1.0Átok vagy Áldás?https://cilarikadrienn.cafeblog.huCilárik Adriennhttps://cilarikadrienn.cafeblog.hu/author/cilarik_adrienn/<p style="text-align: center"> </p> <p style="text-align: center"> </p> <p style="text-align: center">Megszületünk. Cseperedünk. Játszunk. Nevetünk.</p> <p style="text-align: center">Megnövünk. Tanulunk. Fejlődünk.</p> <p style="text-align: center">Létezünk. Dolgozunk. Szolgálunk. </p> <p style="text-align: center">Öregszünk. Betegszünk. Elmegyünk.</p> <p style="text-align: justify"> </p> <p> <img class="size-medium wp-image-12445666 aligncenter" src="https://cilarikadrienn.cafeblog.hu/files/2017/05/játék-300x200.jpg" alt="" width="300" height="200" /></p> <h5 style="text-align: center">/Kép: Illés Sándor - Illesmedia/</h5> <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify">Sokan és sokszor úgy élik le életüket, hogy a gyerekként átélt önfeledt kacagások, nevetések; lényüknek egyénisége elhalványul az évek folyamán. Beleesnek abba a bizonyos mókuskerékbe és csak tekerik-tekerik azt. Elmarad a játékos énjük, az a kisgyermek, aki ott él bennük valahol mélyen, eltemetve, akit már homály fed.</p> <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify"><strong>„Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk; hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.”</strong></p> <p style="text-align: center">Engedd felszínre gyermeki éned, játssz!</p>richhttps://cilarikadrienn.cafeblog.hu/files/2017/05/játék-150x150.jpg150150