Rendíthetetlenül tovább

Majdnem napra pontosan egy hónapja írtam az utolsó bejegyzésem. Ez alatt az egy hónap alatt rengeteg minden történt velem. Bevallom sokszor alig vártam, hogy hazaessem, lefeküdjek az ágyra és aludjak. Nemcsak a blogom írására nem tudtam kellő megfelelő minőségi időt szentelni, de örültem, ha sikerült egy-egy sorstárssal beszélnem ez idő alatt, hiszen a fáradtsági szintem csak növekedett.

Márciusban volt alkalmam részt venni a Nemzetközi Plazma Kongresszuson, melyet itt nálunk Budapesten rendeztek meg. Ezzel egy időben meghívást kaptam az Olasz Nagykövetségre is, ahol ismételten kapcsolatokat építhettem ki. A jövőt nézve pedig ez nem rossz. Időközben elkezdtem az alapítványi háttér munkálatokat egy-két sorstársammal. Azonban megnyugtattak, hogy ez minimum egy-két éves munka, mire mindent előkészítünk annak érdekében, hogy létrejöhessen az alapítványunk. Szerencsére azért vannak segítők, akik már előttünk kitapostak egy utat, így talán az egy-két évet jó lenne ha idei évre le tudnánk redukálni. Ember tervez, …. 

A blogom mindig politikamentes és munkahelymentes volt. Ezt továbbra is így szeretném hagyni. Elég annyi, hogy jómagam eléggé másképp gondolkodok, mint a nagy átlag ember, így az elmúlt hét eseményei számomra nem igazán voltak meglepőek. Sokak számára talán igen. A végeredmény sem, ami engem illet. Egy ideje már tudtam – és nem hivatalos úton, hanem a józan paraszti eszemmel -, hogy el fog jönni a változás. A változást általában nem igen szeretik az emberek, kivételt képez ismételten szerény személyem. Ahogyan egyik kolléganőm fogalmazta én kirívok a társaságból, amit látok is, érzem is egy ideje és persze vannak dolgok, melyeket nagyon nehezen tudok már elviselni. Most nemcsak a józan paraszti eszemmel jött el az idő, hogy messzebbre lássak, körbe nézzek a nagyvilágban, hanem kvázi hivatalosan, köztudottan kialakult egy helyzet, mely egyenes út a változás irányába. 

Mindemellett az egy hónapban legalább három már meglévő sorstárs fordult hozzám, hogy ismételten olyan tüneteket érez, melyekkel kezdődött a betegség, számukra – még ha nem is konkrét segítség voltam -, talán a velem való beszélgetés kicsit megnyugtatta őket.  S persze volt olyan is, aki szándékosan vagy sem, de lefárasztott minket a viselkedésével, hozzáállásával. 

Sosem értem, ha van egy zárt csoport, ahol vannak adminok (vezetők) és szabályok, akkor miért kell egy jött-mentnek akadékoskodni, megkérdőjelezni bármit is. Gondolom az ilyen jellegű ember a munkahelyén is a sok miért kérdéseket teszi fel, ahelyett, hogy elfogadná, amit a vezetőség mond számára. Az általam létrehozott csoport zárt, csatlakozási szabályok vannak, egy-két levelezés után simán le tudjuk szűrni, hogy szükségeltetik-e nekünk közel 160 fős csoportba egy akadékoskodó, kötözködő egyén, akivel közel 2 hetes szenvedés volt bármit is elérni és megértetni. 

Az elmúlt tíz évem alatt egyszer sem kérdeztem meg a közvetlen főnökömet, hogy miért? miért úgy? nekem miért azt kell tennem, amit mond? és hasonlók. Egy zárt közösség se működik másképp. Persze nem szükséges hozzánk csatlakozni, ha valaki remekül elvolt eddig nélkülünk, mi is megvagyunk más nélkül. Inkább, minthogy egy bizalmon alapuló kis közösség egy oda nem illő viselkedés miatt felbomoljon, bizalmatlan legyen, klikkesedjen. 

A RIROSZ által lehetőséget kaptam, hogy részt vehessek egy Erasmus+ képzésen, mely a kommunikációról szól és természetesen angol nyelven tartják. Azt hiszem ideje lennem elfogadnom, hogy az angol valahogy nem szeretne az életemből eltűnni, így minden lehetőség jól jön, hogy erősítsem meglévő tudásom. A születésnapom után, mely jövőhét pénteken lesz, tehát bevonulok egy hétre és képzem magam. Rengeteg kötelezettséggel jár, így ismételten fogalmam sincs, hogyan fogok majd időt szakítani bármire is, de talán jó lesz kiszakadnom a megszokott kis mókuskerekemből és egy másik közegben lennem. Élménybeszámolót tervezek írni róla 🙂 

Szerencsére a közösségi oldalaknak pedig mindig emlékeztetnek az elmúlt időszak eseményeire, arra, hogy honnan és hova jutottam el. Így bárhogy is alakul az életem, azt az egyet elmondhatom, hogy rendíthetetlenül megyek tovább az utamon. 

♦  ♦  ♦  ♦  ♦

Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!

Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!

Amennyiben kérdésed van, véleményed van a cikkről, oszd meg velem!