Kedves…
…sötét barna hajú, szoknyás “lányka”.
A te döntésed, hogy felszállsz az amúgy már ajtót is alig becsukó buszra, és nem vársz még egy járatot, amin lehet több helyed lett volna elsőre. Te döntöttél így, feltételezem, mert nagyon elfoglalt vagy kis világodban, és rohansz, hogy időben odaérj, ahova tart az utad. Erre szokták mondani, hogy időben indulj el.
Ha már úgy döntöttél, hogy éppen hogy belibbensz szoknyácskádba, az amúgy is tömött buszra, akkor észrevehetted, hogy nem véletlen nem megyünk beljebb. Mi ugyanis nem azon embertípusok vagyunk, akik ha akad egy gombostűnyi hely, akkor egyből bedugaszoljuk, hogy még levegőt se vegyünk, vagy a másik ne eressze ki a hasát, illetve ne tudjon fészkelődni egy pár millimétert, hogy minél kényelmesebben utazzon állva a tömött buszon.
Te úgy ítélted meg, hogy a testalkatodnak megfelelően pont van ott még egy kis szabad hely, így hát független, hogy hány emberen kellett átmásznod, eltipornod, fellöknöd, hogy te oda beficcenhes, elérted célod. Igaz, ez az akciód már kevésbé volt az emberek számára komfortos. Mit is érdekel téged, a lényeg a saját kényelmed volt. Az, hogy ha a busz kinyitja az ajtót, akkor ne üssön meg téged, ne lökjön fel. Érthető egyrészt. Másrészt pedig volt választási lehetőséged: felszállsz a buszra vagy sem. Ha Te választottad azt az opciót, hogy felszállsz, annak ellenére, hogy nem jó helyen vagy, és tömött a busz, akkor viseld is a következményeit. Én úgy szálltam fel ugyanarra buszra előtted kicsivel, hogy ez a busz volt a negyedik amit elengedtem, nem véletlen…
Már a tekinteteden láttuk, hogy izgága vagy, és mennél. Szemeiddel keresed az opciókat.. ahogy jött a következő megálló egyre inkább. Majd az ajtóban állva, neked egy lépés lett volna hátra lépned és elmenni az úttesten a következő ajtóig, ahol innen a sofőrtől láthattad, hogy vannak lyukak, inkább azt a megoldást választottad, hogy átgázolsz embereken. Hozzáteszem addigra már nem is jutottál előrébb, tehát nagyon értelmes és logikus döntést hoztál.
Kiszámítható volt az emberi butaságod, és szánalmasságod. Ezután jött egy újabb lehetőség. Felszabadult egy hely azon négyesben ahol ki van plakátolva, hogy prioritást élveznek bizonyos emberek az utazásban. Te akkor se néztél körbe, hanem fogtad magad és lehuppantál, majd vetted volna elő nyomkodni a telefonod, amire a testvérem tett egy igazán ironikus megjegyzést, és inkább elő se vetted. Tudtad, hogy rólad van szó. Láttam az arcodnak a kifejezését, és őszintén élveztem, ami az emberi butaságoddal párosult. Tudod, akinek nem inge, az nem fogja magára venni, de Te magadra ismertél. Bingó.
Mi viccesen elütöttük ezt a reggelt is. Nem rajtad, inkább a 99%-ban megnyilvánuló emberi butaságon, tudatlanságon nevettünk. Van az a pont, amikor már kínodban röhögsz. Én ezen a ponton táncolok minden reggel, mikor a magad fajtáddal találkozom.
Egész “közös” utazásunk alatt, ahol te kényelembe tudtad helyezni magad, míg én végig álltam – na jó, az utolsó 1 megállót ültem, igazad van -, csak az járt a fejemben, hogy sok szerencsét kívánjak neked majd a túloldali élethez. Ahhoz az élethez, ahol én vagyok immáron négy éve. Bírok állni, még bottal a kezemben is, akkor is, ha az állapotom reggel ramaty szar volt, amit nyilván nem láthattál rajtam, ellenben a közel egy méteres rózsaszín botot azt hiszem elég nehéz nem észrevenni, az ugyanis nem láthatatlan. Nem kiegészítő, mint a sárga kabátomhoz a hasonló színű sapkám, hanem egy segédeszköz. Ő célt szolgál. Hasznos célt számomra. Segít a járásban, ha a szervezetem felmondaná a szolgálatot, illetve segít az egyensúlyban, koordinációban, ha bárki át szeretne gázolni rajtam, és az állásban is. Meglepő, ugye?
Egy kemény leckét kaptunk az élettől. Olyat, amiben megtanított minket alázatra, türelemre, időre, és kompromisszumokra. Nem, mi nem fogunk követelni, fellökni másokat, hogy a nekünk kvázi kijelölt helyre – legyen álló, vagy ülő -, ugyan legyetek kedvesek számunkra átadni a helyet. Mi megoldjuk. Van bennünk akaraterő, kitartás, küzdés, és tudjuk, hogy sokszor a lehetetlent is hamarabb fogjuk megoldani, és teljesíteni, mint bárki más. Akkor is, ha ez nem szolgálja a mi kényelmünket, és nem érezzük magunkat mindig minden esetben komfortosan.
Mégis mi az, ami mellett egyszerűen nem tudok elsétálni,
vagy mi az amit nem tudok félvállról venni?
Az emberi butaságot, tudatlanságot.
Kedves…
… utazó társak.
Áruljátok már el nekem, hogy mi annyira nem egyértelmű számotokra? A felfestett kerékpártút azon személyek részére van, akik kerékpárral közlekednek, nem pedig azon személyek részére, akik két lábon. Utóbbiak részére ott a zebra, fehér csíkok az aszfalton, ha így könnyebben felismerhető. Az általában sárgán felfestett BUSZ feliratú útszakasz, valószínűleg azon kékre (bkk) vagy sárgára (volán) festett hosszú járművek részére van külön sáv létrehozva, akik utasokat szállítanak, és nem a többi gépjármű számára, akiknek van még mellett két sáv, ahol tudnak haladni.
Mit nem lehet megérteni azon, hogy a vannak bizonyos helyek a járműveken, melyek azoknak van kitalálva, felfestve, kitáblázva, akik prioritással él(het)nek. Ilyen az állapotos hölgy, a gyermekes, a babakocsis, a bottal közlekedő, a mankóval közlekedő, a járókerettel közlekedő, a rollátorral közlekedő, de még a kerekesszékkel közlekedő is.
Gondolkozz el, hogy Te mikor szállnál le a buszról azért, hogy ezen elsőbbséget élvező személy felférhessen, és ne ő várja meg a negyedik, ötödik vagy tizedik buszt, hogy ugyanúgy ugyanazokkal a jogokkal élhessen, mint te?!
Őszintén sokszor gondolkodom azon, hogy egy tévé stábbal kellene kimenni és felvenni, megnézni és a társadalom elé tárni, hogy mennyire nem törődünk a környezetünkkel, csak önmagunkkal. Vajon mennyien lennének előzékenyek? Mennyien szállnának le a tömött buszról, hogy a babakocsis, kerekesszékes felférjen? Mennyien adnánk át a helyet egy bottal közlekedőnek, vagy egy idősnek? Esetleg egy gyerekkel utazónak?
Nézz a tükörbe, és válaszolj őszintén a kérdésre:
Te megtennéd?
Egyet azonban ne felejts el: bármikor egy szempillantás alatt át tudsz kerülni a másik oldalra….
♦ ♦ ♦ ♦ ♦
Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!
Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!
Kommentek