Mindketten eszik a finomabbnál finomabb bogyókat, hogy jól legyenek. A hetet gondolta tiszta lappal kezdheti, minden bajtól mentesen. Felkelt, ám nem teljesen volt jól. Fázott, mire elkészült, melege lett. Gyomra a reggeli készülődés közben úgy gondolta királyi trónra parancsolja. Gondolta a tudatalatti izgulás, idegeskedés, ami lenni szokott, vagy ismét alapbetegsége az, ami játszadozásra hívja őt.
Tavalyi évről tudja már, hogy a Guillain Barre Szindróma tud székrekedést és hasmenést is okozni. Úgy dönt kevés az idő a buszig, így bevesz egy bogyót, hátha megállítja a klotyóra járását.
Elindul. Pár megállóval arrébb csatlakozik testvére. Addigra azonban érzi, valami nincs rendben vele. A buszon fűtenek, ő azonban fázik.A gyomra nem jött helyre. Nem jut sokáig, az első adandó alkalomnál leszáll. Nem folytatja útját. Muszáj betérnie egy nyilvános királyi helyre. Telefonál. Nem tud tovább menni.
Útja az orvoshoz vezeti, édesanyja csatlakozik. Hosszadalmas várakozás. Nincs jól. Érzi a királyi trónt még látogatni fogja. Fáradt, gyenge, fázik. Régen megvált öklendezése felszínre tör.
Az orvos úgy dönt a tünetek alapján vírus gyanús az alany. Ez pedig 48-72 óra alatt lezajlik. Nem engedi közegbe. Diétát ír elő számára: étcsoki, cola, banán, reszelt alma, későbbiek folyamán krumpli, nyálkás rizs. Fokozatosan kell terhelnie gyomrát.
Hazaér. Továbbra is fázik. Betakarózik, és órákat alszik. Aznap teljesen hasznavehetetlen.
Az est folyamán a bélmozgások arra utaló jelet adtak, hogy másnap ismételten a királyi helyre kap meghívót. A másnapi gyógytornáját át kell tegye. Morgolódás a pocakban. Menni vagy nem menni? Ez itt a kérdés. A nap folyamán közérzete nem a legjobb. Fázik? Melege van? Nyisson ablakot? Csukja be? Nézzen televíziót? Aludjon? Egyen? Ne egyen? Mit egyen? Fogalma sincs mivel tesz jót magának. Éhesnek mondjuk nem éhes. Étvágya nuku. Ha eszik, akkor a menülistája elég csekély: cola, keksz, banán, alma. Repetát még! Desszertnek úgy gondolja itt az ideje egy üres vagy nagyon vékonyan vajjal megkent, és sóval megszórt zsemlének. Néha teszteli gyomrát, mit bír. Evett már egy tál levest is.
Délután elindul édesanyjával, hiszen muszáj lábikóját rendbe tetetnie, mielőtt esetleg komoly kihívások elé nézne, még ezen a téren is. Emlékszik a kórház, és rehabilitáció után hazatérve be volt nőve a köröm, és mennyit szenvedett, mire sikerült helyreállítani lábikóját. Azóta csak egyetlen egy szakember kezébe adja, és így is három év elteltével is érzékenyek még a lábujjak. Kicsit jót tett a kimozdulás, hogy levegőn volt. A folyamatos hányinger reflexe azonban még nem akar megszűnni. Elég kellemetlen, mikor az utcán rájön, és elgondolja, vajon hányan hiszik azt, hogy most akkor itt kipakolja aznapi menüjét. Agyban már mindenféle elméleteket gyárt, vajon mitől lehet, és miért nem múlik el.
Hazaérve párja már otthon várja. Mindketten levertek, gyengék. Egyikük még nem gyógyult, a másikuk pedig a hétre dobta ki a taccsot. Szuper páros. Összeillenek, de hát ezt mindig is tudták. A pocak újra morgolódik. Ő maga úgy érzi fel van puffadva, csak tudná mitől? A sok gyümölcstől, vagy a kvázi üres zsemlétől.
Holnap új nap, új remények. Talán gyomor úr is majd másképp fogja gondolni magát, és megjavul.
♦ ♦ ♦ ♦ ♦
Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!
Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: