Nem kell ahhoz nagyobb csapás érjen minket, hogy úgy érezzük elvesztünk. Nem tudjuk merre és hogyan menjünk tovább. A téli időszak az, mikor mindenkit, egy picit a hideg, az időjárás szeszélyes kiszámíthatatlansága, a napszakok sötétségbe burkolózása felemészt. Minden porcikánkkal alig várjuk a tavaszt, a nappalok hosszabbodását, a napfényt, és valamit még, amit hiszünk, hogy mindezzel együtt eljön: a remény.
Magunk mögött szeretnénk már tudni a zord időjárást, a depressziós hangulatot, a szürke kisegeres létünket, és szeretnénk úgy kitörni ebből a sötétségből, mint a napfény sugarai szűrődnek át a felhők halmazán. Levetni a téli kabátunkat, és egy lazább öltözékben mosolyra ívelő orcánkon érezni a napsugarak erősségét.
Az olyan típusú személyek, mint jómagam a decembertől február végéig terjedő időszakokban is igyekeznek megtartani pozitív életszemléletüket, egy-egy öltözködésben visszatükrözni a vidám színeket, mosolyogni a világra, hogy az visszamosolyogjon ránk.
Azonban mindahhoz, hogy egy új korszakot tudjunk kezdeni akárcsak az évszakok váltakozásában, magunknak is időt kell adnunk. Időt, hogy kellőképpen és megfelelően tudjuk lezárni a telet. Időt a változásra, és a változtatásra. Nemcsak évente egyszer – év évégén – kell(ene) felülvizsgálni belsőnket.
Az elmúlt hetek történései arra engedtek következtetni, hogy most, időt kell adjak saját magamnak. Időt a lelkemnek, a belső énemnek, időt az íráshoz vezető út visszatalálására.
Ha egy picit is úgy érzed, hogy letértél az utadról; vagy nem találod a helyed a világban éppen ott és éppen akkor, ahol jelenleg állsz; elvesztél; ne engedj tovább mások elvárásainak.
Állj meg. Pihenj meg.
Pihend ki azt az utat, amit eddig bejártál. Összegezz. Adj időt magadnak. Töltődj fel, töltsd fel az energiáid, hogy egy újult erővel, ahogy a Nap – ismét – előbújik bezárt kis világából, és ismét szabadjára emelkedik; úgy emelkedj fel Te is megerősödve.
♦ ♦ ♦ ♦ ♦
Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!
Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: