Átok vagy Áldás?

Viszlát 2018

Bevallom őszintén a tavalyi év második felében megcsúsztam, szétestem, persze képletesen értve. Voltak/vannak családon belül is egészségügyi problémák, nem beszélve a párkapcsolatiról (nem a sajátomról!). Munkahelyet vàltottam, ami szintén nem volt sima liba. Az előző cég könyvelője rosszul számolt rosszul fizettek ki. A javított papírok egy része nálam a másik még nem. Az új helyen… Tovább »

Mire elég a repülőtértől számítva 3 óra? 

Szeptember közepétől október végéig zsúfoltra sikeredtek a napjaim. Tudtam ezt én már jó előre, mégis a szervezetem utána kétszer is úgy gondolta, hogy pihenésre kényszerít. Hiába a pszichés felkészülés, az csak arra elég, hogy túléljem az adott időszakot, menjek, csináljam, tegyem a dolgom. Majd jön a pihenés, amikor is érzem, hogy mennyire is elfáradt a… Tovább »

Nálam nem lesz egyszerű majd a gyermekvállalás

Emlékszem még rá, amikor a betegség után hazatérhettem, és az utcai közlekedésre szoktattam magam vissza, majd hetente egyszer megpróbáltam meglátogatni a munkahelyem. Érdekes kérdésekkel bombáztak. Leginkább az érdekelte,  az embereket, hogy van-e pasim. Sokszor felidegesítettem magam az ostobábbnál ostobább kérdéseken, hiszen egy év kiesett az életemből, újra kellett tanulnom mindent. Abban az időszakban azon dolgoztam,… Tovább »

Önbizalom növelő túra

Az elmúlt négy év alatt megszoktam, hogy sokszor kapok olyan megkereséseket, melyek alapvetően nem tartoznak a GBS/CIDP betegséghez, csak tünetekben hasonlók, vagy esetleg jó valakinek elmondani, ha hasonló egészségügyi helyzetet élt át az illető, mint jómagam. Bő egy hónnappal ezelőtt vagy van az már kettő is talán, azonban egy tavalyi cikkem kapcsán érkezett megkeresés. Tavaly… Tovább »

A COACHING

Az elmúlt időszakban sokszor éreztem azt, hogy nekem is jól jönne egy külső megítélő. Vajon jól érzem-e azt, amit érzek egy adott szituációban, tényleg képes voltam magam végig elemezni benne, hol maradtak még megválaszolandó kérdések, hol tudnék még fejlődni, hogyan tudnám még jobban megközelíteni azt, ahol érzem az elakadásom. Korábban már részt vettem énidő coach… Tovább »

Nyár, meleg, kánikula…

Két évvel a betegség után volt egy nyaram, amikor rosszullétek rosszullétek hátán egymás után sorakoztak szépen az életemben. Mindenhol rosszul voltam, elájultam, szédelegtem, instabillá váltam. Fél évembe tellett, mire újból összekapartam magam arra a szinte, ami anno a betegség óta akkor két évembe telt. Azóta minél jobban és többször figyelek oda magamra, az életminőségemre, hogy… Tovább »

Past. Present. Future.

6460. 5057. 5061. 2619. 991 ….. 165.    Hogy mik is ezek, azon kívül, hogy számok? Különböző nyilvános, zárt GBS/CIDP-s csoportok tagjainak létszáma a közösségi oldalakon. Utolsóként a hazai, magyar GBS/CIDP zárt csoport tagjainak létszámát írtam fel.      Több ezer ember, aki valamilyen formában átélte a betegséget. Több ezer ember, aki saját tapasztalatból és nem könyvekből, internetes oldalakból, oktatási anyagokból,… Tovább »

Hol a határ?

Amikor az ember elkezdi nyíltan felvállalni önmagát a világ kíváncsi, érdeklődő szempárjai előtt egy betegséget képviselve, bizony sok mindennel találkozik. Eltérő személyiséggel, fizikai és lelki adottságokkal rendelkezünk. Sokszor két ugyanolyan betegséget átélő személy számára is nehéz megértetni, hogy miért van mégis különbség közöttük. Eltelt négy esztendő és ha őszinte akarok lenni, akkor bizony nekem is… Tovább »

Kiskertemben

Kiskertemben. – Egyetlen mondat, mégis megannyi fantázia társul(hat) hozzá. Kimondva, leírva a saját fantáziám egy barna hajú lányt képzel el nekem háttal ülve a zöld területen törökülésben. Körülötte rengeteg szép, különböző formájú, színű és illatú virág.  A valóság mindeközben csupán a barna hajú lány, aki én magam volnék. Kiülve a panel lakásunk padlózatára, magam elé… Tovább »

Hamupipőke és az ő első bálja

Sosem voltam az, aki egy társaság középpontjában fénylett volna, akinek feltűnési viszketegsége volt. Ha lehetett én meghúzódtam, nem klikkesedtem, s igen erre lehet mondani, hogy biztosan kitűnő tanuló lehettem. Az voltam sokáig. Gyermekkoromban megtanítottak, hogy amint hazaérek első a lecke, aztán a szórakozás. Már ha volt erre vidéki életemben egyáltalán lehetőség, hiszen a közlekedés akkor… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!