Mi az, ami egyáltalán nem tesz jót se egészségesnek, se valamilyen betegséggel küzdő embernek? A stressz.
A különbség talán annyi, hogy az utóbbi körbe esőknek elég egy icike-picike kis szelet a stressz tortából, és máris az egész szervezet, mint egy gép aktiválja magát: zakatol, pöfög, csörög, kalimpál.
Emlékszem, mikor az akut betegség lefolyása után az első kontroll vizsgálatomra érkeztem. Azon kívül, hogy kvázi ügyelnem kell arra, mit eszem, és mit nem – konkrét diétát nem kell tartanom -, egészségesebben táplálkozzam, mint eddig; valamint a mindennapos torna szerepeljen a napi listámon a pékáru, felvágott és a vaj mellett; ügyeljek arra, hogy ne éljek stresszes életet. Mintha ez úgy általában mindig minden körülmények között tőlünk függne. Sok függ a nézőponttól, ám azért az adott szituációtól és egyéniségünktől is.
Első elbukásom rá egy évre történt, mikor az énemnek köszönhetőn túlvállaltam magam. Az állandó őrlődés, a magamba fojtott gondolatok, az időbeni túlvállalások azt eredményezték, hogy egy jó fél évet újra magamra szánhattam, és kezdhettem előröl az addigi elért munkám, melyet a testemmel végeztem. Megszoktam már, hogy az életem nem nyíl egyenes pályákon vezet, hanem sokkal inkább a hepehupás utakon. Ahogyan azt is, hogy az én popóm alá soha senki nem fog tolni semmit. Minden egyes sikerért megküzdök. Szívességet már alig kérek, miután az emberek kilencven százalékánál az önzetlen cselekedett a későbbiek folyamán kiderül, hogy nem is volt annyira önzetlen.
Sokszor óva intenek. Figyelmeztetnek, mi az ami nem tesz jót a szervezetemnek. Nem mintha mindenki jobban tudná élni néha az életemet. Sokszor csak azt látják, amit látni akarnak velem kapcsolatban. Elkönyvelnek, de meg nem ismernek. Mosolyogni látnak.
Miután 2016-os bukásomból felálltam tudatosan ügyelek arra, hogy hol is van az a bizonyos határvonal. Néha sikerrel járok, és még előtte megállok, néha pedig átbillenek a másik oldalra. Sokszor utóbbit már csak akkor érzékelem, ha ismételten fellángolnak az érzetek.
A tavalyi évben vissza-vissza jött a bizsergés, zsibbadás mindkét kéz fejembe, karomba. Az idei évben azonban ez nem múlt el. Három napon át folyamatos volt a jobb kéz fejemben, tenyeremben az a fajta bizsergés, ami leginkább egy millió hangya mászkálására hasonlított. Nem tudtam mire vélni, hiszen átgondolva a helyzetem semmi olyat nem tettem, amivel átléphettem volna azt a bizonyos határvonalat. Azonban a környezeti hatások is ugyanúgy hatással vannak ránk, mint az, ha mi magunk erőltetjük meg saját fizikai képességeinket.
A héten a családi program a ki hogy van a maga náthájával. Ilyenkor sokan kérdezik, nem félek-e, hogy újra aktiválódni fog a betegségem? Hogyan hat egy náthás időszak az alap problémára, vagy hát a maradványtünetre?
Félni nem félek. Ha újra át kell élnem a Guillain-Barré Szindrómát, hát állok elébe. Miután egyszer már átéltem, így nemcsak a tünetekkel, de magával a folyamattal és annak súlyosságával is tisztában vagyok. Ha az van megírva az életutamban, hogy kétszer barátkozzam vele, akkor úgyis akármit teszek, a sors megajándékoz újra vele. A minden napos életemet nem azon rágódva élem, hogy mikor fog visszatérni a haverom.
Egy náthás időszak változóan hat az immunrendszeremre. Hiába tegnap ágynapot tartottam, egyáltalán nem vittem be kellő energiát táplálékokkal, ahhoz, hogy talpon legyek. Mindemellett pedig a túlélés jellemzi életemet. Minden egyes nap túlélni.
Mindezeknek a hatására ma reggel abszolút nem voltam toppon. Az ájulás, az öklendezés, és a combtól való érzéketlenség keveredett. Sokszor írtam már, hogy a kellemetlen érzetek, mint a bizsergés, vagy a mozgásban való koordináció kevésbé tud megijeszteni, mint az, hogy az erő elhagyja a testem. Mikor nem érzem újra a lábam, hiába a segédeszköz. Ott nagyon ott kell lenni fejben, hogy elhidd meg tudod csinálni.
Tovább tudsz menni, és nem engedsz teret a pániknak, a félelemnek, és a kételynek.
♦ ♦ ♦ ♦ ♦
Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!
Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: