“Bátran felvállalod önmagad!”

“Általában meglepődnek az emberek, hogy milyen sok minden kiolvasható a lóval való együtt dolgozásból, amelyből őszinte, érdekmentes visszajelzést, megerősítést és felismerést kapsz önmagadról, ösztönös viselkedésedről.”

– olvasható Udvarhelyi Hajnival készített interjúmban, mikor arról kérdeztem, hogy mi vár rám az általa megtartott lovas tréningen. 

Az interjúhoz kattints ide.

A mostani posztomban szeretném veletek megosztani az általam átélt élményeket, párhuzamosan Hajni értékelésével. A mai napom sok mindent tartogatott, és bevallom őszintén, az értékelést elolvasva egy olyan szintű visszacsatolást kaptam, amely könnyeket csalt a szemembe. Nem hiába írta Hajni, hogy őszinte, és érdekmentes visszajelzést kapunk egy állattól, legyen az ló, vagy más négylábú, kétlábú. 

Fotó: AHA Team – Istvánfalvy Mária

Egy gyönyörű domboldalra vezetett az utunk. A Cavallo Lovasudvar hatalmas, a táj gyönyörű, Toszkánába illő, a lovak pedig mintha egy ötcsillagos szállodában laknának. 

Az egész napos tréning résztvevői és főszereplői: Olga – a vezér kanca, Sárika, és Zorró. Partnerem a feladatokban egy másik hölgy volt, akit szintén Adrinak hívtak. Hajni mellett Ria volt, aki segédkezett, és fotózott a tréning alatt. Az első perctől kezdve egy barátságos környezet fogadott minket, barátságos, őszinte emberekkel. A tréning megkezdése előtt az ismerkedési fázisban Hajni mesélt a lovak életéről, viselkedésükről. 

Megismerkedésünket Hajni az alábbiakkal jellemezte: 

“Könnyen alakítasz ki párbeszédet, kapcsolatot bárkivel, őszinte érdeklődéssel figyelsz a másikra. Bátran felvállalod önmagad.”

Utolsó mondata megmosolyogtat, mert valóban teljes mértékben igaz rám. Bátran vállalom önmagam! Ez azt hiszem az írásaim során is átjöhet az olvasóim számára. Mindig minden körülmények között önmagam adom. Akkor is, ha az írásaimban arrogáns vagyok, és akkor is, ha nem. 

Fotó: AHA Team – Istvánfalvy Mária

A délelőtt folyamán különböző vezetési feladatok voltak. Egyéni és csapatmunkában. Bevallom a másik Adrinak úgy éreztem picit majd könnyebb lesz a helyzet, hiszen mint kiderült ő azért már egy ideje ugyanúgy foglalkozik lovakkal, mint Hajni. Mindig vannak bennem kételyek, még akkor is, ha legbelül úgyis tudom, hogy így vagy úgy, de megoldom és teljesítem a tőlem elvártakat. Legyen szó akármilyen lehetetlen feladatról szó. Mégiscsak elsőre vagyok egy olyan tréningen, ahol tőlem iciri-picikét széltében, hosszában, de nagyobb az állat. 

Az első vezetési feladatnál még nem igazán tudtam mit hogyan is fogok csinálni, csak az volt bennem, hogy “na jó, menjünk”. Ismeretlen volt a terep, és Sárikával is akkor találkoztam először, úgyhogy az első feladat, ami egyszerűnek tűnt és tűnik is, mégis egyfajta “bevezető” volt számomra, hogy felmérjem, kitapasztaljam a környezetem. A további feladatoknál már sokkal jobban magabiztos voltam, határozott. A sima egyszerű körbevezetéstől az akadály pályán át való vezetésig mindenben volt részünk. Adrival való együttműködésemet pedig egyszerűen a kölcsönös bizalom jellemezte, mindezt úgy, hogy életünkben először ott találkoztunk. Igazi csapatmunka volt a miénk. 

Fotó: AHA Team – Istvánfalvy Mária

Hajni a délelőtti egyéni és páros munkámat az alábbiakkal jellemezte

“Bátran, hősiesen beleálltál a feladatba. Az elején még nem ment a külső ingerekre figyelés, de ahogy kellő rutint szereztél, már tudtál arra is figyelni, hogy milyen hangok vannak a pályán kívül. Elfogadtad a másik segítségét, támogatását, az ötleteiteket megbeszéltétek, együtt valósítottátok meg.”

Egy félórás ebédszünetet iktattunk a programba. Szerencsére szép időnk volt, de azért jól esett az a húsleves, amit berendeltem magamnak. Kis pihenő, technikai szünetek után elérkezett a tréning második felvonása. A délután folyamán Hajni elmondta, hogy milyen feladatok várnak ránk. Na itt már jobban kételkedtem abban, hogy én ezeket hogyan is fogom megcsinálni? Merre is van a jobb és a bal kezem? Elérni, hogy a ló, mindenféle vezetőszár nélkül, majd azt tegye amit én szeretnék? Felkérni a ló lábát? 

Legelső feladatként a hátulról vezetést kaptuk. Őszinte leszek, én már mikor vezetni tanultam – anno tíz éve – is a tolatásnál se tudtam melyik kezem merre áll. A hátulról vezetés az, amikor mi magunk a ló mögött állunk – rúgó távolságon nem árt, ha kívül persze – és két száron navigáljuk a lovat. Elindítás, balra – jobbra kanyarodás (na nekem itt voltak problémáim), valamint megállás. Ami számomra totálisan fura volt, hogy nagyon gyorsnak ítéltem meg a tempót, amit elvileg én diktáltam, mégis a feladatot csinálva, olyan érzésem volt, hogy a ló elhúz engem. Külső szemmel Hajni és Adri elmondta, hogy egy teljesen normális tempóban hajtottam végre a feladatot, hiába érzékeltem én totál mást. 

Fotó: AHA Team – Istvánfalvy Mária

Hajni az alábbiakkal jellemezte a hátulról vezetési technikám

“Nagyon kitartó voltál, ennek köszönhetően a feladatot maximálisan sikerült megoldanod. A hétköznapokban ez a kitartás és megoldásorientáltság sikert hozhat neked.”

Ezután következett egy egyszerű feladat. Kérd fel a ló első lábát. Hajni megmutatta, hogy mi a technika. Mit láttam? Odament Olgához – a vezér kancához, oldalt megsimogatta, végig lefele egészen a lába alsó részéig, majd Olga megemelte első patáját, és az Hajni kezében volt. Egyszerű, nem? Nem! Igazi AHA, hát nem is olyan egyszerű. Ugyanis ha egy pici, szemernyi kis kétely van benned, hogy ühüm, “hát majd te odamész és akkor megsimogatod, és akkor majd ő feladja a patáját”, elárulom az életbe nem fogod Te felkérni egyik ló lábát sem, ő pedig szinte 100%-ig biztos, hogy nem fog megmoccanni neked egy dekát sem. Higgyétek el, tudom! Első körben ugyanis nem volt szerencsém. Olga bizony nem adta oly könnyen csak úgy oda a lábát, “kérlelhettem” én. Sokadig próbálkozás után nemcsak én, de Hajni is úgy érezte, hogy picit hanyagoljuk ezt a feladatot, menjünk tovább a következőre, és majd később, ha még nem lombozódtam le totálisan, akkor újra megpróbálom. A későbbiek folyamán, mikor alkalmasnak ítéltem meg Olgát számomra, magamtól – nem a tréner, és nem is a másik Adri hatására – megpróbáltam felkérni a ló lábát. Sikerült! (Bár kép nincs róla, de aki nem hiszi járjon utána!) 

Hajni az alábbival jellemezte mindkét próbálkozásom

“Kitartóan, figyelmesen dolgoztál ezen a feladaton – is. Tudtad, hogy mikor jó abbahagyni neked is, lónak is. Itt is látható volt, hogy figyelsz a partneredre. Nem felejtetted el, hogy újra megpróbáld, és megcsináld a „feladatot”. “

Ezután két feladat volt még. Az úgynevezett Picadero és a Terelés. Na igen, a Picadero. Ezt Hajni jobban eltudná mondani, de megpróbálom nektek körülírni. Lényege, egy kisebb elkerített rész, ami ideális a lónak, és neked is. A lovat bevezetik hozzád, leveszik a vezetőszárat, amit eldönthetsz, hogy kéred vagy sem a kezedbe, hogy a későbbiek folyamán azzal adj hanghatásokat. A ló tehát vezetőszár nélkül ott áll előtted. A feladatod, hogy elküld magadtól. Nem olyan egyszerű… Hajni segít mindenben, mondja és ha kell mutatja is a technikát, amit alkalmazva elvben sikerülni fog. Ne add fel, rohadtul ne add fel! Olgát kaptam, a vezér kancát. Nyilván nem hiába. Két vezér egy Picaderoban. Ki lesz a nyertes? Miután elküldted magadtól a lovat, érd el, hogy körbe-körbe menjen neked. Ügetni ügethet, de vágtázni tilos. Hidd el nekem örülsz, ha az a ló elindul arra, amerre Te szeretnéd, nemhogy ügessen. Ha gyorsabban mész, a ló is gyorsabban fog menni. Ha lassítasz, neki is lassítania kell. A főnök Te vagy! El kell érned, hogy a ló azt csinálja, amit Te szeretnél. Ehhez használhatod a hangod, használhatsz jelzéseket, és mindenféle hanghatást is adhatsz, akár vezetőszárral, vagy anélkül. Szerintetek? Két vezér…hmmmm finom feladat. Azt azért nem árt ha tudod, hogy a ló fülei élesek, ő ott bent azáltal érzékel. Tehát ha kint hallja, hogy egyéb hanghatások vannak, akkor aztán a figyelme nem éppen rád fog szegeződni. A feladatot teljesítettem, kép nincs, majd szóvá is teszem Riának. 🙂 

Nézzük a tréner hogy látta ezt a feladatomat

“Olga, a vezér kanca – Ez egy összetett feladat, ahol nagyon sok mindenre kell figyelni: magadra – kövesd a lovat, testtel, tekintettel; vedd észre, hogy milyen energiákkal, gondolataiddal hogyan hatsz a lóra; a ló – mozgására, reakcióira – fül, fej, nyalogat-rágcsál, szűkíti a kört; – ráadásul a vezérkancával dolgoztál. Megküzdöttél az elején, de sikerült megcsinálni!!!!  Nekem jó volt látni, hogy nem akartad lekenyerezni, „megvesztegetni” a lovat simogatással, duruzsolással hanem határozottan kitartottál a célod mellett, és minden lehetőséget kipróbáltál.”

Terelés. Ha idáig becsületesen küzdöttél, akkor most már ne add fel! Jó móka lesz. Főleg, ha egy olyan lovat kapsz, mint Zorró. A Picaderoban ugyanis Adri Zorróval dolgozott. Így láttam, hogy Zorró milyen lovacska is igazán. Hidd el, ha ő egyszer nem akar valamit, akkor aztán nem fogja megcsinálni. Ezenkívül mielőtt a feladatot elmondta volna Hajni nekünk, Zorró éles füleivel meghallotta, hogy fedelesen kívül futás van, így aztán megiramodott ő is a Picaderon belül. Örömében ugrált, szinte szárnyalt. Majd Hajni ezek után közölte velünk, hogy hát akkor itt van nekünk Zorró, meg az úgynevezett zseb (rudakból), ahova minden nélkül most nekünk Zorrót csak úgy simán be kéne terelnünk, és bent tartanunk. AHA. Gondoltam magamban. Egy szabadon szárnyaló, ugráló, ügető lovat én majd csak megkérek, hogy “Te, figyi má’ menj be szépen nekem oda, aztán egy pár másodpercig legyél már ott velem, köszi“. 

Adrival úgy értelmeztük, hogy külön – külön kell eme feladattal megküzdenünk, így átadtam a kezdési lehetőséget számára. Már javában igyekezett Zorróval szót érteni, mikor Hajni közölte, hogy ezt a feladatot nekünk egyszerre kell csapatban megoldanunk. A partnerem ebben a feladatban hagytam, gondoltam próbálja meg a maga módszerével, én úgy ítéltem meg, hogy ameddig Zorró ilyen jó kedélyes hangulatában van, sokra nem megyünk vele, így mikor a megnyugvás édes mámorát láttam rajta egész egyszerűen oda álltam a zsebhez, és a testtartásommal a zsákba navigáltam. Tény, hogy tovább is ment átlépve a rudat, de lényegébe betereltük közös erővel. De az érdekesség számomra ezután jött! Ugyanis megállva mind a hárman beszélgettünk, miközben én Zorrót simogattam. Aztán elvittem őt egy körre. Zorró követett, majd megállt egy földön fekvő tárgy miatt. Odaléptem, tovább simogattam, és próbáltam vele egy szinten rezonálni. A ló követett, bejött velem a zsebbe, és meg is állt bent. Hihetetlen jó érzés volt, hogy ezt mindenféle vezetőszár nélkül megcsináltam! A lelkemmel, a kisugárzásommal. 

Fotó: AHA Team – Istvánfalvy Mária

Hajni jellemzése

“Zorró – Érdekes volt látni, hogy a félreértés tisztázása után hagytad Adrit „dolgozni” a maga módszerével és nem kommunikáltatok, „csak” figyeltetek egymásra. A feladatot befejezted.”

Egy szuper nap volt! Őszintén én már alig várom, hogy egy picivel jobb idő legyen, és Hajnihoz és a lovakhoz ismételten ki tudjak menni! Hihetetlen élményt élhettem át az AHA Teamnek, Kőváry Anettnek (aki által lehet észre se vettem volna ezt a progamot), a partneremnek – Adrinak, Olgának, Sárinak és Zorrónak köszönhetően! 

KÖSZÖNÖM!

Fotó: AHA Team – Istvánfalvy Mária

Összegzés a trénertől: 

“Nyitott, érdeklődő, kérdező, megoldás orientált, saját eszköztár jó használata, új információk gyors el-és befogadása, alkalmazása, jó megfigyelőképesség, bizalomkeltő viselkedés, nagyfokú figyelem a partnerre (lóra, emberre) – vélt vagy valós igények kielégítése, helyesen mérted fel a lovak személyiségét.

Nyitott kérdés: A feladatok során többször kételkedtél abban, hogy meg tudod-e oldani az adott feladatot. Láss csodát, meg! Hidd el, hogy képes vagy bármire!

Érdemes szerintem megfontolnod, hogy mikor fogalmazod meg az igényeidet a másik számára, és mikor hagyod, csinálja a saját feje után, amit eltervezett.”

♦  ♦  ♦  ♦  ♦

Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!

Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!

Amennyiben kérdésed van, véleményed van a cikkről, oszd meg velem!