Alkotói válság – egy “flúgos” – egy felhívás és BUMMM írás van újra!

Tegnap leegyeztettem egy-két interjút az oldalamra, a mai találkozómat az Ability Fashion egyik képviselőjével, akinek a bőrbetegsége, a halbőrűség. Rengeteg kérdésem van az elmémben, melyeknek egy részét leírtam. A heti anyagomat leadtam a főszerkesztőnek, és utána ott voltam, hogy írnék, de mit. Szeretnék írni, de valójában meg alkotói válságot éreztem. Megtorpantam és megálltam. Tudtam, hogy most nincs kedvem az egészségi állapotomat elemezni, ahogy másét sem, hiszen az ötletek a fejemben, nagyjából időzítve is vannak, hogy mit mikor írok meg még az utazásom előtt, vagy után. 

Válság van, méghozzá alkotói. Na hívjuk fel páromat, mert ketten együtt bizonyára majd okosabbak leszünk, vagy ha mást nem legalább a megdolgoztatjuk a rekeszizmainkat egy kis röhögéssel. Nem csalódtam, a várva várt eredményben 🙂 Nem hiába az én párom! 😉

Sokat gondolkodtunk, hogy mi is legyen az újabb menüpont az oldalamon, és végül maradt a röhögj magadon – Isten is megsegít. És tényleg! 

Nos, mi miatt alakulhatott ki az alkotói válságom? Vegyük sorra:

• Elmaradtak a reggeli énidős jegyzetelések, ahol kiélhettem akár oltári nagy baromságos mondandóim
• Zsúfoltak lettek a napjaim, így nem jutott időm még magamra sem
• A párommal két hete nem találkoztunk, így elmaradtak szexuális hajlamaink kiélésének lehetőségei, vagyis mindketten frusztráltak vagyunk, hogy biológiai szükségleteink nem teljesedhettek ki. Tudjátok Maslow-piramis: amíg az alacsonyabb rendű szükségletek nem elégülnek ki, addig ne akarjunk magasabb rendűket sem kielégíteni…
• Az agyam pörgött, mint egy ringlispil, és sose akart leállni megpihenni, vagy kikapcsolni és offline módba tennie magát. 
• A közösségi oldalon van egy csoport a helyieknek, ahol lakom is, és ahova mindenfélét meg tudunk osztani. Jó és pozitív dologtól, a negatív dolgon át. A héten mindig akadt egy nem “normális”, akinek értelmezési gondjai vannak, és ez rengeteg energiám elvitte. Persze mondhatjátok minek foglalkozom idiótákkal, de néha dühítő, az emberi butaság. Tehát itt majd offolni fogom magam a jövőben, mert tényleg az összes nem létező energiám is felemésztődött emberek butaságán, tudatlanságán és érthetetlenségén. Ja persze az ő szemükben voltam én már ott minden, csak királykisasszony nem 🙂

Szerencsére, hogy nem vagyok nutella, mert akkor mindenki kedvence lennék, így legalább vagyok valaki, aki provokál, intrikus, csökönyös, és antiszociális is egyben néha. Ebből arra gondoltam, hogy baromságokról írhatnék akár a picsa.cafeblog.hu oldalon, ami még nincs, de mennyire jól mutatna: PICSA = provokáló, intrikus, csökönyös, és antiszociális 🙂 Na jó aztán elvettem ezt az ötletet, mert jelenleg se jut elég időm sok mindenre, de azért szórakoztató volt elmélázgatni ezen hosszú perceken át, hogy kéne egy ilyen blog. Ha ezt olvasva valaki megvalósítsa, legalább említsen meg, hogy az ötletet tőlem happolta el 🙂 De ki tudja, még lehet jómagam fogom megvalósítani 🙂 

/Kép: pixabay/

Ezt a felsorolást azért ne ennyire kulturált formában képzeljétek el egy telefonos párbeszédben a szerelmemmel. Sokkal durvább módon, de hihetetlen jól esett az a mindenféle hülyeség, amit össze tudtunk hordani egymásnak, és csak röhögni, nevetni magunkon. 🙂 

Tegnap az utolsó pontban említett, csoportban lévő egyik kedves hölgyeménynek köszönhetem mégis, hogy az alkotói válságom elmúlt. Még a kellő cinizmussal és iróniával (egyszerűen ezek a véremben vannak) meg is háláltam neki, mert ha Ő maga nem ékeskedik sziporkázó kommentjeivel megint a csoportban – hozzáteszem felnőtt cselekvőképes emberként már többször leírta, hogy meg van az élete nélkülünk és elköszönt, mégis úgy látszik nem tudja magát tartóztatni a döntése mellett és kiállni és újra és újra valami szánalmassal írogat a kommentjeinkhez – akkor nem kapcsolom vissza a laptopot, és akkor pedig nem látom meg egyik blogtársam pályázati felhívását.

Viszont ennek a hölgyeménynek köszönhetően rátaláltam egy pályázati felhívásra, és ismét bummm beütött, hogy nekem írnom kell. S már tudtam is, hogy miről! Tegnap este még egy pályázatot megírtam, elküldtem, és igazából mindegy is mi a végeredménye, mert jó volt újra írni! Írni – írni – írni! Volt téma, volt kihívás, volt miről írnom, és az alkotói válságom egyszerre megszűnt! 

Tanulság:

Röhögj magadon – Isten is megsegít! 

Ui: aki ebben a történetben így vagy úgy magára ismer és felveszi az “inget”, az csupán a véletlen műve 🙂 

♦  ♦  ♦  ♦  ♦

Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!

Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!

Amennyiben kérdésed van, véleményed van a cikkről, oszd meg velem!