Úgy gondoljuk, hogy a minden napos munkák mellett nincs időnk saját magunkra, még inkább azzal foglalkozni, hogy lelkileg hogyan is vagyunk. Őszintén, néha én magam is mocskos szarul, ám az Írástól Lélekig blog írója, Anna, ezt bizony nagyon is jól látta, mikor grafológiai elemzést végzett az általam megküldött levelem során.
Korábban az általa írt blog bejegyezésre lettem figyelmes, melyet IDE kattintva olvashatsz.
Miután már jó ideje, mondhatjuk a betegség óta érdekel az önismeret, a lelki fejlődés és miután tovább osztottam blogtársam posztját érdekes hozzászólások érkeztek, úgy gondoltam a lehető legjobb, ha saját magamon teszek egy próbát, éppen ezért álltam a sarat. Annával leleveleztük, hogy mi a teendőm: Írj egy levelet a barátnődnek a múlt hétvégéről, mérd meg az időt, melyet a levél végére írd fel nekem, aztán add fel postára az általam megadott címre és két hét múlva megkapod az elemzést.
Megtörtént.
Már a feladattal bajlódtam, mert mint az utolsó egy hónapomban ekkor is már túl voltam pörögve, ellenben teljesíteni is akartam, nem megváratni vele Annát. Barátnőnek levél? Utoljára talán szakközepes koromban írtam bárkinek is postán feladandó levelet. Barátnő? Kinek címezzem? Mi a francot írjak én az akkori múlt hétvégémről? Vajon mennyi idő az, ami alatt ezt teljesíteni kell? Ugye persze nyilvánvaló, hogy totálisan teljesen mindegy volt a címzett, a levél tartalma is, valamint kvázi nem ment úgy időre, hogy a leggyorsabban végezzem el ezt a feladatot. Engem mégis totálisan a részletek érdekeltek. Az eredményen meg is látszott mindez, még ha Anna nem is így fogalmazta meg, ahogyan most én nektek.
“A leveledet kibontva három fő benyomásom volt, az elemzésemet ennek kibontására, megértésére, az okok megkeresésére építem:
Az általam előírt mennyiség nagyjából 6-7 perc alatt teljesíthető. Te mégis 2-3 perc alatt teleírtad a papírt. Kevés idő alatt, nagy betűkkel, hatalmas sor- és szótávokkal oldottad meg, hogy egy teleírt A/4-es lapnak nézzen ki: közben pedig rengeteg az üres hely. Kérdés: Miért nem vetted komolyabban a feladatot? Miért akartad kevés energiával megúszni – hiszen éppen rólad van szó, magadat kellene megmutatnod nekem. Látszólag teleírtad a papírt – valójában keveset mutatsz. Ezért vagy nehéz eset grafológiai szempontból: vizsgálhatóság szempontjából az alsó határon vagy, nagyon nehéz volt összeszednem a megfelelő számú mérést – egyszerűen kicsi a betűszám.
Az írásod zárkózott, formahangsúlyos, erős megfelelni vágyásról tanúskodik. Közben mégsem igyekeztél alapos munkát adni. Ez ellentmondás. (És erre nem indok, hogy nem volt mit írnod. Ha nagyon akarsz, tudsz.)
Az ováljaid (a,o) az önértékelés betűi: feltűnően nagyok, szinte hivalkodóan szélesek. Közben viszont aránytalanok, felülről lapítottak. Azaz az önbizalmad nincs a helyén, csak látszólag.”
Anna által megküldött írás elemzésem 9 oldalas. Hosszú poszt születne, ha most szóról szóra szeretném nektek ide az egészet bemásolni, inkább csak egy-két gondolatot osztanék meg, hogy lássátok mennyire is pontos munkát végez Anna, mennyire is szükséges, hogy mi magunk tisztában legyünk mit mutat meg saját lelkünk mélye? Anna elemzését azóta többször is elolvastam, emésztem és azt kell mondjam szinte tökéletes jellemzést adott számomra úgy, hogy nem ismeri életem születésem óta. Ő csupán az életem azon szakaszába cseppent már bele, amikortól itt a cafeblogon blogolok. Sosem beszéltünk gyerekkorról, kamaszkorról, felnőttkorról, akadályokról, problémákról. Annyit látott belőlem eddig, amennyit a blogolás által, a betegségem által megismert.
Anna “lefuttatott” három diagramot, ezután pedig egy általános személyiségképet írt, melyben az alábbi területeket: mentális képességek, önmagamhoz való viszony, szociabilitás, érzelmek, energiák, motivációk, munka fejti ki bővebben számomra. Ezután pedig következett egy összegzés.
“A Te írásod elsősorban arról árulkodik, hogy nehezen ismered be, ha valami számodra nehéz, megoldhatatlannak tűnik.”
“Te egy harmadik utat választottál, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon: írtál is, meg nem is. Nem vállaltad fel, hogy nem teljesíted a feladatot, ezért „tele” írtad a papírt. De nem is adtad fel, megcsináltad.”
Annám, ezt nagyon jól látod. Ahogyan nem szeretek segítséget és szívességet sem kérni. Ha netán mégis ezt tenném, előtte egy sor rágódás és őrlődés is szokott lenni, hogy tényleg saját magamnak is belássam, hogy valami már túl sok, nem birkózom meg vele, valamint a megfelelő embertől kérjem a megfelelő segítséget. Ami a feladatot illeti, az elején leírtam, hogy miért értek Annával ebben is tökéletesen egyet. Anna általi visszacsatolás pedig ismét eszembe juttatta a lovas tréning által elhangzottat, mikor is tudtuk, hogy egy adott feladatmegoldás sem nekünk tréningen résztvevőknek, sem a lónak nem lesz jó, mégis végrehajtottuk és megoldottuk a nem szeretem feladatot is. Ott sem mondtam nemet egy feladat elvégzésénél, nem adtam fel, megcsináltam.
“Túlzottan kritikus vagy, nehezen bocsátasz meg magadnak, félsz mások megítélésétől. Ezért nagyon nehezen engedsz magadhoz közel másokat, félsz megnyílni. Magányba, egyedüllétbe menekülsz, határozott szeretnél lenni és erős. Nem látod, hogy nincs mitől tartanod. Számodra támasz a gyerekkorod, erős hátteret jelent. A negatív élményeket viszont nem tudod elengedni. Talán nem is tudsz arról, mennyi fájdalmat hordozol.”
Nagyon jó az elemzés, mert teljesen egyet kell értenem Annával. Saját magammal szemben vagyok a legnagyobb kritikus. Félek-e ma már mások megítélésétől ebben nem teljesen értek egyet, de az biztos, hogy az elmúlt harminckét évem tapasztalatai, megélt események alapjául szolgálnak arra, hogy nagyon nehezen engedek magamhoz közel másokat. Ha lehetne így fogalmazni szerintem senki nincs a világon, aki ugyanolyan jól ismerne engem, mint én saját magam. Még a szüleim sem tudják olykor mi zajlik le bennem.
Annám, sajnos vagy sem (ez is nézőpont kérdése), pontosan tudom, hogy mennyi fájdalmat hordozok magamban. Ahogyan azt is, hogy én ezeket tudatosan próbálom lent tartani a mélyben. Tudatos és folyamatos önkontroll alatt- ahogy írtad is az elemzésben. Egy-egy sérülés, fájdalom esetén nem megélni azt, hanem átugrani, haladni előre, cselekedni, nem megállni, nem benne ragadni.
Ha valaki azt hinné Anna csupa csupa negatív gondolatot írt nekem le az elemzésbe, elárulom, hogy nekem ezek nem negatív gondolatokként jöttek át, hanem amolyan visszacsatolásként, melyet én már egy ideje tudok saját magamról. Másrészt azért Anna elemzésében vannak pozitív gondolat sorok is, íme közölük, most néhány.
“Jó értelmi képességekkel rendelkező, intelligens ember írását vizsgálhattam, akinek a gondolkodása megfontolt, előrelátó.”
“Szereted az életet, a jelent.”
“A kritikai képességed nagyon jó. Megfigyelsz, gondolkodsz, elemzel. Tudsz fontossági sorrendet állítani, képes vagy eligazodni a lehetőségek között, helyesen ítéled meg, mi is lenne az adott helyzetben a célravezető. Van tartásod, vannak elveid. Jó az ítélőképességed, a realitásérzéked megfelelő.”
“Szeretsz emberek között lenni, megfigyelni, szemlélődni, miközben vonzó személyiség vagy.”
“…nincs igazán beilleszkedési szándékod”
“Fegyelmezett vagy, kiszámítható, érzékeny, óvatos, zárkózott.”
“Az anyagiak nem bírnak különösebb jelentőséggel az életedben, amit csinálsz, inkább szenvedélyből vagy elhivatottságból, elhatározásból teszed.”
“Van benned kitartás, monotóniatűrés.”
“Vonzódsz a közösséghez, de nem szorulsz irányításra, képes vagy az önállóságra.”
Köszönöm az Írástól lélekig blog írójának, Annának, hogy elvállalta, elemezte a saját kézírásom.
Te vállalnád az íráselemzést?
Szembe mernél nézni Önmagaddal?
Lelkeddel?
♦ ♦ ♦ ♦ ♦
Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!
Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: