Bevallom őszintén a tavalyi év második felében megcsúsztam, szétestem, persze képletesen értve. Voltak/vannak családon belül is egészségügyi problémák, nem beszélve a párkapcsolatiról (nem a sajátomról!). Munkahelyet vàltottam, ami szintén nem volt sima liba. Az előző cég könyvelője rosszul számolt rosszul fizettek ki. A javított papírok egy része nálam a másik még nem. Az új helyen a könyvelő pedig időszakosan nem adta meg a 2 nap (1,68-ra jön ki pontosan) szabadságot és nem is akarja úgyhogy mondhatni ott is szépen “bemutatkoztunk” egymásnak. Mindezek ellenére újra tanulok valamit az új helyen, s olyan feladatot végezhetek, melyben jó vagyok.
Valljuk be a fejem felett összecsaptak a hullámok, én pedig evickéltem kifelé a viharokból. Hol csak dühöngtem, hol sírtam, s volt mikor a vírusos fosástól hasmenéstől rohangáltam fel és alá a lakásban. Nyilván nyugtalan lelkemnek a végére testi tüneteket kellett produkálnia.
Őszintén már nagyon vártam, hogy letudjam 2018-as évet.
Senkire és semmire se voltam kíváncsi. Önzőség lehet, de úgy éreztem magam, mint akitől mindenki várja, hogy oldja meg a problémáit, de hogy én hogy vagyok senkit se érdekelt.
Év végére elvonultunk párommal és baráti társasággal vidékre. Csodálatos négy napot töltöttünk együtt Gyenesdiáson. Régi és új ismerősök, kirándulások, a természetben való csodálkozás, közös vacsorák, nevetések. A hétköznapi mókuskerékből való kiszabadulás igazi feltöltődés volt számunkra.
Bár még mindig nem hozom azt a színvonalat teljesítményekben, melyeket a baráti csapatunk – és talán sose fogom – mindenesetre mindig edződöm egy kicsit, s mindig fejlődöm, újabb célokat tűzök ki, betartva a határaim.
Ezennel a 2018-at lezártnak tekintem és újult erővel, feltöltődve vágok bele a 2019-es évnek, melyet a változások évének tartok.
♦ ♦ ♦ ♦ ♦
Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!
Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!
Kommentek