkel párosulva, az életük további részén jelen van. Hiába a lelke, az önfeledt mosolya, a fiatalsága, a nyílt természete, a pörgős énje. Határokon belül mozog. Vékony határok ezek, melyeket előre nem mindig látni. Nem mindig érzékelni. Fizikai és szellemi határvonalak. 

Egy órával hamarabb útnak indul, mint a szokásos távozása. Nincs ereje vásárolni. Mielőtt hazaérne, és az ágyra vetné magát, a szülői ház látja vendégül. A nap végén még egyik sorstársával cserélnek hasznos információkat.

Az idő este nyolc óra tájt jár. Készít egy meleg italt magának, bebújik a takaró alá, szellemileg és lelkileg is megpihen. 

Bekopogtat a hétvége. 

♦  ♦  ♦  ♦  ♦

Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!

Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!

 

 

Amennyiben kérdésed van, véleményed van a cikkről, oszd meg velem! 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!