Az elmúlt napokban azon volt, hogy jól legyen. Betartotta diétáját, éppen hogy egy-két kísértő falatkákkal próbálta visszaállítani gyomrát a normál étkezési szokásához. Ez alatt az idő alatt igyekezett távol maradni az okos világtól, pihenni, és olykor sétálni a friss levegőn. Szerencsére ehhez megfelelő partnert is talált egy fehér puli személyében.
Testvére ugyanis elutazott a párjával, így mikor a kutyust nem tudják magukkal vinni, édesanyjuk oltalma alá helyezik. Nincs is jobb orvosság, mint egy állat önzetlen szeretete.
Nem hiába alkalmazzák őket terápiás jelleggel is. Ha választani lehetne, akkor Ő inkább kutya párti, minthogy cicus legyen. Ha pedig mégis inkább a cicusok közül kellene választania, akkor igazán a vadmacskák jönnének szóba az egyéniségéhez. Azonban elég fura lenne az utcán egy tigrissel közlekedni.
Az elmúlt évek során nem egyszer nézegette és kutatgatta a terápiás állatokról szóló cikkeket. Valahol a szíve legmélyén mindig vágyott kutyára. Nem egyszer olvassa el újra és újra a kutya és kisállatterapeuta képzést. Szívesen elvégezné ezt a képzést, és tanulna meg sok mindent az állatokról. Egészen bizonyos benne, hogy saját magának is lelkileg nagyon sokat tudna segítene egy terápiás állat. Külföldön egyre több helyen alkalmazzák terápiás jelleggel betegek, idősek, vagy gyermekek számára az állatokat. Saját kutya egyelőre azonban még nem lehetséges.
Három napja tünetmentes. Reméli, hogy hétfőn már el tud otthonról indulni, hiszen a bezártság nem az ő világa. Éppen eleget töltött bezárva négy évvel ezelőtt, mikor a saját teste ejtette fogságba, és csak vegetált a kórházi és rehabilitációs intézetek ágyain.
A hétvégén addig is meglátogatja majd, és együtt sétál kis kedvencével.
♦ ♦ ♦ ♦ ♦
Ha tetszett a bejegyzés oszd meg ismerőseiddel is!
Blogom mellett kövesd saját facebook oldalam, melyre napi szinten publikálok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: