Sikerélmények

Türelem, rózsát terem. – szól a mondás. 

 

Az emberek többsége türelmetlen. Mentalitásomból, habitusomból kifolyólag ezzel én se voltam másképp. Manapság már leginkább saját magammal szemben vagyok türelmetlen. Hiába a betegség türelemre intett, mégis bennem maradt az a nyüzsgő én, aki pörögne tovább. Nehéz a kettőt egyensúlyba varázsolnom. 

Mikor elkezdtem idén újra írni a blogomat, és hogy egy nyilvános oldalt is csináltam magamnak (azt hiszem ezt hívják “rajongói oldalnak”), gondoltam “gyorsan” a köztudatba fogok bekerülni. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez is, mint minden más idő, és türelem játéka. Ebbe is sok energiát, munkát, és anyagi hátteret kell beleáldozni, mint minden másba. 

Néha elfog mai napig a kétség, hogy vajon, van-e értelme annak, amit képviselek, amit szeretnék a társadalomhoz eljuttatni, amire szeretném felhívni mindenki figyelmét. A számokat, statisztikákat már nem veszem figyelembe, mint az elején. Nem érdekel, hogy mennyien olvassák a blogom, hogy mennyi emberhez tudom eljuttatni a közösségi oldalamon lévő bejegyzéseim, hogy aznap mennyien látogattak el az instagram oldalamra, vagy mennyien írtak nekem levelet. 

Addig, amíg azt látom, hogy ezeknek köszönhetően megtalál újabb és újabb sorstárs, vagy hozzátartozó, és számukra örömöt tudok okozni azzal, hogy én ezt az egészet képviselem, vállalom, és megismertetem másik xy számú hasonló emberrel, hogy aki ezen átesett tud tartozni egy csoporthoz, egy közösséghez, akik igazán tudják, min megy át az illető, és ez számára megnyugvást jelent; addig van értelme annak, amit csinálok. 

Aki ismer az tudja, hogy amit elhatározok azt tűzön vízen keresztül véghez is viszem, és picit megállíthatatlan vagyok. Ez a kos-bika együttes jegynek köszönhető. Mindkét elem jellegzetes vonásai megtalálhatóak az énemben. Igen, néha a falnak megyek és nagyot koppanok. S aztán újra neki indulok ugyanannak a falnak és még egyszer koppanok, de az is lehet, hogy másképp megközelítve már átjutok a falon. Kitartok az igazam mellett, kitartok a célom mellett. Mindent megpróbálok elkövetni annak érdekében, hogy egy jó célt szolgáljunk, hogy több embernek segíthessek egymásra találni, a megfelelő helyeket ajánlani, amiket saját magunk tapasztaltunk. 

Ez idáig három ember keresett meg azzal, hogy dokumentum filmet készítene velem, a történetemből.

Az egyik egy végzős egyetemista hallgató, aki leírta nekem, hogy vizsga anyagot kell leadni jövő hét péntekig. Tudtam, hogy rá biztosan számíthatok, és azt is, hogy ő is számíthat rám. Én is voltam főiskolás, én is vizsgáztam. Tudom milyen, mikor egy határidőre el kell készítened valamit, és azt is, hogy mennyi bosszúság tud érni, ha az élet apró kis dolgokkal még akadályoz is ebben. Örültem, hogy megismertem őket, hiszen testvérével együtt dolgoznak, támogatják egymást mindenben. S itt megerősítettek abban, hogy továbbra is csináljam azt, amit szeretnék, írjak, beszéljek erről. Sose hittem, hogy ez a történet valakit úgy fog érdekelni, hogy vizsga anyagként gondol rám. Hogy valakit annyira meg tud hatni a rólam írt cikk, hogy egy jó ügyet lát benne. Ezúton is köszönöm a felkérést és bízom benne, hogy a vizsgán a dokumentum film megállja a helyét és sikeres vizsga időszakot tudhatnak majd maguk mögött. 

Örülök, hogy számukra is tudtam örömöt okozni; s kíváncsian várom majd velük együtt az eredményt. 

♦  ♦  ♦  ♦  ♦

Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!

Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!

Amennyiben kérdésed van, véleményed van a cikkről, oszd meg velem!