Az elmúlt négy év alatt megszoktam, hogy sokszor kapok olyan megkereséseket, melyek alapvetően nem tartoznak a GBS/CIDP betegséghez, csak tünetekben hasonlók, vagy esetleg jó valakinek elmondani, ha hasonló egészségügyi helyzetet élt át az illető, mint jómagam.
Bő egy hónnappal ezelőtt vagy van az már kettő is talán, azonban egy tavalyi cikkem kapcsán érkezett megkeresés. Tavaly az OKVAGYOK! Mentális Show-n vettem részt, ahol Pirner Alma is a fellépők között volt. Őszinte leszek, a többi fellépő mellett számomra Ő volt az, aki tarolt, ott és akkor. Annyira megfogott az Ő személyisége, hogy utána megkerestem és készítettem vele a blogomra egy interjút. Erre az interjúra talált rá Dida.
A felkérésben először is hogylétem felől, másodszor pedig a rúdtánchoz állásom felől érdeklődött. Életemben egyszer láttam rudat, mikor a betegségem után tesóm által szervezett reptér-látogatás folyamán megállva a tűzoltóbázisnál odamerészkedtem egy fotó erejéig egy rúdhoz.
Íme az első rúdtáncos produkcióm 2015-ből…
Szerintem egész jól mutatok, nem?
Az eredeti ötlet ami Didának kipattant a fejéből az idő rövidsége miatt nem valósulhatott meg abban a formában, amilyen akarta volna, de ugye nincs lehetetlen?
Prágából hazautazott, s ez idő alatt személyesen is meglátogatott otthonomban. Addigra pedig már tudtam, hogy Dida egy profi fotós. Szerette volna megmutatni számomra is, hogy mennyi minden ott rejlik bennem, hogy hiába gondolnám problémáknak az elém gördülő akadályokat, képes vagyok áthidalni őket és mindig is képes leszek rá. Hinnem kell magamban, s időnként helyre kell billentenem a saját önbizalmam is.
“Divatos holmikat bárki vehet magának,
stílust azonban nem.”
/Giorgio Armani/
Fotó: Dida – Kocsis Ildi
Őszinte leszek. Kiérve a helyszínre azt gondoltam, hogy ó de jó, négyen lányok, simán elbénázok majd, nem érzem magam feszélyeztetve. Egészen addig tartott ez az érzés, míg a lányok olyan koreográfiákat nyomattak a rúdon, hogy csak álltam és bámultam. Figyeltem minden egyes mozzanatukat, technikájukat, izomzatukat. Röpke fél órán belül nemcsak én álltam ott bambuló tekintettel, hanem ezernyi túrázó, kerékpározó, siklóernyős volt ott és a kispadról nézve, valamint egy két fotót lőve ez egészen kényelmes is volt számomra.
Azonban egyre inkább közeledett az idő, hogy Dida engem is bevessen, vagyis a lányok által bevezessen a rúdtánc technikák egy kis szeletkéjébe. Na itt volt az, hogy én már pedig nem. Tuti nem fogok a lányok produkciója után ott bénázni a többi ember előtt. A csajok nem hagyták, hogy megfutamodjak a feladat elől. Őszintén azt gondoltam, hogy totál égés lesz az egész. Hiszen nekem nincs olyan állóképességem, erőnlétem, hogy magamat a rúdra parancsoljam és a “mukodj” elv sem vált be hiába is próbáltam, hogy én legyek a nagy varázsló.
A profi rúdtáncosok is be voltak avatva, hogy mit éltem át, min mentem keresztül, hogy én ott a rúd közelében egy porcelán baby vagyok, akire nagyon kell vigyázni, aki nem tud akármit megcsinálni, s Dida is figyelt minden egyes szisszegésemre is, mivel a rúdtánc talpazat bizony a tűző napon egy icurka-picurkát felforrósodott.
Mondhatom, hogy felforrósodott a talaj alattam 🙂
Pár perces kattintgatások után a rúdtáncos hölgyektől elköszöntünk, s mi tettünk még egy kis erdei kitérőt, ahol Dida a szabadban örökítette meg szerény lényem. Ezeknek a képeknek még csak a nyers változatai vannak meg, de akárhányszor nézem magam végig hihetetlen mód jól és jó nézőpontban kapott lencsevégre.
Most pedig nézzük milyenre is sikeredett a
“totál gáz leszek” (szerintem) rúdtánc fotózásom
két profi rúdtánc oktató és egy profi fotós társaságában…
.
.
.
Didának köszönhetően ismételten egy önbizalom növelő úton vehettem részt. Kihozta belőlem azt a maximumot, amit ki lehetett hozni ott és akkor, az állapotomnak megfelelően úgy, hogy viszont látva saját magam büszkeség töltötte el szívemet.
KÖSZÖNÖM!
Dida munkáit EZEN a linken éritek el, honlapját pedig ITT találjátok meg.
♦ ♦ ♦ ♦ ♦
Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!
Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: