Ezotéria, misztikum, okok, tanítások. Fogalmam sincs mióta vonzódom én mindezekhez a témakörökhöz, de egészen bizonyos, hogy nem mostanság kezdtem el eme világot ilyen tekintetben picit másképp látni, mint mások. Hiszem, hogy vannak előre elrendeltetett történések életünkben – legyen az jó, vagy kevésbé ideális számunkra. Hiszem, hogy a véletlen, mint olyan nem létezik. Hiszem, hogy minden ember tanító és tanuló egyszerre. Más kérdés, hogy ő maga ezt elhiszi-e, felismeri-e, tudatosan éli-e ennek megfelelően az életét vagy sem.
Két hónap múlva lassan a küszöbén állok majd a negyedik születésnapomnak. Hiszen az, hogy a testem önmaga ellen indított sorscsapást, támadást, és hogy ezzel fizikai testem működését veszélybe sodorta immáron négy esztendeje lesz.
Emlékszem, ahogy sikerült meg és egyben ki is szabadulnom az első számú – azóta sem a pozitív oldaláról híres – kórházból; ott fekszem teljes biztonságban a másodszámú kórház intenzív osztályán, és egy hozzátartozóm a következőt kérdezi tőlem:
“Gondolkoztál már, miért kaptad a betegséget?”
A lehető leghülyébb időzítés volt akkor és ott ezt feltenni, hiszen jómagam épp azon gondolkodtam, hogy fogom majd újra életre kelteni egy megmozdíthatatlan százhetvenöt centiméter hosszú élettelen testet. Azonban a kérdés maga nem rossz! Csak rossz időben bukkant felszín alá.
Ezalatt a négy esztendő alatt nemegyszer ugyanis mindig vissza-vissza kanyarodom ehhez a mondathoz. Akár pozitív a siker, akár negatív az élmény. A kérdés újra és újra feltevődik bennem.
Hiszem, hogy oka volt annak, hogy az élet megálljt parancsolt. Hogy miért így, ahogy, és miért annyi ideig ahogy, és miért nem kevesebb jutott, vagy miért nem egy enyhébb lefolyás; sose fogjuk megtudni. Hogy ki miért mit kap, az élet hol vesz el, és hol ad; sose fogjuk megtudni. Egyben bízhatunk csak: minden okkal történik az életünkben, és minden minket szolgál. Még akkor is ha ez fájdalmas, ha kellemetlen, vagy épp az öröm könnyei gördülnek le arcunkon.
Mindemellett pedig hiszem, hogy aminek ránk kell találnia az ránk is talál. Tavaly nagyon sok albérletet néztünk meg a párommal, mégis a mostani az egyszerűen csak ránk talált. Nem hiszek a véletlenekben. Az egész költözés olyan volt, mintha odafentről segítenének nekünk. Minden hamar és flottul ment. Zökkenőmentesen. Olyan érzésem volt, mintha ennek már rég be kellett volna következnie korábban, de mivel nem következett be, ezért most zöld utat kaptunk az égiektől és minden szinte egymás után és gyorsan jött.
Néha a nők szokták leginkább mondani, hogy van az a bizonyos hatodik érzés. Nos lehet a lakásnál is ez működött. Azonban mi az ami működik mondjuk egy táskánál? Tudom, nőből vagyok. Mit szeret egy nő? Ékszer, cipő, táska. Azonban ezt most egy picit tegyük félre, hiszen sose voltam az a tipikus nőies nő. Utolsó vásárlásaim során pedig mindig a tudatosság vezérelt, vagy a különleges, egyedi termékek iránti tiszteletem. Most pedig valami megmondhatatlan vonzalom.
Egy ideje mikor elmentem egy üzlet előtt feltűnt a kirakatban egy hátitáska. Semmi extra nincs benne, te is látni fogod, de mégis hivalkodóan ott volt a többi táska között, és hívogatott. Nagyon sokszor sétáltam el az üzlet kirakata mellett, mindig megcsodálva színvilágát. Elhatároztam, hogy munka után hazafele úgyis arra kell mennem, bemegyek az üzletbe és megnézem testközelből. A nap folyamán még mondtam is a kolléganőmnek, hogy van egy táska… ráadásul hátitáska, de valahogy csábít. A maga érthetetlen módján.
(a fénykép nem tudja úgy visszaadni azt az érzés világot….)
Fotó: saját tulajdon
Azt is megmondtam, hogy kb. 5.000 forintra saccolom az árát. (miután ezt kimondtam azért titkon reméltem, hogy olyan 3-4 ezer között lesz). Miután megbeszéltük, hogy az adott üzletben ő is kiszemelt a maga stílusának egy táskát, így ketten vágtunk neki munka után a táskabirodalom felfedezésének.
Odaérve egész egyszerűen leakasztottam, ránéztem az árára: 4990 Ft. Mosolyogtam egyet, hiszen honnan tudtam én ennyire megsaccolni az árát, mikor az sosem látszott a kirakatból. Hatodik érzék? Egész hazafele vezető úton, és most itthon is csak néztem a táskát, és van benne valami; valami megmagyarázhatatlan, ez pedig nem más, mint:
Önmagam.
“Rád itt van szükség. nem véletlenül kaptad a lehetőséget a blogra. Nem véletlenül jársz nemzetközi konferenciákra, nem véletlenül vagy aki.”
♦ ♦ ♦ ♦ ♦
Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!
Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: