Szeptember közepétől október végéig zsúfoltra sikeredtek a napjaim. Tudtam ezt én már jó előre, mégis a szervezetem utána kétszer is úgy gondolta, hogy pihenésre kényszerít. Hiába a pszichés felkészülés, az csak arra elég, hogy túléljem az adott időszakot, menjek, csináljam, tegyem a dolgom. Majd jön a pihenés, amikor is érzem, hogy mennyire is elfáradt a testem, lelkem.
Korábban már említettem, hogy ez év márciusában kaptam egy meghívást egy nemzetközi kongresszus előestéjére, ahol is rengeteg ember előtt kellett beszélnem angolul a magyar GBS/CIDP-s betegek helyzetéről, a kezelésekről, a problémákról. Ezzel kapcsolatos félelmeim, kételyeim, s hogy hogyan is sikerült ITT visszaolvasható.
Akkor még nem tudtam, s nem is gondoltam, hogy lesz folytatás. Azonban valamikor a nyár folyamán jött egy levél, hogy lesz egy nemzetközi konferencia hívás, ahol is megbeszéltük, hogy ennek a beszélgetésnek lesz folytatása mégpedig szeptember környékén. Jöttek a levelezések, megvolt a dátum, s megvolt a helyszín is. Miután jeleztem, hogy egyedül hosszabb úti célokra nem utazom a GBS óta, így jeleztem, hogy amennyiben lehetséges úgy a leendő alapítványi kollégámmal utaznék ki. Mindent lebeszéltünk. A helyszín most Brüsszel. Egész pontosan Zaventem repülőtere és az ott található hotel volt. Izgalommal vártuk a megadott időpontot. S hitetlenül hálásak voltunk, hogy nemzetközileg mennyi támogatást kapunk.
Fotó: saját tulajdon
Az utolsó pillanatban pedig elkezdtünk agyalni azon, hogy mit is fogunk mi a meeting után – amely 16 órakor véget ér – csinálni egészen a repülőgépünk felszállásáig, aminek pontos időpontja 20:55 volt. Csak kézipoggyászunk volt, így akárhogy is számoltuk volt 3 óra üres járatunk, amit értelmesen szerettünk volna eltölteni, nem pedig a telefont nyomkodva ülni Zaventem repülőterén és várni, hogy mikor is tudunk becsekkolni. Az utazásunk hétfői napra esett, előtte pénteken kezdtem el feltérképezni, hogyan is tudnánk valahogy várost nézni.
Keresgélve az interneten beütve, hogy taxi Brüsszel, rögtön az ötödik link “MagyarTaxi” néven felkeltette az érdeklődésemet. Rákattintottam, megnéztem az oldalt és azt láttam, hogy van magyar taxis kint Brüsszelben. Ez az! Ő kell nekünk! Péntek volt, hétfőn indulás. Nem baj, próbáljuk meg a lehetetlent, hogy itt egy hétvége alatt majd lebonyolítom a businesst. Miután a honlapon a lehetőségeink menüpont alatt megtalálható a városnézés opció, így gyorsan billentyűzetet is ragadtam, s már írtam is, hogy mi pontosan ezt szeretnénk szűk 3 órában teljesíteni.
Még aznap érkezett a korrekt válasz. Minden fontos információt leírva: milyen közlekedésre kell számítani egy hétfői napon, hova tud bejutni a taxis ahova mondjuk tömegközlekedéssel nem lehet, az ár milyen időintervallumra vonatkozik s ez esetükben mennyire emelkedne. Már a honlap úgy van összerakva, hogy minden információ még az is rajta van, hogy ha nem őket választanánk mire is kell figyelni az országban a taxikat érintőlegesen, a válasz levél is nagyon korrektül minden információt tartalmazott. Érdekelt, hogy mennyi mindent tudunk megnézni 3 óra alatt a taxival úgy, hogy közben igen kiszállhatunk, készíthetünk fényképeket, megállhatunk és akár több időt is eltölthetünk ott, ahol mi akarunk. Ráadásul annyiba kerül taxival várost nézni, amennyiért a hazai taxis Szentendre – Liszt Ferenc repülőteret oda-vissza megtette városnézés nélkül 🙂 A taxiban készpénzzel és bankkártyával is fizethetünk, valamint számlát is kapunk.
Hétvégén meg is kaptuk az úti tervet
Fotó: “MagyarTaxi”
Mire elég a repülőtértől számítva 3 óra?
A meeting végeztével – amivel picit megcsúsztunk, s amit jeleztem is a taxisofőrünknek – a hotel recepciós részében megvilágítva volt a nevem a könnyebb egymásra találás véget. Bemutatkozás után, tegeződésre váltottunk, s elindult a 3 órás kis kalandunk. Gábor a sofőrünk olyan városnézést és idegenvezetést rittyentett nekünk ez idő alatt, amit szerintem még egy idegenvezető is megirigyelhetne. Mesélt az életéről, ahogyan mi is nagy vonalakban, hogy mit is keresünk itt, mit éltünk át ami minket idáig elvezetett.
Reptèrről indulva a belváros felé elmentünk az újonnan felavatott NATO épület előtt , innen egyenesen tovább a Cinquantenaire park felé. Ez Belgium megalapításának 50. évfordulójára lett építve. Hatalmas park két nagy múzeummal. Innen néhány perc alatt az Európai Bizottság, az Európai Tanács és az Európai Parlament épületéhez értünk.
Tovább a belváros felé megnéztük a Belga Parlament épületét, a régi királyi palotát, amelyik most már csak reprezentációs alkalmakra van kihasználva és a belváros egyéb nevezetességeit: főtér, pisilő kisfiú (Manneken Pis), régi városfalak, Szent Mihály Katedrális, stb. Taxisunk elmondta, hogy egyébként van már pisilős kislány is, de az különösebben nem érdekelt minket. Külön kérésre volt alkalmunk még egy ajándékboltba is betérni, mint tudatos vásárlók – vigyünk valami hűtőmágnest haza – minimális időt töltöttünk vásárlással, hogy több jusson a látványosságokra.
Tovább a város másik felén kifelé elindultunk a Bazilika felé. Ez Európa 3 legnagyobb katolikus temploma, aminek hogyha látogatási időn belül érkeztünk volna – 18 óráig volt nyitva, mi pedig 18:05-re odaértünk -, a majdnem 100 méter magas kupolájába felmehettünk volna. Erről lecsúsztunk, de így is hatalmas élmény volt 🙂
Fotó: saját tulajdon
Innen tovább mentünk a Belgium jelképévé vált Atomium épülete felé ez az az acél molekula formájú épület amely az 1958 es világkiállításra lett építve. Errefelé van a királyi palota (az igazi ) és egy- két szép épület mint például egy eredeti japán pagoda és egy kínai pavilon is, amit szintén még az 58 as világkiállításra építettek.
Pontosan 19 órára vissza is értünk a repülőtérre, így időben be tudtunk check-olni, majd minimális várakozás után pedig fel is szállhattunk a hazafele induló járatunkra. Hosszú, fárasztó nap volt, tele élményekkel, de…
…MEGÉRTE!
♦ ♦ ♦ ♦ ♦
Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!
Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!
Kommentek