Emlékszem még rá, amikor a betegség után hazatérhettem, és az utcai közlekedésre szoktattam magam vissza, majd hetente egyszer megpróbáltam meglátogatni a munkahelyem. Érdekes kérdésekkel bombáztak.
Leginkább az érdekelte, az embereket, hogy van-e pasim. Sokszor felidegesítettem magam az ostobábbnál ostobább kérdéseken, hiszen egy év kiesett az életemből, újra kellett tanulnom mindent. Abban az időszakban azon dolgoztam, hogy egyedül, bottal a kezemben is el tudjak jutni A-pontból B-pontba, így elhihetitek, hogy egy olyan kérdés, van-e pasim, kiverte nálam a biztosítékot. Akkoriban ugyanis nem a pasi szerzésen dolgoztam, hanem azon, hogy egyáltalán vissza tudjak illeszkedni valahogyan a társadalomba. Őszintén szólva nagyon sokáig kételkedtem abban, hogy nekem egyáltalán lesz egy olyan párom, aki úgy fogad el, amilyen vagyok.
Idén lesz 2 éve, hogy együtt vagyunk a párommal, s idén lesz 1 éve ebből, hogy együtt is élünk. Jöhet tehát az újabb témakör: az esküvő és a gyermekáldás. Valahogy az emberek úgy vannak kódolva, hogy ha nincs pasid, akkor folyton azt kérdik, mikor lesz már. Ha meg már van, akkor pedig állandóan az esküvő és a gyermek kérdéskörrel bombáznak. Van gyermeked? Akkor jöhet a következő szint! Mikor lesz kistesó?
Fotó: pixabay.com
A szülés témaköre engem sem kerül el. Aki még nem teljesen volt tisztában azzal, hogy min is mentem keresztül, annak azért logikus kérdés, hogy szülhetek-e. Akik pedig tudják, hogy párkapcsolatban élek, számukra pedig azért evidens, hogy az esküvőről és gyermekáldásról kérdezzenek.
Kislányként én még sátoros lagzikba jártam vidékre, aminek a hangulata nagyon tetszett. Aztán, ahogy nagyobbacska lettem, én is átestem némi szerelmi csalódáson, láttam ezt–azt a környezetemben. Mára már azon az állásponton vagyok, hogy ha férjhez is megyek, mindenképpen ragaszkodni fogok a házassági szerződéshez, de nem vágyom sima fehér ruhára és arra, hogy az oltár elé kísérjen bárki is. Számomra elég egy két tanús, szűk családi körös házasságkötés, ugyanis nem a templom, nem a pap, és nem is a papír fog két embert összekötni egy kapcsolatban. Sőt elárulom, hogy nem is egy gyermek.
Persze az egomnak azért jól esne, ha a párom megkérné a kezem. 😉
Fotó: pixabay.com
A szülés számomra kétely, homály, félelem. Szeretem a gyerekeket, s régen nagyon is akartam gyereket. Mióta azonban a GBS-t átéltem, a gyerekekkel töltött időmben sokszor mélázom azon, hogyan tudnám én ezt csinálni. Jól, helyesen. Nem, nem a nevelés a kérdőjel számomra. Tény és való, hogy a mai gyerekek többségénél a neveltetés – már, amit én értek ez alatt – hiányzik. Sokkal inkább tartok attól, hogy már maga a terhesség mit hoz elő a szervezetemből. Ha el is jutok a szülésig, vajon maga a szülés mit hoz ki belőlem?
Köztudott – legalábbis én mindig hangsúlyozom -, hogy mindenre van példa. Én már olyat is tapasztaltam, hogy a terhesség harmadik hetében került lélegeztető gépre egy hölgy GBS-el, s mire a szülés ideje eljött, addigra felépült, egészséges életet adott gyermekének. Természetes szülés helyett, igaz császármetszéssel.
Ott van Holly Gerlach esete, aki pedig a szülés után három héttel került életveszélyes állapotba (szintén GBS-t diagnosztizáltak nála). Az is köztudott, hogy aki egyszer a GBS-t átélte, bármikor újra átélheti. Jómagam olyan típus vagyok, aki szereti reálisan látni dolgokat és – amennyire lehet -, mindenre felkészül. Így tehát a szülés maga is akár egy veszélyforrás lehet számomra. Éppen ezért, ha odakerül a sor, szeretnék amennyire lehet tudatosan felkészülni rá.
Fotó: pixabay.com
Előre azt sem lehet tudni, hogy természetes úton vagy császárral szülhetnék. Ez is nyilván az adott állapotomtól, izomzatomtól fog függni.
Ha most azt kérdezné valaki, hogy mit tapasztaltam az elmúlt négy évem során saját csoportomban, akkor a válaszom, hogy a szülés témakörére is volt ilyen vagy olyan példa. CIDP esetén (krónikus GBS) volt, akinek nem engedték, hogy babája legyen. GBS esetén volt, aki természetes úton, volt aki pedig császárral szült.
Ha már mindenre fel szeretnék készülni, nyilván majd az adott helyzetben elsődlegesen az orvosaimmal fogok konzultálni, hogy nekem és a leendő babának mi a legoptimálisabb szülési verzió. Mindenáron nem fogok a természetes szüléshez ragaszkodni, ha testem nem lesz rá alkalmas. Azon kívül, hogy ismerőseim körében természetes és császáros szülésre is van példa, az ember általában a modern technikát is igénybe veszi, hogy mindenről jobban tájékozott legyen.
Fotó: pixabay.com
Éppen ezért örültem, mikor Kiss Verus, aki egyébként a Császárvonal-projekt kreatív vezetője, megemlítette egy közösségi csoportban a Császárvonal androidos applikációt. Letöltöttem és ámulva láttam, hogy mennyi minden hasznos információt talál meg az ember lánya, akkor is, ha még nem szült, ha csak fog szülni, s akkor is ha nem feltétlen császárral szül.
Az applikáció mindenre felkészít. Legyen szó a szülés előtti teendőkről, a kórházban eltöltött időszakról, a gyermekágyi időszakról, vagy a gyermekágy letelte utáni időszakról, az olvasó több oldalnyi információhoz jut hozzá. Érdemes elolvasni a GYIK menüpontot, ahol szintén hasznos kérdések és válaszok találhatóak meg. Mindehhez pedig megvásárolható az applikáción belül, egy 13 részes videó anyag, melyet gyógytornászok segítségével állítottak össze.
A Császárvonalról többet ITT olvashatsz, magát az applikációt pedig te is eléred az alábbi LINK-en. Fontos tudni, hogy jelenleg folyamatban van, hogy iOS készülékekre is le tudják tölteni a hölgyek. Kövesd őket közösségi oldalukon is, melyet ERRE kattintva érsz el.
A gyermekvállalás egy komoly döntés, még nagyobb felelősségvállalás az életben.
Fotó: pixabay.com
♦ ♦ ♦ ♦ ♦
Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!
Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: