Mióta volt a Guillain-barre szindrómám, azóta mondták, hogy kellene hordanom kompressziós harisnyát. Sose vitt rá a lélek. Tavaly aztán annyira dagadt a lábam, főként ahogy korábbi bejegyzéseimben írtam, hogy a három hetes rehabilitációm alatt kezeltettem, majd az ottani kezelőm mondta, hogy érdemes lenne az István kórházba megnézetni. Elmentem.
Természetesen az én családomtól minden jót örököltem. Darázs derék, széles csípő. Hajlam a lymphoedema-ra (nyiroködéma). Nagymamámnak volt vastagbélrákja, édesanyámnak melanoma-ja, a rokonság másik részén meg általában szív probléma. Nem vagyok egy hipochonder, de azért nyilván az esély, hogy ezekre innentől kezdve jobban hajlamos az ember lánya, az szinte holt biztos.
Biztos, ami tuti alapon Adrika felíratott magának egy adag fáslit, és kétféle kompressziós harisnyát. Egy teljesen derékig érőt, és egy térdig érőt. Mondanom sem kell, hogy azzal a lendülettel ahogy hazahoztam őket, ment is a szekrény mélyére. Gondoltam, majd jó lesz télen, elvégre is a nadrág alá hidegekben nem árt egy harisnya. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a mai napig nem vettem őket elő, de valójában csak a kompressziós térdharisnyát próbálgattam mindig reggelente magamra applikálni, és rendszerint indulás előtt még le is került rólam, azzal, hogy én ezt nem tudom elviselni magamon.
Nem esett messze az alma a fájától, anyám se tudja elviselni magán, szintén zenész, szintén áll a szekrényben neki is.
Legalább pár ezer forinttól tavaly megszabadultunk, tiszta a lelkiismeretünk, hiszen kiváltottunk mindent annak érdekében, hogy majd hordani fogjuk. Nem hordjuk.
Ellenben a mostani nyaralásom valóban hosszú és megerőltető lesz számomra, mind fizikailag és mind szellemileg, így fel kell készülnöm rá. Durván 20 órás repülő útra készülök, és bár kétszeri átszállással, azért a legtöbb, amit egyhuzamban utazom is 8-9 óra lesz.
Utazó zokni, úti zokni. Hm…. hallottam, hogy lehet ilyet recept nélkül kiváltani. Ez is hasonló, mint a kompressziós térdharisnya, de eggyel gyengébb, vagyis ez az 1-es változata, míg receptre a 2-es erősségűt adják, ami már van is a szekrénykémben. Nézzük meg! – gondoltam.
Orvosi rendelőben járván, betértem a gyógyászati segédeszközös nénihez, akinél épp nem volt a méretemben, de ajánlotta a velük szemben lévő szintén gyógyászati segédeszközös üzletet. Volt. Egy darab. L-es. Saját méretem. 7000 Ft. Nem úszom meg! – gondoltam. Egye-fene, legyen.
Mai nap elhatároztam fene-fenét is eszik, és akármilyen idiótán, és rusnyán nézek is ki, mivel ez az 1-es gyengébbik változata ezeknek, hát kipróbálom. Ezzel is szoktatom magam, hogy repülni az orvosok a 2-es erősségű térdharisnyában engednek.
Hazaérve készítettem pár képet, hogy harisnya nélkül mennyire dagadt a lábam, milyen rusnyán is néztem ki a harisnyával, és hazaérve, levéve azt, mennyire dagadt a bokám.
Lehet mégis van értelme ezeket hordani?! Ti mit gondoltok?
Egy nap térdharisnya nélkül így végződik.
Térdharisnyában szelve az utakat.
Levéve a térdharisnyát.
Most még “csak” 27 fokokat mérünk napközben. Mi lesz, ha beköszönt a kánikula és 40 fok meleg lesz? Nem mondom, hogy most nem bírtam magamon elviselni a térdharisnyát, és szemmel láthatóan azt hiszem van változás az első és a második kép között, de mégis mi a fenét hordjak a harisnyával nyáron? Hosszú nadrág értelemszerűen kilőve. Szoknyás nem vagyok, ha fizetnél se vennék fel szoknyát. Rövid nadrággal meg elég idiótán fogok kinézni az utcán. Ellenben a lábamnak meg a képek alapján nem ártana a minden napos használata.
Éljen a rusnya-harisnya korszakom!
Ui: azt a szép sebet ott a bal lábfejemen még szombati napon sikerült összehoznom. Erre mondaná a párom: “kétlábonjárótermészetikatasztrófa” vagyok 🙂 😉
♦ ♦ ♦ ♦ ♦
Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!
Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: