Kiskertemben

Kiskertemben. –

Egyetlen mondat, mégis megannyi fantázia társul(hat) hozzá.

Kimondva, leírva a saját fantáziám egy barna hajú lányt képzel el nekem háttal ülve a zöld területen törökülésben. Körülötte rengeteg szép, különböző formájú, színű és illatú virág. 

A valóság mindeközben csupán a barna hajú lány, aki én magam volnék. Kiülve a panel lakásunk padlózatára, magam elé téve a laptopom, tőlem balra is – jobbra is növények, s én csak nézek az ég felé elveszve a felhők sajátos szépségében. 

< >

Levegő. Táj. Csend. Virágok. Felhők. Érzések.

Gondolatok az elmúlt időszakról. 

Rég írtam….

Formailag ugyan több, mint egy hónapja mondhatnánk, de tartalmilag és érzésileg, amolyan szívvel lélekkel, van az több is. Az élet egyik napról a másikra adja folyamatosan a tennivalókat, mi pedig emberek sodródunk az árral, észre sem véve, hogy ismételten megint megannyi pillanatról maradtunk így le. 

Elragadott a mókuskerék, beszippantott a sok tennivaló, az a bizonyos “mindig van valami” érzet. Monotonitás, egyhangúság, körforgás, újabb és újabb megoldandó feladatok. Míg más tejben-vajban, addig jómagam lelki és fizikai fáradtságban fürödtem. 

Az elmúlt időszak a lezárásról, a keresgélésről, a felülvizsgálati dokumentációk begyűjtéséről, s a valami új elkezdéséről szóltak. Mindeközben pedig csak egyetlen egyet felejtettem el:

ÉLNI

és

MEGÉLNI.

Itt az ideje a melankolikusnak is nevezhető állapotból kitörni és újra köztetek lenni 🙂 

♦  ♦  ♦  ♦  ♦

Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!

Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!

Amennyiben kérdésed van, véleményed van a cikkről, oszd meg velem!